Azokat a törvényeket, amelyek szerint az égitestek forognak az univerzumban és más népek nyelvén, sok szülő és tanár gyakran jobban ismeri, mint azokat a törvényeket, amelyek szerint a gyermek felnő. Pedig olyan fontos, hogy alaposan tanulmányozzuk gyermekeink fizikai alapjait és mentális állapotait.
Fizikai fejlődés pubertás alatt
Fel kell ismerni, hogy minden korosztály jogosult rá érvényesség és elismerés. Semmi sem baj, mint a gyereket fél, befejezetlen vagy akár hülye felnőttnek tekinteni. Gyermekeink növekvő testének egyik legnagyobb változása a pubertás, vagyis a nemi érés. Fiúknál általában 12 és 17 év közöttiek. Lányok, akiknek mindig van enyhe fej kezdődik a fiúk fejlődésében, általában 10 ½ és 14 év közötti pubertáson mennek keresztül. A pubertás ideje alatt az egyik most három stádiumot jegyez meg. Először a gyors növekedés és az anyagcsere feltűnő növekedésének időszaka, vagyis a minden anya által jól ismert időszak, amikor a ruhák mindig túl rövidek és a szendvicsek mindig túl kicsik. Ezt követi a legnagyobb fizikai egyensúlyhiány fázisa. Beáll a hangváltozás, durvábbak lesznek az arcvonások, csontosabbak és izmosabbak a gyermeki vonalak. Az egész arányos megjelenése fizikai átmenetileg zavart. Ez a serdülők közmondásos lankás és csomós mozgásaihoz vezet. Végül a harmadik szakaszt az jellemzi, hogy a nemi mirigyek mindenképpen megszerezték kellő jelentőségüket az életben. Az egyén felnőtt lett.
Pszichológiai fejlődés pubertás alatt
Ezen élettani változások alapján, és talán még jellemzőbb is náluk, a psziché megváltozik. Ezért elengedhetetlen, hogy a személyes jellemzők mellett figyeljünk a serdülőkor életkorral összefüggő pszichológiai sajátosságaira is. Az egyes megnyilvánulások nagyban függenek az életkörülményektől, azaz a neveléstől és a környezeti hatásoktól, amelyek pozitív vagy negatív hatással lehetnek. A gyermekek gyakran egyik napról a másikra ügyetlenné válnak, még azokon a területeken is, ahol egyébként a legjobban jártasak voltak. Aztán eljön a nyugtalanság és az idegesség ideje, átmenet a játékosok között. gyermekkor és a felnőttkor komolysága, minden, a fantáziával, sőt a fantáziával megtapasztalt játék. Gyakran serdülőknél figyeljük meg depresszió, zárt gondolkodásmód, dacos lázadással, veszekedéssel és civakodással párosulva a szülők vagy a pedagógusok ellen. A serdülő már készen áll nagy dolgokra, de rossz elemeknek is megfelel (dohányzás, alkohol, szerek, vandalizmus stb.), akinek befolyása ellen egyébként sikeresen ellenállt.
Oktatás pubertás alatt
Ezek többnyire átmeneti jelenségek. Ezen változó állapotok oka valószínűleg a centrum fokozott ingerlékenységében rejlik idegrendszer a serdülőkorban és a mirigyek belső szekrécióval történő átalakításában. A biológusok és a pszichológusok számára most nem elég feltárni a pubertás rendszerességét. A szülőket és a tanárokat tájékoztatni kell a természettudomány eredményeiről, és ösztönözni kell őket arra, hogy gondolkodjanak el rajta, és megvitassák aggályaikat az iskolai tanárral vagy az orvossal. A fiatal soha nem követeli meg olyan határozottan a kezét, hogy kivezesse a belső káoszból, mint most, még akkor is, ha ez nem mindig nyilvánvaló. E határozott kéz elismerésének előfeltétele azonban a feltétel nélküli bizalom. Minden oktatási attitűd elvének a következőknek kell lennie: ragaszkodónak maradni minden következménnyel, ésszerű figyelmességet tanúsítani, időt hagyni, türelemmel figyelni szemrehányás vagy akár ütés nélkül. Semminek nincs olyan erős és tartós hatása a „rosszul nevelt” és „szemtelen” fiatalokra, mint a nyugodt következetesség. Ehhez természetesen megköveteli a pedagógus oktatását, amely sajnos sem az iskolának, sem a szülőknek nincs mindig. Fel kell ismerni, hogy minden kornak joga van érvényesség és elismerés. Semmi sem baj, mint félkész, befejezetlen vagy akár hülye felnőttnek tekinteni a gyereket. A fiatalok félreértése lenne, ha valaki csak tanácsot és segítséget akarna neki adni. Az egészséges fiatal általában elutasítja az ilyen „jó szándékú” és „mindent tudó” oktatókat, mert útmutatásra és önmegerősítésre vágyik. Minden oktatási kísérletet eleve elutasít, amint érzi hogy a pedagógus nem tisztázott abban, hogy mit akar, hogy nem érti meg tőle, megengedett, hogy titkokat őrizzen előtte és veszély nélkül cselekedhessen. A pedagógusok, a szülők és a tanárok tekintélye annál nagyobb lesz, annál inkább úgy érzi a kamasz, hogy nem tudja becsapni őket. Ebben az időben a kamasz határozottan elutasítja azt a vezető figurát, akinek nincs megértő igazságszolgáltatása vele vagy másokkal szemben, vagy akár „kényszerítő” engedékenységében sem veszi komolyan vagy teljesen. A pedagógusok hozzáállásának ezért egyértelműnek és egyértelműnek kell lennie, ha nem akarják, hogy puszta zaklatással és zaklatással gyanúsítsák őket. Minden pedagógusnak tudnia kell, hogy a fiatalok felébredõ önbizalmához bizonyos titoktartás szükséges. A feszültség, a harag, a veszekedés és a hazugság csak akkor kerülhető el, ha a felnőtt nem játszik folyamatosan egy pszichológiai nyomozó szerepet, aki megpróbálja megvizsgálni az érlelődő belső életét. Ha a felnőtt és a fiatal közötti bizalmi kapcsolat a gyermekkor, úgyis soha nem akarja visszaélni a szabadságát, amilyen kevéssé zárja le az eszét annak felismerése előtt, hogy lehetetlen teljesíteni minden vágyát.
