Vállprotézis - fizioterápiás utógondozás

A fizioterápia nagyon központi szerepet játszik a vállprotézis utókezelésében. Az érintetteknek át kell tanulniuk a váll mozdulatait és fel kell építenie az izmokat. Attól függően, hogy a mozgáskorlátozások mennyi ideig voltak érvényben a művelet előtt, annál fontosabb az utána következetes képzés. A vállprotézis után a fizioterápia különféle terápiás megközelítéseket alkalmazhat annak biztosítására, hogy a beteg a rehabilitációs szakasz után ismét teljes mértékben megmozduljon és súlyt helyezzen a karján. Átfogó információk erről a cikkben találhatók: Váll TEP

Utókezelés / fizioterápia

1 fázis A vállprotézis utókezelése a műtét napján kezdődik. Mivel a betegek a műtétet követő első hetekben nem tehetnek súlyt a vállra, és nem mozoghatnak szabadon, hogy a sérült izmok és inak meggyógyulhat és a protézis együtt nőhet a csonttal, a fizioterápiás kezelés kezdetben passzív gyakorlatokból áll. A beteg karját a terapeuta segítség nélkül mozgatja.

A mozgást úgynevezett vállmotoros sín segítségével is elvégezhetjük. Ezeknek a passzív mozgásoknak a célja a váll korai mozgósítása az izomfejlődés és a mobilitás későbbi elősegítése érdekében. 2 szakasz Ez az első szakasz, amely általában 10-12 napon át zajlik a kórházban, 3-4 hétig tartó rehabilitációs intézkedést ütemeznek a betegek számára.

Az egész idő alatt a terápiás intézkedéseken kívül vállszalagot kell viselni az ízület enyhítése és a gyógyulási folyamat elősegítése érdekében. A rehabilitáció elvégezhető ambulánsan vagy speciális rehabilitációs intézményben. 3. szakasz A rehabilitáció befejezése után megkezdődik a fizioterápiás kezelés aktív része.

A cél a teljes mobilitás és erő helyreállítása, hogy ne legyen több korlátozás a mindennapi életben. E cél elérése érdekében a gyógytornász először egy személyt állít össze edzésterv az orvosokkal és a betegekkel együttműködve. A gyógytorna lehetséges terápiás megközelítései a manuális terápia, masszázsok, hő-, elektromos és hideg terápia, nyújtás és erőgyakorlatok felszereléssel vagy anélkül, valamint mozgásiskola.

Fontos, hogy a beteget lassan visszahozzák a terhelésbe, hogy ne terhelje túl az operált ízületet. Körülbelül 6 héttel a műtét után a sín a mindennapi életben is eltávolítható, és minden irányba mozgás képezhető. A műtét utáni kezelés ebben a szakaszában a legfontosabb az ízület újbóli mozgathatóvá tétele és a mozgásokhoz való hozzászokás, különös tekintettel a felső munkára.

Megfelelő súlyzós edzés csak körülbelül 12 héttel a műtét után szabad elkezdeni. Ezután a beteg vállbarát sportokat kezdhet, mint pl kocogás, túrázni vagy újra kerékpározni. A hosszú távú sikerhez elengedhetetlen, hogy a beteg több hónapig folytassa otthon a gyógytorna során megtanult gyakorlatokat.