Terápia | Izomgyulladás

Terápia

Ha tartós izomgyengeséget és súlyos érzést tapasztal fájdalom, forduljon orvoshoz. Mint izomgyulladás régióinkban meglehetősen ritka betegség, nem mindig könnyű egyértelmű diagnózist felállítani. Ha azonban gyulladás gyanúja merül fel és ezt megerősíti például egy szövetminta, akkor azonnal meg kell kezdeni a terápiát a gyulladásos folyamat leállítása érdekében.

Ellenkező esetben krónikus, fájdalmas gyulladás léphet fel, amely hosszú távon az izomtömeg súlyos csökkenéséhez vezet. Azonnali védelem fontos az érintett izomrégió számára. Az orvos felírja kortizon készítmények gyógyszerként.

Ezek néhány nap vagy hét után lépnek életbe, egyes betegeknél akár 6 hét is eltelhet a javulásig. A terápiát állandó vezérli vér ellenőrzi, amíg a gyulladás értéke és az izom-specifikus enzimek a vér normalizálódik. Súlyos esetekben, amelyekben még kortizon az előkészületek nem segítenek, immunszuppresszív gyógyszerek lehet venni.

Leeresztik a immunrendszer és ezáltal csökkenti a test saját gyulladásos reakcióját is. Ez azonban a testet érzékenyebbé teszi mindenféle kórokozóval szemben. Bizonyos izomcsoportok esetén a gyulladás akut szakaszában fizioterápia is ajánlott.

Ez különösen fontos, ha a lenyelés ill lélegző izmok vesznek részt, hogy ne veszítsék el túlságosan a funkciójukat. Az általános rehabilitáció csak akkor lehetséges, ha a gyulladás gyógyult, vagy már nincs akut fázisban. Túl hosszú időtartamú spórolás a még meglévő izomfunkciók elvesztésével kezdődik. A rehabilitáció célja a lehető legtöbb funkció fenntartása és az izomfunkciók lehető legjobb helyreállítása a gyulladás megszűnése után.

Izomgyulladás a karban

Izomgyulladás a kar és különösen az egész felkar területén nem ritka. Gyakran reumás gyulladás váltja ki. A tünete myositis a karban izomgyengeség.

Különösen a törzshöz közeli izmok válnak gyorsan gyengévé és petyhüdtté. Az érintett betegek gyakran észreveszik a karizmok gyulladását, amikor ok nélkül izomfájdalmuk van. A fájó izmok akkor nem tulajdonítható a korábbi sporttevékenységnek.

Gyorsan oda vezet, hogy a betegek alig emelhetik karjukat egy bizonyos szint fölé. A pontos diagnózis felállítása után a terápiát közvetlenül az izom degeneratív elváltozásai előtt kell megkezdeni. Mindenekelőtt a kímélő és a gyógyszeres terápiákat kell követni. A gyógyulás után szükség lehet fizioterápiára.