Tünetek
A betegség stádiumától függően a tünetek változhatnak. Kezdetben csak a tüdő a szövet (interstitium) folyadékot tartalmaz, amely később átjut az alveolusokba, sőt a hörgőkbe is. Minél hangsúlyosabbak ezek a szakaszok, annál súlyosabbak a tünetek.
Ha a folyadék még mindig a tisztara korlátozódik tüdő szövet (interstitium), ez gyorsabbá válik lélegző vagy megnövekedett légzési gyakoriság (tachypnea), megnövekedett légzési hang és esetleg auscultatory másodlagos légzési hang a kilégzés során (kipirulás), amelyet száraz és sípoló hangnak neveznek. „Pezsegő” lélegző hang is előfordulhat. Ezt az alveolusokban lévő folyadék légárama okozza, és hallgatás közben sztetoszkóppal hallható. Hasonlóan a tüdőödéma, légszomj vagy dyspnoe léphet fel.
Ez azt jelenti, hogy a betegnek nehézségei vannak lélegző és nem képes elegendő oxigént befogadni. Ez a légszomj olyan súlyos lehet, hogy az érintett betegnek a légzéssegítő izmokat kell használnia. Ebben az esetben a betegnek a levegőt (orthopnea) a legjobban függőleges helyzetben, aktív légzéstámogatással nyújthatja.
Egy másik tünet a köhögés. Ezt az alveolusokban és a hörgőkben lévő folyadék irritációja okozza. Habos és véres köpet is kísérheti.
Ez utóbbi tünetek ún szív asztma. Ez az ún szív asztma légszomj, különösen fekvéskor, és a kapcsolódó tünetek, például köhögés és légszomj. Ezeket a tüneteket az ülő helyzet javítja, ami a betegeket például félig ülő helyzetben aludja, a tünetek javulásának érdekében.
A légszomj összességében fokozódhat, így jelentkezik a szubjektív fulladásérzés. A légszomj oxigénhiányhoz is vezethet, amely az arc sápadtságában és elkékülés (az ajkak és az ujjbegyek kék színe). Ha a tüdőben vagy a tüdő oldalán lévő pleurális térben folyadék van, akkor a tüdő már nem képes a szokásos módon kibontakozni minden egyes lélegzetvételkor, és csökken az oxigéncsere felülete.
Ennek eredményeként minden egyes lélegzetvételkor a megszokott oxigénmennyiség már nem juthat át a tüdőn keresztül a véráramba. Ha a korlátozások csak csekélyek, az érintett személy először vagy csak nagyobb erőfeszítés után veszi észre. Ha nagyobb a felhalmozódása víz a tüdőben vagy a tüdő nagyobb összehúzódása a mellkasi folyadékgyülem, az érintett személy kisebb megterhelés után is légszomjat fog érezni.
Ha a tüdő összehúzódása előrehalad, akkor nyugalmi állapotban légzési nehézségek is jelentkeznek. Amint a beteg légszomjra panaszkodik, meg kell deríteni az okát és el kell végezni a megfelelő kezelést. Az első lépés a víz a tüdőben.
Ezt követi a gyógyszer kiürítése a vizet a tüdőből. Ezt vizet tartalmazó tablettákkal vagy rövid ideig adható infúzióval lehet végrehajtani. Az infúzió után a gyógyszer tabletta formájában is átadható néhány napig vagy hétig.
Diagnosztikai eszközként az Röntgen a tüdőből kell venni. Ha van víz a tüdőben, ez világos árnyék formájában lesz látható a Röntgen. Ha víz jut a tüdő vagy a pleurális rések a bal vagy a jobb oldalon csökken a gázcsere, ami a légzési distressz kialakulásához vezethet.
Másrészt a tüdő egyszerre irritálódik, ami azt eredményezi, hogy a betegek akár száraz, akár produktív és nedves panaszokra köhögés. Ha sok víz van a tüdőben, általában a légszomj és a köhögés kombinációja fordul elő. Van még néhány olyan állapot, ahol ez a kombináció jelen van (pl. Tüdő embólia or tüdőgyulladás).
Ezért pontos diagnózis, ahol a légszomj és a köhögés a kezelés megkezdése előtt először meg kell tenni. A legtöbb esetben egy Röntgen információt nyújt az okról. Gyorsan elvégezhető és a választott diagnosztikai eszköz.
