Sztearinsava palmitinsavval együtt a zsírok és olajok egyik fő alkotóeleme. Telítetlen zsírsavat képvisel 18-val szén atomok, amelyek fő feladata az energia tárolása. Mivel szintetizálható a szervezetben, nem szükséges a szervezet lényeges részeként szállítani diéta.
Mi a sztearinsav?
Sztearinsav a palmitinsav pedig a növényi olajok és az állati zsírok két fő összetevőjét képviseli. Ebben az összefüggésben, sztearinsav 18-ból áll szén atomok. Ezért oktadekánsavként is ismert. A palmitinsavhoz hasonlóan kémiai szerkezete is nagyon egyszerű. A 17 szénatomos szénhidrogénlánc egyik végén van egy karboxilcsoport szén atomok. A karboxilcsoport biztosítja a molekula savas tulajdonságait. A hosszú szénhidrogénlánc miatt a vegyület szinte oldhatatlan víz. Szabad formában fehér, íztelen szilárd anyag, amely 69 fokon olvad és kelések 370 fokon. A sók sztearinsav sztearátoknak nevezzük. A sztearinsavnak és a palmitinsavnak hasonló kémiai és fizikai tulajdonságai vannak. Csak a szénhidrogénlánc hosszában különböznek egymástól, amely csak két szénatom rövidebb a palmitinsavban. Mindkét zsírsavak is jelentősen meghatározza a tulajdonságait trigliceridek (zsírok és olajok). Míg a palmitinsav nagy koncentrációban fordul elő mind az állati, mind a növényi zsírokban és olajokban, a sztearinsav főleg az állati zsírokban található meg. A növényi olajok általában legfeljebb legfeljebb 7 százalék sztearinsavat tartalmaznak. Továbbá trigliceridekA sztearinsav a sejtmembránokban és az idegrostokban is jelen van. Ott foszfolipidként vagy szfingolipidként van jelen. Kémiai szerkezetük miatt, amely hasonló a palmitinsavéhoz, a kettő zsírsavak mindig társulásban fordulnak elő. Állati vagy emberi organizmusokban a sztearinsav palmitinsavból áll elő két szénatom hozzáadásával.
Funkció, hatás és feladatok
A sztearinsav biokémiai szerkezete nem látványos. Ennek ellenére nagy fiziológiai jelentőséggel bír. Mint fent említettük, a sztearinsav meglehetősen egyszerűen felépített szénhidrogénláncot képvisel karboxilcsoporttal. A szervezetben hatékony energiaraktárként szolgál, amikor kötődik hozzá glicerin. 100 gramm sztearinsav elégetésekor körülbelül 900 kilokalória szabadul fel. Ez majdnem a kétszerese az azonos mennyiségű energiának szénhidrátok. A szénhidrogénkötések, amelyek nagy számban vannak jelen hosszú láncban zsírsavak, különösen gazdag energiában. Ezen energiatároló képessége miatt a sztearinsav és a többi zsírsav savak alkalmasak hatékony energiatárolóként a testben. Erre a célra három zsíros savak mindegyik észterezett a glicerin molekula kialakulásához trigliceridek vagy zsírok és olajok. Ezek a trigliceridek sűrítik az energiadúsakat molekulák ismét egy nagyon kicsi térbe, hogy a zsírok az egyik legenergiadúsabb energiatároló molekulaként működhessenek. Az evolúció során olyan organizmusok fejlődtek ki, amelyek megtalálták a módját, hogy zsírokat és olajokat tárolva gondoskodjanak a rossz időkről. Többek között a sztearinsav és a palmitinsav is kiindulási anyag a biológiailag aktívabb telítetlen zsírsavak szintézisében savak. Alapjukon viszont sok olyan hatóanyag, mint pl prosztaglandinok kialakulhat. A jelenlegi eredmények szerint a sztearinsav önmagában nem rendelkezik jelentős fiziológiai hatásokkal. Energiatároló funkciója mellett az egyik fő alkotóeleme is foszfolipidek és szfingolipidek, amelyek viszont meghatározzák a sejtmembránok és a sejtorganellumok membránjainak szerkezetét. A molekulák amely hidrofil és hidrofób részekből áll, elhatárolja a sejteket a sejtek közötti területről. A hidrofób zsírsavláncok kiemelkednek a membránból a sejt citoplazmája felé. Ugyanakkor a sejt hidrofil része a sejtfelszín felé mutat. A legújabb kutatási eredmények a sztearinsav újabb fiziológiai hatását jelzik. Véletlenül a német tudósok Rák A Kutatóközpont felfedezte, hogy a sztearinsavnak szabályozó hatása lehet mitokondrium. Itt a sztearinsav molekula jelátalakítóként működik és a fúziójához vezet mitokondrium. Ennek eredményeként a mitokondriális funkció javul. A sztearinsavat így a jövőben fel lehet használni a mitokondriális betegségek kezelésére.
Kialakulás, előfordulás, tulajdonságok és optimális értékek
A sztearinsav, mint az összes többi zsírsav, úgy szintetizálódik, hogy szénhidrogén-láncot épít fel, egyszerre két szénatom fokozatos hozzáadásával. A kiindulási vegyületek általában szénhidrátok. A zsírsavak és aminosavak az élelmiszerek tartalmazzák a magasabb láncú zsírsavak felépítésének alapját is. Az állati zsírok különösen magas sztearinsavat tartalmaznak. A marhafaggyú, a birkazsír, a vajzsír és a zsírzsír nagyon gazdag sztearinsavban. Növényi forrásból, kakaó vaj a sztearinsav legnagyobb szállítója. Más növényi olajok és zsírok általában legfeljebb 7 százalékot tartalmaznak. A szabad sztearinsavat úgy állítják elő, hogy a zsírokat forralással szappanosítják nátrium hidroxid oldat. Ez eredetileg előállítja a nátrium a zsírsavak sója, amelyek ásványi savakkal történő kezeléssel visszaalakulnak zsírsavakká. Az egyes zsírsavak ezt követő elválasztását speciális fizikai (desztillációs) vagy kémiai eljárásokkal hajtják végre. A sztearinsavat kozmetikai termékekben, borotvahabokban, tisztítószerekben vagy mosószerekben használják.
Betegségek és rendellenességek
A sztearinsav normális körülmények között nem fejt ki káros hatást. Mérgezésileg semleges és jól tolerálható. A sztearinsavat tartalmazó finom poroknak és gőzöknek azonban maró hatása lehet. Ez helyi irritációt eredményez, emésztőrendszeri problémák és bizonyos esetekben hányás. Ha ezekkel a porokkal és gőzökkel való érintkezés nagyon intenzív, akkor légzési problémák és tüdőödéma megeshet. Magnézium a sztearát egy másik problémát vet fel. Technikailag hidrogénezéssel állítják elő pálmaolaj, amely azonban peszticidekkel szennyezett. Ebből kifolyólag, magnézium étrendben használt sztearát kiegészítők mérgező hatással lehet a máj. Továbbá, bőr károsodást és bél rendellenességeket is okozhat a magnézium sztearát.
