Tardív diszkinézia: okok, tünetek és kezelés

Tardív diszkinézia a dystonia, amely évek vagy évtizedek neuroleptikuma következtében jelentkezhet igazgatás és mozgászavar formájában jelentkezik. A betegek gyakran fintorognak, vagy károsodott állapotban szenvednek lélegző or bélmozgás. A tardívum megnyilvánulása után diszkinézia, a feltétel nehéz kezelni.

Mi a tardív diszkinézia?

A disztónia neurogén mozgászavar, amely motorból ered agy központja, és extrapiramidális hiperkinéziának minősül. Leggyakrabban a dystonia görcsökben vagy rendellenes testtartásokban nyilvánul meg. Az orvostudományban a dystonia különböző formáit különböztetik meg. Egyikük késõ diszkinézia, azaz késleltetett motoros diszfunkció, más néven tardív dyskinesia vagy dyskinesia tarda. Az ilyen mozgási rendellenességek gyakran befolyásolják az arc régióját, ebben az esetben úgy jelennek meg izomrángás, csattanó vagy rágó mozdulatok, fintorogás vagy más akaratlan mozgáskombináció. Az arc mellett a végtagok is érintettek lehetnek, ebben az esetben a feltétel hiperkinézisnek nevezik. A tardív diszkinézia két különböző típusát ismeri az orvoslás. Ez a forma súlyos bénulással járhat, és főleg a fiatalokat érinti. A klinikai képet gyógyszer-indukált dystóniának is nevezik, mivel gyakran társul neuroleptikumok.

Okok

A tardív diszkinézia elsősorban az idősebbek alkalmazásával fordul elő neuroleptikumok butirofenon vagy fenotiazin típusú. Csak klozapin úgy tűnik, hogy nem társul tardív dyskinesiával. Olanzapineazonban néhány betegnél extrapiramidális mozgászavarokat okozhat. A 15 százalékos gyakoriság a hagyományosan erősen hatásosakra vonatkozik neuroleptikumok. További kockázati tényezők a mozgászavarhoz tartoznak dohányzás, agy sérülés és idősebb kor. A neuoleptikumok mellékhatásai azért fordulhatnak elő, mert a neuroleptikus hírvivők másokban is megtalálhatók idegrendszer területeken. A dopaminerg gerjesztő transzmissziót a neuroleptikus indukálta receptor blokkolás zavarja meg a Alapi idegsejtek. Ezt a cselekvés mechanizmusa úgy gondolják, hogy ez a tardív dyskinesia oka. A tardív diszkinéziák extrapiramidális hiperkinéziák, és általában csak hosszú távon jelentkeznek terápia az előbbiekkel pszichotróp gyógyszerek. Amikor a des nyilvánvalóvá válik, esetenként változik.

Tünetek, panaszok és jelek

Tardív orobuccolingualis dyskinesia társul tic. Az ilyen típusú tardív diszkinéziában szenvedő betegek ritmikusan grimaszolnak az arc területén, például az egész arccal, nyelvvagy száj. Légzési rendellenességek és bélmozgás nagyon kevés egyedi esetben fordultak elő. Ugyanez vonatkozik az olyan ritmikus mozgásokra, mint a kismedencei diszkinézia és a kéz folyamatos mozgása. A túlnyomórészt fiatalabb emberek gyakran tardív dyskinesiában szenvednek, jelentős károsodással vagy a testi funkciók teljes elvesztésével. A bénulás tünetei ebben az összefüggésben is elképzelhetők. A tardív dyskinesiára különösen jellemzőek az ismételt akaratlan vagy céltalan mozgások, például az ajkak göndörítése vagy megtisztítása vagy szembetűnően gyors pislogási mozgások. Ritkábban akaratlan mozgások láthatók a végtagokban. A blefarospasmus szintén meglehetősen ritka tünet.

A betegség diagnózisa és lefolyása

A tardív diszkinézia diagnózisát a neurológus állapítja meg. A vizuális diagnózis és az anamnézis mellett a koponya szerepet játszik a diagnosztikai folyamatban. A betegek prognózisa viszonylag kedvezőtlen. A legtöbb tardív kinézia visszafordíthatatlan, és alig reagál a gyógyszeres kezelésre.

Szövődmények

A tardív diszkinézia hátterében az érintett egyének különféle komplikációktól szenvednek. Tipikusak tic, amelyek arcformát öltenek izomrángás, gyors pislogás, légzési zavarok és szokatlan bélmozgások. Kényszeres mozgások is előfordulhatnak a háton és a kezekben, ami végül a testi funkciók teljes elvesztéséhez vezethet. Ritkán, szemhéj görcsök jelentkeznek, izom kíséretében fájdalom, fejfájás és feszültség. A szenvedők fizikailag szenvednek ezekből a rögeszmés-kényszeres rendellenességekből, rendszeresen tic számos tünet kíséri. A legnagyobb szövődmények azonban pszichológiai jellegűek. Így a tardív dyskinesia jellegzetes megjelenése szinte mindig alsóbbrendűségi komplexeket eredményez ill depresszió.Az érintettek gyakran kivonulnak a társadalmi életből, vagy kizárják őket. Ez emellett növeli a szenvedés nyomását és jelentősen korlátozza az életminőséget. Bár a kezelés lehetséges, kockázatokkal is jár. Például a gyógyszer botulinum toxin, amelyet általában felírnak, az orvos a diszkinézia által érintett izomba fecskendezi be az elérés érdekében kikapcsolódás. Például a szem rendellenességei, az arckifejezések korlátozása, száraz száj és a szemhéj görcsök. Ezért más gyógyszereket mindig orvos felügyelete mellett szabad bevenni.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A tardív diszkinézia által érintett személy mindenesetre az orvos kezelésétől és vizsgálatától függ. Általános szabály, hogy ez az egyetlen módja a teljes gyógyulásnak, mivel a feltétel általában nem kezelhető önsegítéssel intézkedések, az öngyógyítás sem fordulhat elő. A tardív diszkinézia esetén mindig orvoshoz kell fordulni, ha az érintett személy súlyos tünetekben szenved. A legtöbb esetben a betegek tartósan fáradtnak és fáradtnak érzik magukat, és már nem tudnak aktívan részt venni mindennapi életükben. Még a nehéz és megterhelő tevékenységeket sem lehet többé nehézség nélkül elvégezni, így az érintett személy mindennapjait a tardív dyskinesia is súlyosan korlátozza. Ha ezek a tünetek jelentkeznek, és nem tűnnek el önmaguktól, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Akaratlan mozgások vagy bénulás a test különböző részein szintén tardív dyskinesiára utalhatnak. A tardív dyskinesiát háziorvos vagy neurológus diagnosztizálhatja és kezelheti. Azt, hogy ez gyógyulást eredményez-e, nem lehet előre megjósolni.

Kezelés és terápia

Az egyetlen ok-okozati tényező terápia a tardív diszkinéziában szenvedő betegeknél a gyógyszeres kezelés időszerű abbahagyása. Sok esetben azonban ez a megközelítés nem praktikus, mert a problémákat túl későn ismerik fel. Amint a tardív diszkinézia megnyilvánul, a betegek általában rosszul reagálnak a kezelési kísérletekre, mivel a hatás már a tünetek megjelenésekor is visszafordíthatatlan. Gyógyszerkonzervatív terápia opciók léteznek például a dopamin agonista szerek Parkinson kór. A lisuridon és pergolid, mozgást normalizáló anyagok, mint pl tiaprid vagy tizanidint alkalmaznak. Fizikoterápia szerepet játszhat a szubjektíve szorongó tünetek enyhítésében. Az önkéntelen mozdulatok azonban általában elkerülik az önkéntes irányítást, a készítést fizikoterápia rendkívül nehéz és hosszadalmas. Mivel a tardív diszkinézia kisebb-nagyobb mértékben befolyásolja a társadalmi életet, pszichológiai panaszok jelentkezhetnek. Pszichoterápia a psziché már nyilvánvaló panaszai esetén jelzett. Ebben a beteg megtanulja jobban megbirkózni a mozgászavarára adott reakcióval. A közelmúltban a gyógyszeres terápiát néha alkalmazták botulinum toxin, amely bizonyos esetekben legalább ideiglenesen javíthatja a tüneteket. Azonban a gyógyszeres kezelés minden lépését tisztán tüneti terápiának kell tekinteni. Ezenkívül a további gyógyszeradagolás ismét más mellékhatásokkal jár, így ördögi kör lép fel. Ezért, mivel a tardív diszkinézia megnyilvánulása után nehezen kezelhető, a megelőzés és a kockázat minimalizálása az egyik legfontosabb lépés.

Megelőzés

Farmakológiailag az újabb atípusos neuroleptikumok jelentős különbségeket mutatnak a régebbi készítményekkel szemben. Úgy tűnik, hogy a tardív dyskinesia ritkábban fordul elő az újabb változatoknál. Másrészről lényegesen kevesebb hosszú távú tanulmány készült az újabb anyagokról, így a dyskinesia kockázatát végül nem lehet megfelelően értékelni az új fejlesztések közül. Minden egyes igazgatás A nagyon erős tipikus neuroleptikus kezelés növeli a tardív dyskinesia egyéni kockázatát. Ebben az összefüggésben úgy tűnik, hogy legalább keveset veszíthet az újabb és atipikus szerek alternatív használata. Mivel nikotin úgy tűnik, hogy a használat is növeli a kockázatot, a nikotin-használattól való tartózkodás további megelőző intézkedésnek tekinthető.

Követés

A legtöbb esetben a tardív diszkinéziában szenvedő személy számára nagyon kevés közvetlen nyomon követési lehetőség áll rendelkezésre. Ezért az érintettnek a betegség esetén a lehető leghamarabb konzultálnia kell orvosával, és el kell kezdenie a kezelést is. szövődmények vagy egyéb panaszok a további menet során nem merülnek fel. Általános szabály, hogy az öngyógyulás nem fordulhat elő, ezért az érintettnek először orvoshoz kell fordulnia. Bizonyos esetekben maguk a tünetek jól enyhíthetők különféle gyógyszerek segítségével. Az érintett személynek mindig gondoskodnia kell arról, hogy a gyógyszert rendszeresen és a megfelelő dózisban vegyék be, hogy a tünetek megfelelően és mindenekelőtt tartósan enyhüljenek. Ha valami nem világos, orvoshoz kell fordulni, hogy a további folyamat során ne merüljenek fel komplikációk. A saját családjának nyújtott segítség és támogatás szintén nagyon pozitívan befolyásolja a betegség további lefolyását, amely szintén megelőzheti depresszió és egyéb pszichológiai zavarok. Bizonyos esetekben a tardív dyskinesia is csökkenti az érintett személy várható élettartamát.

Itt tudod megtenni magad

Önsegély intézkedések általában nem teheti szükségtelenné az orvoslátogatást, mert bizonyos körülmények között az önkezelés kiszámíthatatlan kockázatot jelent. A tardív dyskinesia más: dacol a kezelés bármely formájával. A betegeknek meg kell birkózniuk a izomrángás és önkéntelen mozdulatok a mindennapi életben. Még fizikoterápia nem képes megállítani őket. A tardív diszkinézia pszichológiai terhet jelent az érintettek számára. A zavartalan kommunikáció a befolyásolhatatlan arcmozgások miatt aligha lehetséges. Más emberek helytelenül érzékelik a küldött testjeleket. Nem ritka a betegség vezet társadalmi elszigeteltségre. Erre nincs hatékony gyógymód. Még a képzett terapeuták sem képesek sikeresen kezelni az ilyen panaszokat. Csak a beszélgetőpartnerhez intézett magyarázatok teremtenek egyértelműséget és kevésbé zavaró kommunikációt tesznek lehetővé. Az önkezelés lehetetlensége tardív diszkinézia esetén nemcsak az arckifejezésekre terjed ki. A karok és a lábak megrándulása ugyanúgy lehetséges. Ellenőrizetlenül fordulnak elő, nem ellenőrizhetőek, és így nem alkalmasak az önkezelésre. Egyes tudósok javasolják a nikotin fogyasztás. Azt azonban, hogy ez mennyiben vezet az irreális mozgások csökkenéséhez, nem tisztázzák egyértelműen.