Skarlátvörös láz (szinonimák: scarlatina (skarlát); skarlát; skarlátvörös angina; streptococcus angina; ICD-10 A38: skarlátvörös láz) a torok fertőző betegsége, amelyet a baktérium okoz Streptococcus pyogének (A szerocsoport; A csoport β-hemolitikus streptococcus; GAS (A csoportú streptococcusok)).
Ezen fertőző betegség mellett a baktérium olyan betegségeket is okoz, mint pl orbánc (erysipelas) vagy nekrotizáló fasciitis (a foudroyant életveszélyes fertőzése bőr, subcutis (szubkután szövet) és fascia progresszív üszkösödés; gyakran betegek cukorbetegség mellitus vagy más, a betegséghez vezető betegségek keringési rendellenességek vagy csökkent immunvédelem).
Skarlátvörös láz speciális formája torokgyulladás (torokgyulladás), amelyben a baktérium méreganyagokat termel, amelyek viszont vezet szisztémás (az egész szervezetet érintő) fertőzésre.
Új törzse Streptococcus pyogéneket fedeztek fel Angliában és Walesben, amelyek lényegesen több exotoxin A-t termelnek, és feltételezik, hogy felelősek az invazív skarlát ebben a régióban.
A kórokozó-tározó ember.
Előfordulás: A fertőzés világszerte jelentkezik.
A fertőzőképesség (a kórokozó fertőzőképessége vagy transzmisszibilitása) matematikai számszerűsítése érdekében bevezették az úgynevezett fertőzőségi indexet (szinonimák: fertőzési index; fertőzési index). Jelzi annak valószínűségét, hogy egy nem immunizált személy megfertőződik egy kórokozóval való érintkezés után. A fertőzőségi index a skarlát értéke 0.1–0.3, ami azt jelenti, hogy 10 be nem oltott személyből 30–100 megfertőződik egy skarlát-lázzal fertőzött emberrel való érintkezés után. Megnyilvánítási index: A skarlát-lázzal fertőzöttek körülbelül 30–40% -a felismerhetően megbetegedik skarlátban.
A betegség szezonális felhalmozódása: A skarlát láz októbertől márciusig gyakrabban fordul elő.
A kórokozó terjedése (a fertőzés útja) többnyire aerogén (cseppfertőzés levegőben; tüsszögés és köhögés révén), ritkán szennyezett étellel vagy víz.
Emberről emberre történő átvitel: Igen.
Az inkubációs periódus (a fertőzés és a betegség kialakulása közötti idő) általában 2-4 nap.
Csúcs előfordulás: A betegség főleg 3 és 10 éves kor között fordul elő.
Száma torokgyulladás okozta streptococcus becslések szerint évi 1-1.5 millió (Németországban).
A fertőzőképesség (fertőződés) általában 24 órával az antibiotikum megkezdése után ér véget terápia. Első napjaiban terápia, a fertőzötteknek kerülniük kell a közösségi létesítményeket, például óvodákat vagy iskolákat.
A betegség egész életen át immunitást hagy az adott betegséget okozó A csoporttal szemben streptococcus típus (= A streptococcus). Mivel azonban sokféle típus létezik, a betegség többször is előfordulhat.
Etetés és prognózis: A betegség könnyen kezelhető antibiotikumok. Ha terápia nem megfelelő, olyan szövődmények, mint pl reumás láz (kb. 3 héttel az A-streptococcus után torokgyulladás), glomerulonephritis (vese betegség, a vese szűrők gyulladásával; 1-5 héttel az A-streptococcus pharyngitis után) vagy szívizomgyulladás (a gyulladás szív izom) előfordulhat. Hematogén módon (a véráramon keresztül) a fertőzés terjedhet az egész testben (szeptikus lefolyás), bár ez nagyon ritka.
Németország egyes részein a fertőzésvédelmi törvény (IfSG) értelmében bejelenteni kell a betegséget.
