A szialendoszkópia egy fül-orr-gégészeti orvosi diagnosztikai és terápiás eljárás a nagy agyi nyálmirigy ductalis rendszereinek vizualizálására és kezelésére. A endoszkópia elsősorban nyálkövek gyanúja esetén merül fel. Az eljárás népszerű a nyálmirigy visszatérő duzzanata esetén is.
Mi a szialendoszkópia?
A szialendoszkópia egy fül-orr-gégészeti diagnosztikai és terápiás eljárás, amelyet a fő agyi nyálmirigy csatornarendszereinek vizualizálására és kezelésére használnak. A nyálmirigy egy összetett rendszer, amely különféle csatornákat és egyéb anatómiai struktúrákat tartalmaz. Amikor a nyálmirigy duzzanata jelentkezik, a betegek további tisztázás céljából otolaryngológussal fordulnak. A szialendoszkópiákat gyakran ebben az összefüggésben végzik. Ezek ENT endoszkópos diagnosztikai eljárások. Az endoszkópiák minimálisan invazív vizsgálatok, amelyek lehetővé teszik az orvos számára, hogy endoszkóp segítségével lássa a beteg belsejét. A silendoszkópia egy endoszkópia a nagy agyi agyi nyálmirigy és annak nyálcsatornái. Emiatt az eljárást gyakran nyálcsatornának nevezik endoszkópia. Az eljárás a 2000-es évek eleje óta létezik. Rendszerint csak a nagyobb fül-orr-gégészeti központok és a fül-orr-gégészeti egyetemi kórházak kínálják a vizsgálatot, és elsősorban obstruktív nyálkövek gyanúja esetén alkalmazzák. A szialendoszkópiával kombinálva gyakran használnak további képalkotó eljárásokat, különösen a szonográfiát, mágneses rezonancia képalkotásvagy számítógépes tomográfia. Ultrahang a nyálmirigy vizsgálata a szokásos diagnosztika része. Szialográfia vagy nyálmirigy szcintigráfia a szialendoszkópiával kombinálva csak abszolút kivételes esetekben alkalmazzák.
Funkció, hatás és célok
A szialendoszkópia egy diagnosztikai endoszkópia, amely az orvos számára álló és mozgó képeket biztosít a fej. Kivételes esetekben folyadék- és szövetmintákat vesznek a nyálmirigy csatornáiból biopsziás értelemben. A szialendoszkópia célja mindig a diagnózis felállítása. Az eljárás végrehajtásához az ENT orvosok a legtöbb esetben félig rugalmas mini-endoszkópot használnak, amelynek tengelyátmérője 0.8 és 2.0 mm között van. Az endoszkópot a természetes osztiumon keresztül helyezzük be a szájüreg be a fültőmirigy vagy submandibularis mirigy. A nyálcsatorna endoszkópiája az egyetlen eljárás a nyálcsatorna rendszerek közvetlen megjelenítésére. A fő agyi nyálmirigy obstruktív rendellenességeinek diagnosztizálásán túl az endoszkópiának terápiás céljai is lehetnek, és ebben az esetben terápiás endoszkópiának nevezik. Ebben az összefüggésben az orvos a szialendoszkópiát alkalmazza például a nyálkövek kezelésére. A szialendoszkóp olyan intervenciós csatornákat hordoz, amelyek lehetővé teszik a fogkő kezelését. Az összes lehetséges nyálkövet szialendoszkóp segítségével apró kosarakba szedjük, és ily módon eltávolítjuk a nyálcsatornákból. A szűkület intervenciós dilatációja és a gyulladás a nyálcsatornákban a szialendoszkóp segítségével is lehetséges. Ha az egyik nyálmirigyek az étkezés előtt, alatt vagy után ismételten megduzzad, az orvos obstruktív okot feltételez, és úgy gondolja, hogy a csatornák elzáródnak, úgymond a duzzanatok kiváltója. Ez az akadály megfelel a nyálkő az esetek több mint felében. A feltételezett diagnózisok a nyálkő túlnyomórészt a jellegzetes klinikai kép alapján készülnek. A beteg kórtörténet és a tapintás lehetővé teszi az orvos számára a gyanú kialakulását. A gyanús diagnózis megerősítése vagy kizárása olyan eljárások kombinációjával történik, mint a szialenoszkópia és a szonográfia. Az MRI-t és a CT-t általában kezdetben nem használják, mert sugárzásnak és kontrasztanyagoknak teszik ki a beteget. Néhány évvel ezelőttig a bármilyen méretű nyálkövek egyetlen kezelési lehetősége a kapcsolódó nyálmirigy eltávolítása volt. A szialendoszkópiával ez megváltozott. Ma, a diagnózis után a szialendoszkóp szükség esetén átalakul, és terápiás beavatkozást tesz lehetővé a nyálkő a fogókosárnak és a kis csipesznek köszönhetően. Az azonnali terápiás lehetőség miatt a szialendoszkópia ma már jobb, mint a puszta diagnosztika egyéb eljárásai. Ha az eljárás során nem találunk követ, a hegesedéses szűkület okozta kiáramlási akadályok okozhatják a nyálmirigyek, amely a szialendoszkóp segítségével is kezelhető. A szialendoszkópia során az orvos akár az ótiumot is megnövelheti annak tízszeresére, és olyan eszközöket helyezhet be, mint a ballonkatéter. Az endoszkópos eljárás során az öntözőfolyadék mossa a mirigyet. Ez a hatás lehet terápiás hatás gyulladásés szerek közvetlenül a csatornarendszerbe adható a szialendoszkóp segítségével az ilyen kezelésére.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A szialendoszkópiák számos előnyt kínálnak az olyan diagnosztikai eljárásokkal szemben, mint az MRI vagy a CT. A szialendoszkópiát ma is a szonográfiánál jobbnak tekintik. MRI-vel, CT-vel és Röntgen, a betegnek sugárterhelésre kell számítania. Bár ez az expozíció ma alacsony, mégis kockázatokkal és mellékhatásokkal járhat. A mellékhatások kontrasztanyagokkal is jelentkeznek. A szerek okozhatnak fejfájás és a hányinger. Ezenkívül az anyagok hosszú távon megterhelik a veséket. Bár a szialendoszkópia minimálisan invazív eljárás, kevesebb kockázattal jár. Az eljárásnak kevés általános kockázata van, és általában ambulánsan végezhető. A beteg gyakran kap a helyi érzéstelenítő erre a célra. A szialendoszkópia kockázatait és mellékhatásait érdemes szinte kizárólag az alkalmazott érzéstelenítővel kapcsolatban megemlíteni. Például néhány beteg az anesztetikumokra reagál hányinger or hányás. Még kevesebb kockázatot jelent, mint a szialendoszkópiával, kizárólag olyan vizsgálati eljárásokkal, mint például a sonogorafy. A szonográfia azonban felülmúlja az endoszkópiát, mivel nem pusztán diagnosztikai eljárás, és szükség esetén terápiás beavatkozássá alakítható.
