Szinonimák
sípcsont, sípcsont fennsík, sípcsont tuberozitás, mediális malleolus, sípcsontfej, sípcsontfej
A sípcsont funkciója
De amire való ez a csont? A sípcsont nélkülözhetetlen az emberi test számára? A sípcsont nyilvánvaló funkciója a comb a térden és a lábon keresztül a boka közös. Mivel a kettő nagyobbik része alacsonyabb láb csontok, az állcsont tehát a lábtengely fontos tartó- és támpillére, amely nélkül képtelenek lennénk állni vagy járni. Sokkal nagyobb mértékben, mint a második alsó láb a csont, a fibula, a sípcsont stabilitást biztosít, és az izmok szilárd rögzítési pontjaként is szolgál futás mentén alsó láb és a láb felé.
Shin fájdalom
Fájdalom a sípcsont területén a fáradtságon kívül számos más oka is lehet törés és a sípcsont perem szindróma az alábbiakban ismertetett, amely szinte kizárólag futóknál fordul elő, és ezért csak kivételes oka fájdalom nem futóknál. Szinte mindig, fájdalom valamilyen túlterhelés okozza. A megfeszített izmok ugyanúgy elképzelhetők, mint az íngyulladás vagy az ideg irritációja.
Még a talpbetétek is, amelyeket valóban a talpbetétek segítségével kell korrigálni, fájdalomként sugározhatnak egy idő után a sípcsontba. A helyes, jó minőségű cipő, és ha szükséges, a talpbetét elengedhetetlen. Ennek ellenére, ha fájdalom jelentkezik - függetlenül attól, hogy terhelésfüggő-e, és csak sporttevékenység során vagy tartósan jelentkezik-e - orvoshoz kell fordulni. Általános szabály, hogy gyorsan megkülönbözteti az ártalmatlan és a súlyosabb sérüléseket és irritációkat, és az optimális terápiát javasolja.
A sípcsont betegségei
A sípcsont leggyakoribb betegsége arthrosis az térdízület (= gonartrózis, térd arthrosis). A törés a belső boka szintén gyakori betegség, amelyet szinte mindig kombinálnak a törés a külső boka (= fibula törés; Weber törés). Egy másik kombinációs sérülés a Volkmann sérülés vagy más néven Volkmann Dreick.
Itt a sípcsont hátsó széle a felső részén megtörik boka közös. A sípcsont-törés (= sípcsont-törés) viszonylag ritka, de a sípcsonthoz hasonlóan fej törés (= tibialis fej törése) axiális pontossággal kell rekonstruálni, mivel a töréssel kapcsolatos helytelen elhelyezés olyan másodlagos problémákhoz vezethet, mint az osteoarthritis. A sípcsont közösségi törése gyakran megfigyelhető a sportolóknál.
Ez általában egy ún a sípcsont fáradtságtörése (stressz törés). A sípcsont gyulladása akkor is előfordulhat, ha a inak ezen a területen gyulladnak meg. Ez általában túlterhelés vagy helytelen terhelés miatt fordul elő.
A a sípcsont fáradtságtörése, más néven a stressz törés vagy kóros törés, akkor fordul elő, ha a sípcsont hosszan tartó túlterhelésnek van kitéve - klasszikusan egy nagyobb versenyre készülő sportolóknál. Szinte kizárólag olyan sportolók, akik nagyon sok edzéssel rendelkeznek (pl maraton versenyzők), emellett motiváltak és ambiciózusak is veszélyben vannak. A test kisebb figyelmeztető jelzéseit gyakran figyelmen kívül hagyják, és a regenerációs fázisok néha lerövidülnek vagy akár teljesen el is maradnak.
Hosszabb idő alatt annyi apró sérülés összeadódik, mind magában a csontszerkezetben, mind a környező szövetben. Ennek eredményeként a sípcsont már nem védhető és stabilizálható megfelelően, ugyanakkor érzékenyebbé válik a sérülésekre is. Előbb-utóbb a csont elszakad.
A „normális” - úgynevezett akut - csonttöréssel szemben a kísérő fájdalomnak nem kell hirtelen és nagy intenzitással kezdődnie. A sípcsont fáradtsági törése kezdetben csak enyhe fájdalommal lehet edzés közben észrevehető. Később a fájdalom gyakran a pihenési szakaszban jelentkezik, amelyet gyakran állandó fájdalom követ.
Egy ilyen fáradtsági törés következménye lehet egyszerű alacsonyabb láb öntött, mint más törések esetén. Általános szabályként azonban az érintettek megkönnyebbülését alsó láb gyakran már hasznos. A további kezelés során mindennek és végének marad.
Bonyolultabb esetekben sajnos önmagában a szilánkosodás néha nem elegendő: ebben az esetben szükségessé válik a törés műtéti rögzítése. A megfelelő műveletet az akut sípcsont-törés műtéti kezeléséhez hasonlóan kell elvégezni. A sípcsont további betegsége, amely szinte kizárólag az ambiciózus futókat érinti a tibialis perem szindróma, amely fájdalommal és a sípcsontban jelentkező nyomásérzéssel jelentkezik. Kezdetben a fent említett panaszok csak meghatározott stresszhelyzetekben jelentkeznek, és az edzés befejezése után gyorsan eltűnnek.
E nagyon jellegzetes csillagkép miatt sok szenvedő sajnos nem azonnal fordul orvoshoz, mert saját panaszait furcsának, de elviselhetőnek érzékeli. Fokozatosan azonban a tibialis plató szélének szindróma tünetei egyre súlyosabbá válnak, így előfordulhat, hogy az edzéseket le kell állítani. Általában az érintett sportolók elérik azt a pontot, ahol a fájdalom és a kellemetlen érzés is nyugalomban marad.
Ez gyakran az a pillanat, amikor az érintett sportolók először fordulnak orvoshoz. Ennek az időbeli előrehaladásnak a problémája azonban nyilvánvaló: minél később a „sípcsont” tüneteivel rendelkező személy - ahogy a sípcsont-szindrómát angolul is nevezik - orvosi kezelésbe megy, annál tovább tarthat a későbbi gyógyulási folyamat. Az ilyen típusú túlterhelési reakcióban a fájdalom oka az izomcsontcsonthoz való kötődés irritációja.
Ha az izom túledzett, gyulladt és irritáltan reagál. Különösen a kötődés pontja, amely közvetlenül a csonton fekszik, pokolian fájhat az erős érzékenység miatt a periosteum fájdalomra. Ezt orvosolni lehet egy korai orvoslátogatással, a sportolás következetes megszakításával és az érintett struktúrák enyhítésével.
A tibialis perem szindróma teljesen meg kell gyógyulnia. Ebben a szakaszban állítólag „laza” futás abszolút tabu. A fizioterápia támogatja a gyógyulási folyamatot, valamint erősíti és nyújtás feladatok.
Annak érdekében, hogy már a kezdetektől elkerüljük a sípcsontos szálkákat, fontos, hogy ne edzünk túl sokat, túl gyorsan vagy túl ambiciózusan. Minden testnek időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja a stresszt és felépítse az izmokat. A lelkiismeretes regenerációs szünetek ugyanolyan fontosak, mint maga a tényleges edzés.
A betegség, amelyet Dr. Osgood és Dr. Schlatter orvosokról neveztek el, az úgynevezett aszeptikus osteochondrosok nagy csoportjába tartozik, és csak az állcsontot érinti. Steril csontritkulás halála csontok hogy nem a kórokozók által okozott fertőzés okozza, hanem a hiánya vér ellátás a kérdéses területre. Mivel egyszerűen túl kevés vér eléri a sípcsont bizonyos területeit, a csontképződés megszakad.
Ez akár az egyes csontrészek széthasadásához is vezethet. Ezenkívül szinte az összes érintett személy a sípcsont bizonyos pontján, közvetlenül a térdízület, amely nagyon érzékenyen reagál az érintésre és a nyomásra. Az Osgood Schlatter-kór közvetlen oka még nem magyarázható meggyőzően.
Nagyon valószínű, hogy a sípcsont mechanikus túlterhelése ahhoz vezet vér alulkínálat és így a csontanyagcsere rendellenességei. Érdekes módon szinte csak 10–15 éves férfi gyermekeket vagy serdülőket érint az Osgood Schlatter-kór. Miután a gyanús diagnózist egy röntgen kép, fontos, hogy abszolút enyhülést nyújtsunk a beteg sípcsontnak.
A páciens számára ez általában nem jelent sportot és súlyos esetekben sétál mankó hogy teljes megkönnyebbülést nyújtson. Rendszerint ez a konzervatív terápia elegendő kezelési intézkedésként, de legkésőbb az utolsó után növekedési roham pubertáskor a kísértetnek ugyanolyan hirtelen vége, mint amilyennek megjelent. (elölről):
- Combcsont (combcsont)
- A fibula fibula feje
- Belső ízületi tekercs (mediális condyle)
- Shinbone (sípcsont)
(elölről):
- Fibula (fibula)
- Shinbone (sípcsont)
- Csánk láb (talus)
- Szindeszmózis
