Az identitás a társadalmi identitás értelmében társadalmi kategorizálási folyamatokból ered. Az emberek embernek, bizonyos csoportok részének és egyéneknek tekintik magukat. Az emberek társítják a csoporttagságot bizonyos értékekkel, amelyek hozzájárulnak önértékükhöz.
Mi az identitás?
Az identitás a társadalmi identitás értelmében társadalmi kategorizálási folyamatokból ered. Az emberek embernek, bizonyos csoportok részének és egyéneknek tekintik magukat. Amikor az identitásról a pszicho-fizikai folyamatok szempontjából beszélünk, akkor az emberi társadalmi identitásról beszélünk. A kognitív szociálpszichológiában a társadalmi identitás elmélete a legkiemelkedőbb elmélet a csoportok közötti kapcsolatokról. A külső környezetből származó ingereket az ember szervezi agy logikai egészbe, majd kategóriákba sorolják. Az orvostudomány az 1960-as évek óta ismeri az ingerosztályozást. Az első munkák ettől az időponttól kezdve a társadalmi identitás elméletét szolgálták kiindulópontként. Az identitás fogalma a társadalmi identitás értelmében az 1970-es évek közepe óta létezik. Négy kölcsönösen befolyásoló, pszichológiai folyamat járul hozzá az ember társadalmi identitásához (az identitás más modelljei több, kevesebb vagy különböző folyamatot írnak le. Az identitás ugyanis még mindig sok kétértelműséggel van elfoglalva). A kategorizálás mellett az identitás a társadalmi összehasonlításokból és a saját társadalmi megkülönböztethetőségéből alakul ki. A személy identitását egy adott csoporthoz való tartozás határozza meg, és megfelel a személyesen kialakított önkép felfogásának.
Funkció és feladat
A kategorizálási folyamatok az 1960-as években váltak relevánssá az ingerfeldolgozás szempontjából. Az ingerek feldolgozásától alkalmazkodva a társadalmi identitáselmélet szempontjából is relevánssá váltak. Az identitáshoz kapcsolódó kategorizálási folyamatok megfelelnek a társadalmi osztályozásoknak, amelyek révén az emberek átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá teszik társadalmi környezetüket. Az emberek a külső ingerek szerveződésének összefüggésében érzékelik más embereket, például bizonyos körülmények között összetartozónak és csoportosítják őket. A társadalmi kategorizálás tehát megfelel a társadalmi környezet strukturálásának, amely minden esetben az egyes kategóriák értékelését eredményezi, és így összekapcsolja a struktúrákat bizonyos vegyértékekkel. Minden ember maga része bizonyos társadalmi csoportoknak, és önmagát is részeként érzékeli. Egy adott csoportba való tagság olyan értékekhez kapcsolódik, amelyeket egy személy tagságának eredményeként tulajdonít magának. Így a társadalmi identitás hozzájárul az ember önképéhez. A személyek pozitív énképre törekszenek. Emiatt általában automatikusan a pozitív társadalmi identitásra és így a csoporttagságra törekszenek, amelyből elfogadható vegyértékeket nyernek. Ezért minden ember megkülönbözteti társadalmi csoportját a külvilágtól, és pozitív módon különíti el. A tagság egy adott társadalmi kategóriában arra készteti az embereket, hogy saját csoportjukat részesítsék előnyben. Más csoportok nem értenek egyet saját csoportjukkal szemben. Az emberek az absztrakció különböző szintjein kategorizálják önmagukat és más személyeket, de a társadalmi identitás szempontjából az itt bemutatott elmélet szerint összesen csak hárman relevánsak. A személyek önmagukat első sorban embernek, másodszor az adott csoport tagjainak, utoljára pedig egyéneknek minősítik. Az identitás hozzárendelése egy csoport részeként viszont törli a megfelelő egyéni identitás egyes részeit. Ennek következménye a deperszonalizáció a csoport javára. Csak ezen deperszonalizáció révén magyarázhatók olyan csoportos jelenségek, mint az etnocentrizmus vagy az együttműködés. Ezekben a folyamatokban az egyén már nem viselkedik egyénileg, hanem megfelel a csoportnak, és gyakran a csoport prototípusára orientálja viselkedését.
Betegségek és panaszok
Tanulmányok kimutatták, hogy egy másik csoporttal való negatív összehasonlítás után a csoportok megpróbálják kompenzálni az ebből fakadó negatív társadalmi identitásukat azzal, hogy a közvetlen utána után olyan új társadalmi csoportokat keresnek maguknak, amelyek javítják személyes társadalmi identitásukat. A jobban teljesítő csoport közvetlen támadásai a pozitív társadalmi identitás megőrzésének eszközei is. A tanulmányok azt mutatják, hogy a csoportok közötti megkülönböztetés megakadályozása a csoporttagok önértékelésének csökkenését eredményezi. A fordított befolyást is dokumentálták. A társadalmi identitás kapcsán ezért relevánsak a különféle pszichológiai problémák és betegségek. Ha egy személy egy társadalmi csoport tagja, és csoportját alacsonyabb rendűnek érzi, mint mások, akkor ez az ítélet súlyos következményekkel járhat az érintett önértékére nézve. Normális esetben az érintett személy ellenintézkedéseket irányít, hogy újra javítsa saját társadalmi identitását és ezáltal önértéket szerezzen. Ha azonban sem a csoportváltás, sem pedig a többi csoport megkülönböztetése nem lehetséges, akkor a személy önértéke alacsony szinten marad. A negatív önértékelés hosszú távon elősegítheti a haragot és az agressziót. Gyakran előfordulnak olyan társadalmi problémák, mint irigység és féltékenység, szexuális problémák és gátlások, vagy súlyos bizonytalanság. Súlyos betegségek, mint pl depresszió, elhízottság, alkoholizmus, vagy a rögeszmés gondolatok és cselekedetek szintén tartós negatív önértékelés következményei lehetnek. Még akkor is, ha az emberek egyáltalán nem érzik magukat társadalmi csoport tagjainak, és nem érzik úgy, hogy helyük lenne valamelyik csoportban, ez a kapcsolat negatívan befolyásolja az önértéket. Legalábbis a tartós elégedetlenség tipikus következmény.