Tünetek | Törött csukló

Tünetek

A törés klasszikus tünetei csukló nyomás fájdalom a következő duzzanattal és fájdalomsugárzással. Általános szabály, hogy a klasszikus törés a jelek felismerhetők. A diszlokáció, azaz az eltolódás mellett ezek közé tartozik a lépésképződés, a lágyrész károsodása, a rendellenes mobilitás és a krepitációk jelenléte („ropogó zaj” törés terület).

Természetesen a karaktere és lokalizációja fájdalom attól függ, hogy a csukló törött. Mivel a törés is befolyásolhatja idegek, nem szokatlan, hogy bizsergés és érzés jelentkezik az ujjakban vagy a kéz bizonyos területein. Ezenkívül a mobilitás korlátozott, és instabilitás érződik.

Törés után az érintett személy gyakran a kéz gyengéd helyzetét veszi fel, amelyben a fájdalom kevésbé kellemetlen. Ezen a helyzeten kívül azonban különleges helytelen testtartások is előfordulhatnak a sugár törése esetén. Ha egy sugarú csonttöredéket elmozdítunk a hüvelykujj irányába, ez a kéz rossz helyzetét eredményezi a alsókar, az úgynevezett szurony helyzetét. Ha azonban a töredéket az extenzor oldalára toljuk, az egészet Fourchette-féle rossz helyzetnek nevezzük.

Terápia

Mint a legtöbb esetben, 2 kezelési lehetőség van. Bármelyikük kezeli a csukló törés konzervatív módon vagy műtét útján. A konzervatív kezelés korrekciót (redukciót) jelent, amelyet a-val történő immobilizálás követ vakolat öntvény.

Ha a törés nem elmozdult, azaz nem tolódott el, a vakolat gipsz műtét nélkül alkalmazható. Immobilizálás a vakolat elegendő stabilitást és időt biztosít a csontos szerkezeteknek ahhoz, hogy megfelelően össze tudjanak nőni. A legtöbb esetben 4-6 hetes viselési periódust írnak elő. Annak érdekében, hogy a csontdarabok megfelelően, szabályosan nőjenek össze Röntgen ellenőrizni kell.

Ez segít időben észlelni az esetleges elmozdulásokat vagy hibás helyzeteket, például a túl korai betöltés miatt, és megakadályozza a tartós helytelen beállításokat. A gipszhez hasonlóan a szilánkok is azt a célt követik, hogy immobilizációval érjék el a törések gyógyulását. Amint a csuklótörés instabil vagy esetleg nyílt és / vagy aprított törés, a konzervatív kezelés már nem elegendő, és műtéti terápia javasolt.

Az osteosynthesis különféle formái lehetségesek: külső rögzítő, huzalok, csavarok vagy lemez osteosynthesis. Az első említett változatot valójában csak lágyrész sérüléssel járó nyitott töréseknél alkalmazzák politrauma Az külső rögzítő az, amint a neve is mutatja, kívülről („külső”) tartó rendszer („rögzítő”).

Itt a redukcióhoz és megtartáshoz szükséges csavarokat legalább 2 ponton rögzítik, például a sugárban, annak érdekében, hogy azokat külső erőhordozón keresztül, általában merev fémrúdon keresztül csatlakoztassák. Ugyanakkor a csuklótörés sokkal gyakrabban drótokkal vagy lemezekkel kezelik. A sugár törését nagyobb elmozdulás és az ízület felületének érintettsége nélkül huzalokkal, pontosabban az úgynevezett Kirschner-huzalokkal csökkentik és rögzítik.

A vezetékek előnye, hogy ez egy minimálisan invazív eljárás, mivel a vezetékek egyetlen ponthoz vannak rögzítve. Ennél a változatnál azonban fontos biztosítani, hogy a kar és a csukló ezt követően gipszkartonnal immobilizálódjon, mivel a huzalok mozgathatóak, és ezért nem garantálják a teljes stabilizációt. Ez azzal a kockázattal jár, hogy a mozgástartomány új elmozdulást okozhat.

Az immobilizáció és a védelem ezért itt nagyon fontos. Az utolsó és leggyakrabban használt lehetőség a disztális sugarú törés volár (tenyér oldalán) szögletes stabil lemezzel. A lemezt a hajlítási oldalon csavarokkal rögzítik.

A Kirschner huzalokkal végzett kezeléstől eltérően ez az eljárás invazívabb, ezért nem végezhető ambulánsan, ami Kirschner huzalokkal lehetséges. A voláris, szögletes stabil lemez egyik fő előnye a korai funkcionális terhelhetőség, amely vakolat nélkül is elvégezhető az osteosynthesis minden más formájához képest. A sajka alakú a törés konzervatív módon és műtéti úton is kezelhető.

A műtéti terápiához nagyon speciális csavarok vannak, úgynevezett Herbert csavarok. A Herbert-csavar különlegessége, hogy mindkét végén kettős menet van, így a csavarnak teljesen el kell süllyednie a csontban. Még akkor is, ha a csavar jó stabilitást biztosít, utólag gipszöntvényt kell viselni.