Szomatopauza

A szomatopauza (szinonimák: STH-hiány; STH-hiány; növekedési hormonhiány; ICD-10-GM E88.9: anyagcserezavar, nem meghatározott) az STH (szomatotrop hormon, növekedési hormon) szekréciójának fokozatos csökkenését írja le, egymást követő STH-hiánysal középkorúaknál és idősebb felnőttek.

Az STH hormon egy peptid, amely az elülső lebenyben termelődik agyalapi mirigy és a nap folyamán szabálytalanul választódik ki, a legnagyobb szekréció alvás közben következik be. Központi szerepet játszik a különféle anyagcsere folyamatokban.

Az STH felszabadulását SRF = GRH, GRF - a szabályozza szomatotropinnal-kibocsátási tényező és szomatosztatin. Az STH hatását elsősorban közvetve az IGF-1 okozza (inzulin-szerű növekedési faktor I), más néven szomatomedin C, amelyet a máj az STH-tól.

Mivel a hormon nélkülözhetetlen a normál hosszúságú növekedéshez, szekréciója pubertáskorban különösen magas. Ha túl kevés hormon termelődik, ez mikrosomiahoz vezet (alacsony termetű) gyermekeknél és serdülőknél. Ezzel szemben az STH túlkínálata a pubertás kezdetén, azaz a csontok szoros, agyalapi mirigy gigantizmusához vagy hipersomiához (óriás növekedés) vezet az agyalapi mirigy lebenyének adenoma (jóindulatú daganata) következtében. A növekedési kor befejezését követő túlkínálat esetén az ún acromegalia (szelektív nagyítása) orr, fül, áll, kéz, láb, ujjcsont és a csigolyatestek) a magasság növekedése nélkül fordulnak elő.

Ma már ismert, hogy a hormon számos fontos anyagcsere-folyamatot is befolyásol felnőttkorban. Itt már nem növekedést elősegítő, hanem anabolikus hatása van, azaz erősíti vagy fenntartja inak, kötőszöveti és az izmok. A növekedési hormon ezért nélkülözhetetlen a mentális és fizikai jólét szempontjából is.

Nemi arány: A férfiak és a nők egyaránt érintettek.

Frekvencia csúcs: A szomatopauzával járó STH-szekréció csökkenése a felnőtt élet harmadik és hatodik évtizede között következik be, és párhuzamosan zajlik klimax (nőknél menopauza) vagy andropause (férfiaknál menopauza).

Tanfolyam és prognózis: Az STH-szekréció csökkenése, amely az életkor előrehaladtával növekszik, az idősebb felnőttek fontos tényezője az öregedésben, és az öregedő szervezet klasszikus szerkezeti változásaihoz kapcsolódik.