Kisvirágú fűzfű: Alkalmazások, kezelések, egészségügyi előnyök

Kisvirágú fűzfű egy meglehetősen feltűnő és évelő lágyszárú növényre utal, amelyet szaporító és invazív terjedése miatt a legtöbb ember gyomnak tart. Ma már gyógynövénynek számít, amelyet néhány évtizeddel ezelőttig teljesen félreértettek. Ma apró virágú fűzfű nagyon népszerű, mint gyógynövény, különösen az ellen prosztata panaszok, valamint gyulladásos betegségek.

A kis virágú fűzfű előfordulása és termesztése.

Kisvirágú fűzfű évelő, ezért évelő módon növekszik. A kis virágú fűzfű eredetileg a mérsékelt égövön található Európában és Észak-Amerikában. A növény általában erdőszélek, partok és tisztások mentén növekszik, mégis manapság az őshonos kertekben és egyre inkább a roncstelepeken is megtalálható, mivel invazív neofitonként széles körben elterjedt. A kis virágú fűzfű évelő, ezért évelő módon növekszik. Körülbelül 60 centiméteres magasságot érhet el, ideális körülmények között akár többet is elérhet. A növény áttelelése egy rozetta segítségével történik, amely a talaj közelében helyezkedik el. Ettől a következő vegetációs időszakban egy szár nő ki, amelyet sok hosszúkás levél borít. Ezeknek a leveleknek a széle kissé fogazott, a szár tetején pedig július hónaptól kezdve apró rózsaszín virágzat virágzik, amelyeknek összesen négy levele van. Ezek középen bevágással rendelkeznek. A fűzfa virága keskeny hüvelyű, kissé babra emlékeztető racém formájában növekszik. Nagyon évelő lágyszárú növény, amely kedvező körülmények között akár egy méteres magasságot is elérhet. A fűzfa hajtótengelyei a rozetta felett elágaznak, alsó részükön bozontosak és szürke színűek. A hajtáscsíkok felső részén a mirigyek közepén kis mirigyszőrszálak találhatók. A tenyészidőszak későbbi részében a hüvelyek elengedik a magot, amelyet viszont a szél számtalan mértékben szétteríthet.

Hatás és alkalmazás

A kis virágú fűzfű sok un flavonoidok. A többség olyan anyagokat jelöl meg, mint a glikozidok, a koncentráció a növényekben nagyon változó, és másfél százalékos. A bennük található aglikonok nem kötődnek cukor és főleg kaempferolból, miricetinből és kvercetinből állnak. A Willowherb különböző szintű tanninok és a tanninok, amelyek nagyban változnak, körülbelül négy és 14 százalék között. Ezek az anyagok az úgynevezett ellagsavból származnak, és általában a makrociklusos ellagitanninokat jelölik. Azonban a növény egyszerű gallotannint is tartalmaz. A népi gyógyászatban állítólag a kis virágú fűzfű nyugtatóan hat prosztata panaszok és minden gyulladásos betegség. Ritkán beszámoltak a segítségéről is vese és a hólyag betegségek. Tudományos kutatások kimutatták, hogy a növény kivonatok A fűzfűbetegségnek antibakteriális hatása van, valamint rontja bizonyos fajok növekedését baktériumok, például az Escherichia coli. Ezenkívül a növény száraz virágaiból, száraiból és leveleiből tea készíthető, ami enyhíti a növény megnövekedését prosztata mirigy és az ebből következő vizelési problémák. Amikor a kis virágú fűzfa virágzik, olyan anyagok, mint pl tanninok, myricedin, pektin, flavonoidoknyálkák, szterolok, galluszsav és különféle színezékek, mint pl antocianinok szabadon engedik. A növény minden része vizelethajtó hatású és gátolja gyulladás bármiféle. A prosztatán a növény gyógyító ereje regresszív hatást fejt ki. Régóta tartó orvosi tanulmányok bizonyítják itt a fűzfa hatékonyságát.

Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.

Az Epilobium latin nevű apró virágú fűzfű már régóta ismert volt, mint nem túl jelentős gyógy- és gyógynövény. Már a kora újkorban Leonhart Fuchs ezt a növényt fűzfának nevezte „Új Kreüterbuch” -jában, amely a gyógyszerészek számára ismeretlen volt. Ausztriában a kis virágú fűzfa hirtelen egyik napról a másikra híressé vált a múlt század hetvenes éveiben. Maria Treben, a munka szerzőjeEgészség Isten Gyógyszertárából ”, fedezte fel a növényt a prosztata betegségeivel kapcsolatos tapasztalatok alapján, ill vese és a hólyag betegségeket és nagy gyógyhatásnak tulajdonított. Ennek eredményeként hamarosan óriási igény mutatkozott a kicsi virágú fűzfa iránt, amely kiválóan alkalmas tea készítésére. Ez pedig felgyorsította az orvosi kutatásokat. E növény gyógyhatásának minőségének elemzéséhez most anatómiai és morfológiai szempontból is szükség volt az Ausztriában található több mint 15 Epilobium-faj jellemzésére. Mielőtt a klinikai tesztek megvizsgálták volna a megfelelőt szerek és a kivonatok a növénynek csak a teává történő feldolgozása volt lehetséges. Jelentős volt itt a „fűzfa tea” kifejezés, amely annyira ismert a népi gyógyászatban. Ehhez a gyógyhatású teának kb. 150-XNUMX teáskanálnak kell lennie, ami két gramm vágott növénynek felel meg, körülbelül XNUMX milliliter forrással víz 10 perc múlva öntjük és szűrjük. Maria Treben számos sikert ért el a prosztata gyógyításában, vese és a hólyag betegségek, beleértve rák. Ezeket azonban soha nem lehet bizonyítani. Ezekkel a gyógyhatásokkal kapcsolatos jelenlegi ismeretek szerint azonban a hagyományos gyógykezelés mellett tanácsos rendszeresen fogyasztani egy fűzfából készült teát. Úgy tűnik, hogy ez nagyon hasznos, és támogathatja az orvosi ellátást terápia. A kis virágú fűzfű tehát az alternatív gyógyászatban ígéretes gyógynövényt jelent, amelyet nem szabad rosszul megítélni.