Szövettan (finom rekonstrukció)
A tüdő alveolusok a hörgőrendszer méhsejtszerű domborulata. Tüdő alveolusok nagyon vékony falúak. Ez a vékony fal szükséges a gyors gázcsere optimális feltételeihez vér és a légzési levegő.
A fal tüdő alveolusok különféle sejtek alkotják. Az I. típusú pneumociták alkotják a fő részt 90% -kal. Ezek a nagy és vékony sejtek nagyon hasonlítanak a endothelium és kibélelik a tüdő alveolusait.
Ezek az I. típusú pneumociták már nem képesek osztódni. Ők felelősek a gázcseréért és az vér-levegő korlát. A sejtek körülbelül 7% -a II-es típusú pneumocita.
Ezek a sejtek magasabbak az I. típusú pneumocitákhoz képest, és nem olyan laposak. A II. Típusú pneumociták felelősek a felületaktív anyagok képződéséért. A felületaktív anyag felületaktív anyag, amely foszfolipidekből és felületaktív anyagokból áll fehérjék.
Ez az anyag kiegészíti a tüdő alveolusait és csökkenti a tüdő felületi feszültségét. Így biztosítja, hogy a pulmonalis alveolusok ne essenek össze, vagyis ne omljanak össze. A II. Típusú pneumociták szintén képesek osztódni, és helyettesíthetik a hibafedés miatt elveszett I. típusú pneumocitákat.
Az alveoláris makrofágok további sejtként is jelen lehetnek a pulmonalis alveolusokban. Ezek a sejtek a immunrendszer, azaz a tüdő. Az alveoláris makrofágok képesek fagocitizálni az alveolusokba bejutott kórokozókat, és így tisztán tartani a tüdőt és az alveolusokat. Az alveolusokat ezek a falak választják el egymástól. Ezekben a falakban azonban vannak kis pórusok, az úgynevezett „Kohn” pórusok, amelyeken keresztül az alveolusok érintkeznek egymással.
Funkció
A pulmonalis alveolusokat a belélegzett és a hörgőrendszeren keresztül továbbított levegő és a vér a kapillárisokban. A gázcsere azon a membránon keresztül zajlik, amely elválasztja az alveolusokat a kapillárisoktól. Ez az úgynevezett vér-levegő gát, vagyis az az út, amelyen az oxigénnek meg kell haladnia, hogy áthaladjon a levegőből, amelyet belélegzünk a vérbe.
A vér-levegő gát a következő részekből áll: az I. típusú pneumociták sejthosszabbításai, egy vékony bazállemez és az endothelsejtek sejthosszabbításai. Az endoteliális sejtek a kapillárisok falszerkezetéhez tartoznak. Ez a vér-levegő gát csak 0.2–0.6 μm vastag. Ez a rövid távolság, amelyet a gáznak meg kell tennie, és a hajszálcsöves az alveolusok körüli hálózat biztosítja a gyors és hatékony gázcserét.
Az az idő ugyanis, amikor a kapillárisokban lévő vér elérhető a gázcseréhez, csak nagyon rövid, körülbelül 0.75 másodperc. A gázcsere most azt jelenti, hogy a belélegzett levegőben lévő oxigén a hörgőrendszeren keresztül jut el az alveolusokba. Itt a gáz halmazállapotú oxigénmolekulák átjuthatnak a vér-levegő gáton és bejuthatnak a vérbe.
Cserébe szén-dioxid szabadul fel a vérből, amelyet a test a kilélegzett levegőben végez. Jó perfúzió és szellőzés szükséges a hatékony gázcseréhez. A perfúzió azt jelenti, hogy a pulmonalis alveolusok a vérrel kellően ellátják a vért hajszálcsöves, azaz elegendő vér folyik az alveolusok mentén. Szellőzés azt jelenti, hogy a tüdő és így az alveolusok kellően szellőznek, azaz elegendő levegő áramlik a tüdőbe és onnan ki.
