Az amőbahordozók tünetei
Az amőbás dizentéria típusától függően az érintett egyének többé-kevésbé súlyos tüneteket tapasztalhatnak. Míg a tiszta bél lumen fertőzéssel járó amőbahordozóknak az esetek többségében semmilyen tünete nem jelentkezik, addig más betegek általában súlyos, vizes hasmenésben szenvednek. A tünetmentes bél lumen variáns az összes amőbafertőzés körülbelül 80-90 százalékában fordul elő.
Az amőb dizentéria azon változatai, amelyek súlyos hasmenéshez vezetnek, viszonylag ritkák az összes amőbikus fertőzés között. Invazív bél amőb dizentéria esetén az amőbák a bélszövetben is kimutathatók. Emiatt az érintett betegek kifejezett tüneteket mutatnak.
Jellemzően az érintettek többségénél korai stádiumban véres-nyálkás, málnás kocsonyaszerű hasmenés alakul ki. Ezen kívül görcsszerű hasi fájdalom és a bélmozgás során fellépő fájdalom az amoebus dizentéria ezen változatának leggyakoribb tünetei közé tartozik. A bélszövet amőbafertőzése miatt a tápanyagok csak elégtelenül tudnak felszívódni.
A normális szervi folyamatokhoz szükséges energiaforrások nagy része felhasználatlanul ürül ki a hasmenéssel együtt. Ezért a bél amőbiás dizentériában szenvedő betegek általában elég gyorsan fogynak. A bél amőbás dizentériában és súlyos hasmenésben szenvedő betegek körülbelül 30-40 százaléka szintén magas fokú láz.
Az extraintesztinális amoebus dizentéria akkor beszél, amikor a kórokozó amőbák nemcsak a bélszövetet fertőzik meg, hanem más szervekben is kimutathatók. A legtöbb esetben a kórokozó amőbák átterjedtek a bélszövetből a máj, agy és / vagy lép. Ebben az összefüggésben azonban a máj a leggyakoribb változat.
Az extraintesztinális amoebus dizentériában szenvedők nem feltétlenül szenvednek hasmenéstől. A hasmenés előfordulása azonban nem zárja ki az extraintesztinális fertőzést. Ha a máj szövet érintett, ököl méretű, általában egyedülálló tályog (úgynevezett amőbikus máj tályog) formák. Ez egy üreg a májszövetben, gennyes váladékkal teli. Az ilyen amőbikus májtályog jelenlétét általában a következő tünetek jelzik:
- Magas láz
- Köhögés
- Nyomásérzékenység vagy fájdalom a jobb has felső részén
- A máj megnagyobbodása
- Általános tünetek (pl. Fáradtság, gyengeség, kimerültség)
Fertőzés
Az amőbafertőzés során az ürülékkel kiválasztott amőba ciszták átterjednek. A fertőzés főként akkor fordul elő, ha a higiéniának kevés vagy semmilyen jelentősége nincs. Az amőba-ciszták mind a szennyezett étellel, mind a szennyezett ivóvízzel átvihetők.
Közvetlen fertőzés a száj sem zárható ki, feltéve, hogy van megfelelő kapcsolat. Közvetlenül a tényleges fertőzés után a trophozoiták az emberi testben ismét kifejlődnek az amőba cisztákból. Ezek aztán megtelepedhetnek a belekben és / vagy más szervekben, és amoebus dizentériához vezethetnek.
Azt is meg kell jegyezni, hogy az amőbafertőzés nem feltétlenül vezet minden embernél betegséghez. Az úgynevezett „tünetmentes hordozók” nem mutatnak semmilyen tünetet, de továbbadhatják az okozó egysejtű organizmusokat. Az embert érintő legfontosabb amőba, az Entamoeba histolytica, az emberi belekben szaporodik, és általában nem érinti az állatokat.
Aktív fertőzés esetén a gazdaszervezet sok millió fertőző cisztát ürít ki a székletből, amelyek szájon át történő bevitele új fertőzést válthat ki. A kórokozó tehát a széklet-orális terjedéstől függ, ezért főként azokon a területeken terjed, ahol a szennyvíz infrastruktúrája gyenge és ivóvíz-higiénés. A trópusokra utazáskor bizonyos óvintézkedéseket kell tenni.
Ha kétségei vannak, forraljon csapvizet, és ne egyen mosatlan gyümölcsöt. Nem minden fertőzés vezet a kórokozók elterjedéséhez a belekben. Bizonyos esetekben a kórokozók több héten át fennmaradnak a belekben anélkül, hogy tüneteket okoznának, majd újra elhunytak. Ez tartós fertőzéshez is vezethet, amelynek hónapokig vagy évekig tarthat a betegség kialakulása. Ilyen nem egyértelmű esetekben különösen fontos tájékoztatni a kezelőorvost a trópusi régiókba tett korábbi kirándulásokról.
