A sikítás a magas hangszólásra utal kötet. Az erős érzelmi érzések általában a sírással társulnak, és az ember életkorától függően a sírásnak más kommunikációs jelentése van.
Mi a kiabálás?
A kiabálás a magas hangkifejezésre utal kötet. A sikítás általában erős érzelmi érzésekkel jár. A kiáltás az emberi lény fokozott kifejeződése kötet. A csecsemők szúrósan és kitartóan sírnak, hogy felhívják magukra a figyelmet és biztosítsák egy felnőtt gondozását. Minél idősebb lesz az ember, annál kevésbé kiált segítségért; a sírás ezután figyelmeztető jelzéssé vagy a nagy távolságok közötti kommunikáció eszközévé válik. Minél hangosabban üvölthet az ember, annál távolabb lehetnek más emberek, akikkel kommunikálni akar. Evolúciós értelemben az efféle hangosításnak védő hatása is volt: minél nagyobb, színesebb és hangosabb ellenséget mutathatott meg, annál fenyegetőbbnek vélték. A sikoltás segített az embereknek abban, hogy fenyegetőnek tűnjenek az ellenségekkel a csatában és a védekezésben. Ma is például vitákban kiabálnak az emberek. Ezenkívül a felnőttkori kiabálás erőteljes érzelmi keveredéssel jár - intenzív harag, szomorúság vagy öröm vezet a hangerő emelkedéséhez kiabálásig.
Funkció és feladat
A sírásnak különleges jelentése van az újszülöttek és a csecsemők számára. Még nem tudják megfogalmazni magukat világos szavakkal, és az elején alig tudják kifejezni a különböző igényeket. Néhány héten belül a szülők megtanulják értelmezni csecsemőjük sírását és felismerni a különbségeket. Egy csecsemő hangosan és szúrósan sír, hogy felhívja a felnőttek, különösen a szülők figyelmét. Az a feltételezés, hogy a sírás célja, hogy a szülőkben szükséget teremtsen a megállítására - ezért kielégítik a csecsemő igényeit, és maguk is megtanulják, hogy a csecsemő ekkor abbahagyja a sírást. A csecsemők éhségtől, magánytól vagy akár sírva fakadnak fájdalom. Csecsemőkorban a sírás áttér a dac fázisába, ahol a kisgyermekek megtanulják megbirkózni a düh és az agresszió érzésével. Később az életben a gyerekek végül erős érzelmektől sírnak, ill fájdalom. Megtanulják, hogy az ordibálás kifejezheti a dominanciát, ezért gyakran emelik fel a hangjukat vitákban vagy heves vitákban. Minél jobban megtanulja a fiatal megtalálni a helyét a társadalomban, annál szelektívebben használja az ordibálást, ha az nem pusztán a nagy távolságok közötti kommunikációra szolgál. Felnőttkorban a kiabálásnak stratégiai haszna van. Kifejezi a dominanciát a beszélgetőpartner felett, és kiindulópont lehet a magas érzelmi viszonyok ellenőrzésére feszültség. Noha a hangmagasság kiabáláskor még mindig szabályozható, ez a tényleges kiabálásnál már nem lehetséges, így a felnőtteknél sok esetben a hangsúly már nem a kommunikációra, hanem az érzelmek kezelésére irányul.
Betegségek és panaszok
Már a csecsemőkorban problémává válhat a sírás. Az úgynevezett sírós csecsemők gyakrabban és sírva sírnak, mint más korukban. Néha sírásuknak konkrét oka van, míg más síró csecsemőket semmi sem nyugtathat meg, és órákig sírhatnak anélkül, hogy szüleik segítenék őket. Az esetek többségében azonban kézzelfogható oka van a túlzott sírásnak, amelyet a síró mentők fel tudnak találni orvoslás érdekében. Lehetnek fizikai okok, mint pl fájdalom ami kívülről nem látható, néha a csecsemő kezelésének más módja csökkentheti a sírást. A sírcsecsemőknél ez a probléma általában az élet első heteiben és hónapjaiban jelentkezik, ritkábban csecsemőkorban fordul elő túlzott sírás. A dacos szakasz ismét nehéz lehet, mivel egyes gyerekeknek nehezebb dolguk van, mint másoknak tanulás hogyan kell kezelni a haragot. Sírásuk oka akkor érthetőbb a szülők számára, de még mindig viseli a idegek nem kevesebb és rendkívül megterhelheti a szülő-gyermek kapcsolatot. Ban ben gyermekkor felnőttkorban a gyakori sírás általában az erős érzelmekkel, például a haraggal és az agresszióval való megbirkózás problémáinak köszönhető. Az érintettek nem tanultak eléggé ahhoz, hogy ezt kezeljék gyermekkor és most hangos sírást használjon kimenetként. Problémájuk néha más agresszív viselkedéssel is társul, amelyet gyorsabban mutatnak ki, mint más, hasonló érzelmi állapotú emberek feszültség.Az ilyen problémák gyakran fordulnak elő serdülőkorban, de vannak olyan gyerekek is, akik szokatlanul agresszíven reagálnak. Kevésbé szembetűnőek azok a felnőttek, akik kevésbé agresszívek, de szokatlanul gyorsan kiabálnak beszélgetőpartnerükkel. Ők sem tanulták meg más módon kezelni az olyan érzelmeket, mint a düh, és ezért a felemelt hangon könnyen elérik dominanciájukat a beszélgetésben. Célzottan pszichoterápia, segíthetnek abban, hogy társadalmilag elfogadható módon kifejezzék a haragot, és kevésbé agresszív módot találjanak annak kezelésére, hogy nyugodtabbak maradjanak másokkal folytatott beszélgetések során. Azok az emberek, akik gyakran és gyorsan reagálnak a beszélgetés kiabálásával, emiatt a mindennapi kommunikációban általában problémákat okoznak, ezért önként kezelést kérnek, amint felismerik ezt a kapcsolatot.
