Szövettan: kezelés, hatás és kockázatok

Szövettan az emberi szövetek vizsgálata. Ez a kifejezés két kifejezésből áll, a görög és a latin nyelvből. A „Histos” görögül jelentése „szövet”, a „logos” latinul pedig „tanítást” jelent.

Mi a szövettan?

Szövettan az emberi szövetek vizsgálata. Ban ben szövettan, az egészségügyi szakemberek olyan technikai eszközöket használnak, mint egy fénymikroszkóp, hogy meglássák a különböző struktúrák szerkezetét. A szövettanban az orvosok olyan technikai eszközöket használnak, mint egy fénymikroszkóp, hogy felismerjék a különböző struktúrák szerkezetét. A mikroszkópos anatómia elosztja a szerveket összetevőik tekintetében, amelyek fokozatosan kisebbek lesznek, mivel a vizsgálatok mélyebben belemennek a különböző struktúrákba. Főként a korai diagnózis, a patológia, az anatómia és a biológia területe foglalkozik ezzel az orvosi szakterülettel.

Kezelések és terápiák

A mikroszkópos anatómia a szerveket méretükben és alkotórészeikben három csoportra osztja. A szövettan, mint az emberi szövetek vizsgálata, a biológia, az orvostudomány, az anatómia és a patológia egyik fő alkotóeleme. A citológia már mélyebben belemegy az emberi szövetrétegekbe, és foglalkozik a sejtelmélettel és a funkcionális összetétellel. A molekuláris biológiát az emberi sejtek legkisebb összetevőinek, a molekulák, amelyeket részecskéknek is neveznek. A szövettan fő feladata a daganatok korai diagnosztizálása. A legfinomabb vizsgálati módszerek segítségével az orvosok megtudják, hogy a változások kórosak-e, azaz rosszindulatú daganatok, vagy a szövet még egészséges és a daganatok jóindulatúak-e. Továbbá a szövettani szakemberek képesek kimutatni a bakteriális, parazita és gyulladásos betegségeket, valamint az anyagcserezavarokat. A szöveti diagnózis a szövettani eredmények alapján a későbbi terápiás megközelítések kiindulópontját is képezi. A hisztológusok és a patológusok a szövettan segítségével „kis vagy nagy dolgokat tesznek láthatóvá”. A beteg szövet egy részét mintavágással távolítják el a páciensből (biopszia). Ezután egy patológus megvizsgálja ezt a szövetmintát mikrométeres vékony metszetekkel. A következő lépésben ezeket a mintákat megfestjük és fénymikroszkóp alatt nézzük meg. Néha nagy felbontású elektronmikroszkópot is használnak, de ezt elsősorban a kutatás során használják. A hisztotechnika a szövet feldolgozásával foglalkozik a vizsgálat előtt. Orvostechnikai asszisztens (MTA) felelős ezért a lépésért. A stabilizáció érdekében rögzíti a szövetet. Az asszisztens makroszkóposan (szemmel) nézi a vágott szövetet, dehidratálja és folyadékkal impregnálja kerozin. Ezután a szövetmintát blokkoljuk kerozin és a következő lépés egy 2-5 um átmérőjű szakasz elkészítése. Ezt az üveglemezhez rögzítik és foltosítják. A technika állása szerint az FFBE-készítmény, egy „formalinnal fixált paraffinba ágyazott szövet” előállítása. A szövetmintát hematoxilin-eozin. Ez a folyamat az első lépéstől az utolsóig egy-két napot vesz igénybe. Kevésbé időigényes szövetvizsgálat a fagyott szakasz vizsgálata. Erre akkor kerül sor, amikor a sebésznek időszerű információra van szüksége az eltávolított szövetről a műtét során. Például, ha a sebész eltávolít egy daganatot a vese, információra van szüksége a szövet természetéről, amíg a művelet még folyamatban van. Tudnia kell, hogy a daganatot már teljesen eltávolították-e, vagy a peremeken található rosszindulatú szövet további kóros változásokat jelez-e. A befagyott szakaszvizsgálat eredményei meghatározzák a művelet további menetét. A szövetmintát lefagyasztják és -20 ° C-on stabilizálják tíz percen belül. Mikrotóm segítségével 5-10 um-os metszetet készítünk, mikroszkóp tárgylemezként üveglapra rögzítjük és megfestjük. A megállapításokat azonnal továbbítják a műtőbe, hogy a sebész döntést tudjon hozni a művelet folytatásáról.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A szövettan fő technikai eszközei a különféle festési módszerek. A szövettan a sejtszerkezeteket az alkalmazott festékre adott színreakciójuk alapján osztályozza. Ezek biológiai festési módszerek. A neutrofil sejtek szerkezetét sem sav, sem bázis nem festi festékek. A komponensek lipofilek. A bazofil sejtek szerkezete bázissal működik festékek mint például a hematoxilin. Az acidofil sejtstruktúrák lúgos és savas módon festődnek festékek mint például eozin, savas fukcin, és pikrinsav. Más sejtstruktúrák nukleofilek és argyrofilek. Az argyrofil sejtstruktúrák kötődnek ezüst ionok, nukleofil DNS-kötő és bázikus színezékek. Hematoxilin-eozin a festést (HE festést) leggyakrabban rutin- és felmérési festésként használják számítógép által vezérelt automatikus festőgépekkel. Ezzel párhuzamosan az egyedi kérdésekhez kézi speciális foltokat használnak. A hisztokémiai vizsgálatok komplex képet mutatnak a kémiai-fizikai folyamatokról az elektrroadszorpció, a diffúzió (terjesztés) és interfaciális adszorpció a festékben levő töltéseloszlásokkal kapcsolatban molekulák. Az ionkötés generálja a fő kötőerőt azáltal, hogy savas színezékeket bázishoz köt fehérjék. A hisztokémiai folyamatokban a festék a szövet alkotórészére reagál. Az enzim hisztokémiai módszerek a sejtek aktivitása révén színfejlődést okoznak enzimek. Az 1980-as évek óta a klasszikus hisztokémiát immunhisztokémia egészíti ki. Ez egy antigén-antitest reakció alapján detektálja a sejt tulajdonságait. Ezt egy több szeletes technikával szemléltetik, amely az antigén (fehérje) helyén található színreakción alapul. Egy évtizeddel később feltalálták az in situ hibridizációt. A specifikus nukleotidszekvenciákat a kettős szálú DNS fúziójával és az egyes szálak spontán dokkolásával detektáljuk RNS vagy DNS alkalmazásával. A nukleinsavszekvenciákat fluorokróm jelöléssel ellátott próbák segítségével jelenítjük meg. Ezt a módszert ún fluoreszcencia in situ hibridizáció (HAL). Fontos festési módszerek: azánfestés, Berliner kék reakció, Golgi festés, Gram festés és Giemsa festés. Ezek a festési módszerek vörösvértestmagokkal, vöröses citoplazmával, kék retikuláris rostokkal és kollagénekkel, vörös izomrostokkal működnek, a „trivalens” kimutatásával. vasaló ionok ”, az egyes ionok ezüstözése, a baktériumok differenciálódása és differenciálása vér sejtfestés.