A sebesség állóképessége
Sebesség kitartás az a képesség, hogy a lehető leghosszabb ideig fenntartsák a nagy sebességet, vagy általánosabban fogalmazva, a magas intenzitást. Más szavakkal, a sebesség kitartás ciklikus mozgások esetén a fáradtsággal járó sebességvesztésnek való ellenállás a maximális összehúzódási sebességnél. A központi idegrendszer és az izmok egyformán fáradnak nagy terhelés alatt.
Sebesség kitartás meghatározza, hogy a nagy terhelés meddig tartható fenn. A sportgyakorlatban az állandó sebesség és a negatív gyorsulás szakaszával foglalkozik. A sebességi állóképesség számos különböző sportágban és tudományágban előfordul, ezért alapvető sportparaméter.
Döntő szerepet játszik a 6 és 20 másodperces mozgások között, és az anaerob kapacitástól függ. Mind az alaktáns folyamatok, mind a magas laktát a képződési sebesség és a laktáttolerancia a sebességet kitartó teljesítményt meghatározó tényezők. A sprint-állóképesség a sebesség-állóképesség speciális formája, és számos csapatsportban alkalmazzák, például fociban, kézilabdában vagy terephokiban. Ban,-ben futás az atlétika szakterületei, a sebességi kitartás fontos tényező, és dönthet a győzelemről vagy a vereségről.
A sebességnek ez a négy megnyilvánulása a 100 méteres sprint meghatározó tényezője. A kezdő jeltől a mozgásig a reakció sebessége a meghatározó. A maximális teljesítményfejlesztés érdekében a sprint teljesítmény (sprint teljesítmény). A sprintsebességet a maximális sebesség kifejlesztésére használják, és a sebesség-állóképesség (sprint-állóképesség) a lehető legkésőbb késlelteti a fáradtsággal összefüggő sebességvesztést.
Koordináció és sebesség
A kívánt sebesség eléréséhez a koordinációs szempontokat kell figyelembe venni. egyeztetés a központi kölcsönhatása idegrendszer és a vázizmok az önkéntes mozgások során. Mivel a sebességet nagy sebességgel, tökéletes technikával érik el, és a reakció elemi képesség, nem lehet nélkülözni összehangolás in gyorsasági edzés.
Sebesség edzés
A sebesség szinte minden sportágban meghatározó szerepet játszik. Ez azonban az egyes tudományágakra jellemző. A futballban például a sportolóknak más sprintkészségeket kell fejleszteniük, mint a tenisz vagy tollaslabdázók a nagyobb játéktér miatt.
Úszás mást igényel gyorsasági edzés más izomcsoportok bevonása miatt. A sebesség megszerzése rendkívül nehéz és szakmai támogatást igényel. A tiszta sebességű sportokban (futás szakterületeken), a sebesség minden fent említett formáját figyelembe kell venni, például például a reakciósebességet nem lehet ugyanolyan mértékben képezni, mint a sebességet.
Ez viszont inkább a genetikai tényezőknek köszönhető, mint a sebességi kitartásnak. A sportjátékokban a sebesség alakulása mindig a pályán megtett távolságtól függ. Itt fontos, hogy külső tényezők, például a tenisz ütő a kezében, figyelembe kell venni.
A sebesség edzésére alkalmazott edzésmódszerek a verseny, az intervallum és az ismétlési módszer. A terhelés időtartama 5 és 8 másodperc között van, elegendő regenerációval a szünetekben. Az edzésmódszerek az állóképesség alatt találhatók.
A sebességteszt célja egy sportoló sebességének vizsgálata és mérése. Ez a fajta teszt a sportmotoros vizsgálatok csoportjába tartozik. A sebességteszteknek két változata van, hogy kiderüljön egy sportoló sebességi képessége.
Mindkét módszer elektronikus vagy kézi időzítést igényel. Az elektronikus időzítés itt előnyösebb, mivel pontosabb és ezért összehasonlíthatóbb. Az első változat megkülönbözteti az alacsony és a magas kezdést.
A tesztpályának 30 és 50 méter között kell lennie. A mérés időzáróit közvetlenül a kiindulási helyzetbe és a célba telepítik. A rajtpozíció kiválasztása után a startot egy akusztikus és / vagy optikai jel váltja ki, és a sportoló megpróbálja a lehető leggyorsabban megtenni a távot.
A második változatban a rajt a repülő Rajt. Itt az első időkorlátot néhány méterrel a kiindulási helyzet mögött telepítik. Így az időzítés csak akkor kezdődik, amikor a sportoló már felvette a sebességet.
A most mért idő tükrözi a sportoló sebességteljesítményét, és most összehasonlításra és esetleges növelésre használható. Sebesség edzés a mozgások maximális sebességgel, azaz nagy intenzitással történő végrehajtásáról szól. Ebből a célból a sportolónak teljesen kipihentnek kell lennie, és korábban nem végezhetett más edzést.
A nagy fizikai megterhelés mellett a idegrendszer szintén nagy megterhelés alatt áll. Az edzés nagy intenzitása miatt 48–72 órás szünetet kell előírni a gyorsedzés után az optimális regeneráció érdekében. Ennek eredményeként a maximális edzés gyakorisága heti három egység.
A képzési egységek felépítése olyan, hogy az idő nagy része fontos a gyógyuláshoz. Az izomzatnak lehetőséget kell adni a regenerálódási szünetek alatt a teljes regenerálódásra. Ez egy rövid testedzési periódust is eredményez, amely csak néhány perc „hatékony” edzést tartalmaz. A sebesség edzésének mindig pihent állapotban kell zajlania.
A sebességet nem lehet olyan egyszerűen edzeni, mint az állóképességet. Az állóképességi futók mérsékelt ütemben célzott hosszú távú futásokkal viszonylag gyorsan javíthatják teljesítményüket. A siker azonban nem olyan könnyű a gyorsasági edzéssel.
A sprint edzés mellett a sportolóknak is meg kell tenniük összehangolás és a erősítő edzés gyorsasági edzéshez. A test bizonyos izomrostjai felelősek a sebességért, és ezek a fő tényező a sebesség meghatározásában. Gyors-izomrángás izomrostok és nagyrészt genetikailag előre meghatározottak.
Ezeknek a gyors szálaknak a reprodukálása nagyon összetett, és jól összehangolt edzési programot igényel a sportolótól. A türelem az edzés sebességének fontos eleme. Mivel a gyorsasági edzésnek mindig teljes fizikai állapotban kell történnie alkalmasság, a hosszú regenerációs szünetek azt jelentik, hogy a sikereket csak fokozatosan érjük el.
A sportolók sebességének javítása ezért viszonylag sok időt vesz igénybe. A gyorsasági edzésben nem általánosítható, hogy mennyit lehet javítani a sebességen. Ez több különböző tényezőtől függ.
Először is az a különbség, hogy egy személy még soha nem sportolt-e, vagy van-e sporttörténete. Minél „alkalmatlanabb és lassabb” volt a gyakornok a gyorsasági edzés előtt, annál nagyobb volt a javulás sebessége a gyorsasági edzés után. Azok a sportolók, akik szeretnének a gyorsaságukon dolgozni, kevésbé járnak sikerrel a gyorsedzésekben, mert izmaik már majdnem teljesen fel vannak képezve.
Ezenkívül a genetikai hajlam jelentősen hozzájárulhat a sebességhez. A genetika meghatározza, hogy az emberi testben az izomrostok hány százaléka gyorsizomrángás szálak. Minél nagyobb az izomzatban ezeknek a rostoknak a százaléka, annál nagyobb a sportoló potenciálja a sebességéhez viszonyítva.
