A sztereognosia az objektumok puszta tapintási tapasztalatok alapján történő felismerésének képessége. Ebben a képességben elsősorban a parietalis lebeny posztcentralis régiója vesz részt, az érintés-érzék egyes alkotóelemei mellett. Ezekben a régiókban bekövetkező elváltozások megzavarhatják ezt a képességet, és az úgynevezett astereognosia (sztereoagnosia) kialakulását okozhatják.
Mi a sztereognozia?
A sztereognosia az objektumok puszta tapintási tapasztalatok alapján történő felismerésének képessége. A postcentral agy a parietális lebeny területei döntő szerepet játszanak az emberi érintés szempontjából. A agy időnként arra hivatkoznak, hogy tapintási folyamatok révén képesek felismerni az alakzatokat és a konzisztenciákat, és az érzékelt objektumot sajátos tulajdonságai alapján egy adott objektumhoz rendelik. Ezeket a képességeket a sztereognosia kifejezés foglalja össze. A sztereoagnózia egyrészt az érintés érzésének ép szerkezeteitől, másrészt az egyén értelmezési képességétől függ. A tárgyak tapintási folyamatok általi abszolút képtelenségét az orvostudományban sztereognoziának nevezik. A sztereoesztéziát meg kell különböztetni a sztereognoziától. Ez a képesség a sztereognozia alapvető előfeltétele, de nem szabad ennek szinonimájának tekinteni. A sztereoesztézia az epikritikus érzékenység és a mélységérzékenység kombinációján alapul, és a tapintási érzékenység egyik legösszetettebb tulajdonsága. Ennek a képességnek a kudarcát sztereoesztéziának hívják, és automatikusan egyidejű sztereoagnóziát eredményez.
Funkció és feladat
A konkrét tárgyak aktív tapintásával történő érzékelést haptikusnak nevezzük. A tapintási érzékeléssel együtt alkotja az érintés érzésének összességét, amelynek biofiziológiai alapja a szomatoszenzoros rendszer és a szenzomotoros rendszer. A sztereognozia a haptikus érzékelés egyik minősége. Az egyes haptikus érzékelésekben különböző receptorok vesznek részt, így főleg a mechanoreceptorok. Érzékenyek a nyújtás, a nyomás és a rezgés ingereire, és a becslések szerint akár 600 milliót is elérhetnek bőr rétegek. A leggyakoribb mechanoreceptorok a Vater-Pacini-sejtek a 300 Hz-ig terjedő rezgési ingerekre, a Meissner-sejtek a nyomásváltozásokra, a Merkel-sejtek a tartós nyomás-ingerekre és a Ruffini-sejtek a szövetek nyújtására. Emberi test haj olyan érintésérzékelőkkel is fel van szerelve. Ezeket az érzékelőket az érintésérzékeny idegvégződések egészítik ki a bőr. Más érzéki érzékelésektől eltérően a haptikus észlelés a különböző receptorokból származó több információ integrációjára támaszkodik. A receptor sűrűség kéznél van rendkívül magas, ezért különösen fontos a sztereognozia szempontjából. Az egyes receptorok információi afferens szenzoros utakon haladnak a gerincvelő és a agyon keresztül jut el az agykéregbe talamusz. Belül talamusz, az információ áramkörön megy keresztül a nucleus ventralis posteriorban. A rezidens neuronok a másodlagos és az elsődleges szomatoszenzoros területekre vetülnek. A kérgi feldolgozás a parietális lebeny felé irányuló afferenseken keresztül folytatódik. A hátsó régiói a Brodmann 5. és 7. körzetében különösen fontosak a sztereognosia szempontjából. A szomatoszenzoros régiók és a temporális parietális területek 22, 37, 39 és 40 is szerepet játszanak. Ugyanez vonatkozik az inzulára és a temporális vagy frontális asszociációs kéregekre is. A multiszenzoros integrációt elsősorban a hátsó parietális kéregben található neuronok végzik. Ezek a területek döntenek minden megismerésről, amely a felfogások alapján történik. Az inzulával való kapcsolatok segítenek alakinformációk hozzárendelésében egy objektumhoz, és vezérlik az affektív komponenseket. Memory design az időbeli lebenyben folyamatok zajlanak le előzetes tapintási tapasztalatok alapján, amelyek elősegítik a tárgyfelismerést. A sztereognozia egyrészt a leírt struktúrák integritásától függ, másrészt asszociációs láncok és az adott országban tárolt tapintási tapasztalatok befolyásolják. agy területeken.
Betegségek és rendellenességek
A sztereoagnosia agyi elváltozások vagy az afferens idegpályák károsodása alapján merülhet fel. Ugyanez vonatkozik a sztereoesztéziára és a vele járó sztereoagnózisra is. A leírt területek agyi elváltozásait okozhatja ütéspéldául. A gyulladásos elváltozások is elképzelhető okok. Ugyanez vonatkozik a daganatokra vagy traumás sérülésekre, mint pl koponya-agyi trauma. A sztereoagnosia különféle módon nyilvánulhat meg. Például, ha az afferens utak megsérülnek, akkor a tapintási információk egyáltalán nem jutnak el az agyig, és így nem szolgálhatják a tárgyfelismerést. Még akkor is, ha a tapintási információ eljut az agyig, nem feltétlenül vezet a tárgyfelismeréshez. Ha például a emlékezet mivel a tapintási információkat elváltozások befolyásolják, a beteg a tapintás során észlelt tárgytulajdonságok ellenére már nem tudja osztályozni az objektumot, mert hiányzik ehhez a referenciakeret. Ebben az esetben, bár az információ továbbítása és feldolgozása sértetlen, az értelmezés képessége hiányzik. A multiszenzoros integráció problémái elősegíthetik a sztereoagnómiát is. A jelenlegi ismeretek szerint az ilyen integrációs rendellenességeknek genetikai összetevője lehet, és ezért veleszületett. A neurológiai betegség sclerosis multiplex gyakran társul a stereagnosiával is. A betegség autoimmun rendellenesség. A immunrendszer azonosítja a test saját központi idegszövetét idegrendszer mint veszélyt és megtámadja. A antitestek okoz gyulladás az agyban vagy gerincvelő és így befolyásolhatja az érzékszervi információkat vezető utakat is. Hasonlóképpen okozhatnak gyulladás a feldolgozásban részt vevő agyterületeken, például a parietalis lebeny posztcentralis agyterületein, károsítva a sztereognoszia alapját. Attól függően, hogy pontosan hol a gyulladás található, a központi idegszövet ily módon okozott megsemmisülése különféle típusú sztereognóziaként nyilvánulhat meg. A sztereognozia minden típusának egy közös vonása van: a tárgyakat pusztán tapintási tapasztalatok alapján csukott szemmel már nem lehet felismerni.
