Tünetek
Az akut gyulladás tünetei prosztata elsősorban a magas előfordulása láz (lehetõségekkel) fájdalom alatt bélmozgás és a égő érzés vizeléskor (alguria, dysuria), gyakori vizelési inger (pollakisuria), bár csak kis mennyiségű vizelet vihető át. Lehetséges, hogy egy teljes vizelet-visszatartás bekövetkezik. Továbbá, fájdalom a végbél, a perineális, a herék, a végtagok, az ágyék, a hát vagy a szemérem régiója, valamint fájdalom jelentkezhet a magömlés alatt és / vagy után. Továbbá, vér a vizeletben és / vagy az ejakulátumban előforduló keverékek észrevehetőek lehetnek. A krónikus prosztatagyulladás viszont tünetei szempontjából nem specifikusabb: enyhe nyomásérzet a perineális területen, károsodott szexuális funkció (merevedési zavar) és - mint akut gyulladás esetén - állandó vizelési inger vizeléskor fájdalmas érzéssel.
Diagnózis
A gyulladás diagnosztizálásának több módja van prosztata. A fizikális vizsgálat az orvosi rendelőben digitális-rektális vizsgálat (amelynek során a kezelőorvos manuálisan megvizsgálja a bél utolsó szakaszát, és tapinthatja a prosztata) már tud információt szolgáltatni a méretről és feltétel a prosztata: a gyulladt prosztata általában kissé megnagyobbodott és tapintása fájdalmas. Ha egy tályog már kialakult a prosztaton a gyulladás során, ez is tapintható.
A prosztata gyulladásának jelzésének másik gyors és egyszerű módja a vér minta. Akut prosztatagyulladás esetén a gyulladás értékei a vér jelentősen megemelkedhet, akárcsak a gyulladásos sejtek (leukociták) és a prosztata-specifikus antigén (PSA), mint szervspecifikus marker. Krónikus prosztatagyulladás esetén viszont teljesen lehetséges, hogy a páciens vérében nincsenek kóros változások.
A vérminta mellett a vizeletminta a prosztata gyulladását is jelezheti: az akut prosztatagyulladás gyulladásos sejtek (leukociták) tömegeként nyilvánvalóvá válik, baktériumok és vörösvértestek a vizeletben, míg a prosztatagyulladás krónikus formája szintén nem feltűnő lehet. Ismert az úgynevezett négy üveg minta is, amelyben az első vizelet és a közepesen áramló vizelet, a prosztata utáni vizelet egyaránt masszázs és a prosztata szekrécióját megvizsgálják a gyulladás jelei és a kórokozó diagnosztika szempontjából. Az ejakulátum mintájának vizsgálata a gyulladás meghatározására is szolgálhat.
Ultrahang (szonográfiát) elsősorban képalkotó diagnosztikai eszközként alkalmazzák, amelynek során a prosztata szövetének gyulladásos változásai, a prosztata mérete és a tályogok vizualizálhatók. A ultrahang a vizsgálatot általában a végbélnyílás. A vizsgálat másik lehetősége az MRT.
Az uroflowmetria kiegészítő vizsgálatként alkalmazható a vizeletáramlás és a vizelési zavarok ellenőrzésére. Itt mérjük meg a maximális vizeletáramlást és az adott idő alatt kibocsátott vizelet mennyiségét. Ha húgycső szűkület gyanúja merül fel, úgynevezett urethrográfia is elvégezhető, amelyben kontrasztanyagot injektálnak a húgycső és egy Röntgen A vizeletelvezetési rendszer vizsgálata a lehetséges differenciáldiagnózisok kizárása érdekében, mint például a jóindulatú A prosztata megnagyobbodása or prosztatarák, prosztata biopszia elvégezhető, ha a megállapítások előzetesen nem egyértelműek.
A prosztata akut és krónikus gyulladása a terápiás eljárás egyes szempontjaiban különbözik. Az akut bakteriális gyulladást elsősorban az adott orvos által felírt antibiotikum nagy dózisával kezelik a kórokozó leküzdésére (pl. Kotrimoxazol, cefalosporinok, giráz inhibitorok). Az antibiotikum pontos megválasztása a kórokozó és a kórokozó-rezisztencia pontos meghatározásától függ a diagnózis során.
Szükség lehet a vizelet ürítésére a hólyag ideiglenesen katétert használva (hólyagkatéter). Ha gennyes tályog a prosztatában vagy annak környékén a gyulladás során kialakult, műtéti úton fel kell nyitni. Továbbá, fájdalomcsillapítók és görcsoldó gyógyszerek adhatók.
A prosztatagyulladás krónikus formáját is megpróbálják ellensúlyozni antibiotikumok, bár ez gyakran nem vezet a kívánt sikerhez. Ez általában hosszú távú antibiotikum-terápia, amely fájdalomcsillapító és görcsoldó gyógyszerekkel is kombinálható, akárcsak az akut formában. Az alternatív terápiás megközelítések azonban jobb eredményeket érnek el, például fitoterápiás szerek (gyógynövényekből készült gyógyszerek), például kvercetin (bizonyos gyümölcsökből és gyógynövényekből származó természetes festék, amely szabad gyökfogóként és antioxidánsként működik) vagy pollenkivonatok. (például
tamsolusin), az 5-alfa-reduktáz inhibitorok (pl. finaszterid) és az antimikotikus mepartricin szintén javíthatják a prosztata krónikus gyulladásának tüneteit. A prosztata mirigy akut vagy krónikus gyulladásának kísérő terápiájaként mindig lehetséges meleg csípőfürdő használata vagy meleg ruházat viselése, ami a duzzanat csökkenéséhez és a fájdalom és a medence jobb vérkeringése miatti feszültség. A tünetek kezelésére alkalmazható egyéb házi gyógymódok közé tartozik az ivás fűzfa gyógynövény tea, vegetáriánus diéta és növényi alternatívák, mint pl csalán gyökér, tök magok, rozspor, tök és fűrészpálma gyümölcs. A homeopátiában is specifikus terápiás megközelítéseket találnak a Prostataleidennél egy gyulladás kapcsán: ehhez a Arisztolochia, Clematis vagy Sabal Serrulatum (jóléti növények) a jóléti gyakorlati ember által előírt dózisban számít.
