A szemizmok a szemgolyók motoros funkcióját, a lencsék elhelyezkedését és a pupillák alkalmazkodását szolgálják. A 6 külső szemizom képes egységesen és szinkron módon mozgatni a két szemgolyót, vagy egy tekintet célpontjára összpontosítani. A belső szemizmok felelősek a közeli vagy távoli látás összpontosításáért és a pupillák alkalmazkodásáért, a szemhez való igazodásért erő a fény beesésének (összehasonlítható a fényképezőgép rekeszének kiválasztásával).
Mik a szemizmok?
A külső szemizmok biztosítják a szükséges szemmozgást a forgatás három lehetséges irányában: bólogatás (fel és le), oldalirányú (jobb és bal) és dőlés (torzió). Míg a két forgásirány, a dőlés és az oldalirányú forgatás önként vezérelhető, a torzió fizikailag nagyon korlátozott. Szinte kizárólag akaratlan ingereken keresztül aktiválja a vestibularis rendszer (a egyensúly). A szemgolyókat általában ugyanabba az irányba és szinkronosan forgatják. Az ellentétes irányú önkéntes mozgások azonban korlátozott mértékben is lehetségesek, például a belső strabizmus. Mivel a külső szemizmok vázizmok, a szemek önként mozgathatók. Van azonban egy akaratlan szemmozgás is minden irányban, amely szinte torzítás nélkül működik, és amelyet a vestibularis rendszer irányít a középfül annak érdekében, hogy a böjt közben a lehető legrövidebb időn belül ne veszítsék el a szemet fej mozgások vagy gyorsulások. Ez összehasonlítható a giroszkóp által stabilizált kamerával készített képekkel. A belső (sima) szemizmok, amelyeknek autonóm idegrendszer, helyezze el a szemlencsét a közeli látástól a távolsági látásig és fordítva. Két apró belső szemizom biztosítja a tanítvány a megfelelő fényviszonyoknak.
Anatómia és felépítés
A külső szemizmok 4 egyenes és 2 ferde szemizmot tartalmaznak, mindegyik párban antagonistaként működik. A felső ferde szemizom kivételével minden külső szemizom a csontos pálya csúcsából származik. Innen tölcsérszerűen futnak a szemgolyóig (bulbus oculi), ahol a szemgolyó sclerájához kapcsolódnak. A szemhéj lift szintén ugyanott ered és a felső pályán halad a szemhéjig. A szemhéj a lift nemcsak önként aktiválódik, hanem a felső egyenes izomhoz is kapcsolódik. Ez utóbbi agonistaként támogatja, ami azt jelenti, hogy a szemhéj automatikusan felfelé mozog, amikor a szem felfelé gördül, és fordítva. A külső szemizmok harántcsontvázakból állnak, amelyek akaratnak vannak kitéve, és három koponya beidegzi őket idegek. A belső szemizmok a párosított csillóizmokból állnak, amelyek megfeszülve ellapítják a lencsét és nagyobb gyújtótávolságot okoznak. A két antagonista izom közül, amelyek alkalmazkodást okoznak a tanítvány a beeső fényintenzitásra reagálva. A belső szemizmok parasimpatikusan stimulálódnak, ezért nem vezérelhetők önként.
Feladatok és funkciók
A külső szemizmok elsősorban a szinkron szinkron és párhuzamos forgatását szolgálják a két irányban fel-le és jobbra-balra. A térbeli látás lehetővé tétele érdekében a külső szemizmok úgy igazítják a szemeket, hogy a megnézni kívánt tárgyat mindkét szem fovea centralisában, a retina legélesebb látási pontjában ábrázoljuk. Ez azt jelenti, hogy mindkét szem központi vizuális tengelye mindig keresztezi a tárgy magasságát. Közeli távolságokon ez egyenértékű a belső sztrabizmussal, míg a szem vizuális tengelyei gyakorlatilag párhuzamosan helyezkednek el a nagy távolságban lévő tárgyaknál. Ha akarva vagy akaratlanul bármilyen irányba fordítjuk a szemet, az izmok jelentik a mozgást a látóközpontba agy úgy, hogy az agy a retinán lévő képeltolódást a szem saját mozgásaként értelmezi, és nem a tárgy vagy az egész környezet mozgásaként. Egy másik feladat az úgynevezett mikroszakád végrehajtása másodpercenként háromszor. Ebben a folyamatban a szemeket 30 ívpercnél rövidebb idő alatt forgatják, ami autonóm módon és teljesen észrevétlenül történik. A mikroszkádok miatt a retina képe mintegy 40 fotoreceptorral elmozdul. Ez megakadályozza, hogy a fotoreceptorokat (kúpokat és rudakat) túl sokáig károsítsa az egyenletes expozíció. A belső szemizmok feladata, hogy a lencsét autonóm módon alkalmazzák a változó távolságokra, és függetlenül szabályozzák a fény beesését a tanítvány.
Betegségek
Egy vagy több működési zavar idegek amelyek motoros irányítást biztosítanak a külső vagy belső szemizmoknak, az úgynevezett oftalmoplegia. Ezután az érintett szemizmok bénulásának (paresis) jelei vannak. Különbséget tesznek a belső és a külső oftalmoplegia között. Ha a külső és a belső szemizmok egyformán érintettek, ezt teljes ophtalmoplegia-nak nevezzük. Ha csak a külső szemizmok érintettek, akkor a szemek automatikus automatikus beállása zavart okoz, ami a sztrabizmusban és kettős képek vagy hasonló tünetek kialakulásában nyilvánulhat meg. Ha a belső szemizmok érintettek, ez megnyilvánulhat például egy széles, rögzített pupillával és / vagy a képtelenséggel, hogy a szemet bizonyos távolságra állítsa be, vagyis a fókusz elvész. Idegkárosodás például neurotoxinok, daganatok vagy aneurizmák okozhatják. Ha a vizuális központ bizonyos területei a agy zavartak, zavarok lesznek a szemek és a célpontok vagy a szem irányában remegés (nystagmus), ami azonban néhány másodpercig normális lehet, ha megállítják a tartós testfordulatokat (pirouette). Ha az ingereknek az idegből a szemizmokba történő átvitele zavart, akkor előfordulhat myasthenia gravis, egy autoimmun betegség, amely a szemizmok izomgyengeségének tüneteiben nyilvánul meg. Egy másik autoimmun betegség Graves-kór, a betegség általában pajzsmirigy diszfunkcióval párosul. A betegség tüneti a kidudorodó szemekkel, amelyet a szemgolyó mögötti szövet változásai okoznak.
