A sípcsont-szindróma a fájdalom a sípcsont elülső szélén. A kellemetlen érzés elsősorban a sporttevékenységek után nyilvánul meg.
Mi a tibialis plató szindróma?
Az orvostudományban a tibialis ín szindróma tibialis plato szindrómának vagy sípcsont-szindróma néven is ismert. Ez krónikus betegségre utal fájdalom szindróma, amely elsősorban atlétikai tevékenységek után következik be, például intenzív kocogás. Ugyanez vonatkozik minden nagyobb sportágra feszültség a sípcsont izmain. A gyakran lassan haladó gyógyulási folyamatot problematikusnak tekintik.
Okok
A sípcsont-szindróma általában intenzív futás edzés, hosszú túrák és olyan sportok, mint a távolugrás vagy a magasugrás. Elvileg azonban minden olyan sport, amely intenzív mozgásokhoz vezet, kiválthatja a sípcsont-szindrómát. Így a gördeszkázás is ezek közé tartozik. A sportolók körében a sípcsont-szindróma az egyik leggyakoribb sporttal kapcsolatos panasz, a harmadik helyen áll. A. Eredete fájdalom úgy gondolják, hogy tavasszal és ősszel megváltoztatja a talajfelszínt, a tempó technikai változásai futás intervallum edzésen belül, és kifejezett maraton kiképzés. Hasonlóképpen a futás ütem vagy edzés kötet felelős lehet a sípcsont fájdalom megjelenéséért. Egy másik elképzelhető kiváltó tényező a rossz cipő viselése. A sípcsont-síneket azonban leggyakrabban az állandó ugrások és leszállás okozzák. Sportolók megnövekedett pronációját, amelynek lába a külső irányba forog, és akik tüskéket használnak, szintén különösen érintett. A sportolók mellett a táncosok és a katonák is gyakran szenvednek a fájdalom szindrómában.
Tünetek, panaszok és jelek
A sípcsont-szindróma észrevehető, amikor a fájdalom hirtelen megjelenik a síp szélén. Ha a terhelés csökken, a fájdalom alábbhagy. Ha ismét megnő a terhelés, az érintett sportoló azonnal újra fájdalmat érez. Az orvosok a sípcsont-szindróma két formáját különböztetik meg. Van mediális és laterális tibialis címer szindróma: Medialis tibialis címer szindróma esetén a fájdalom a tibialis címer alsó szakaszában jelentkezik. Az oldalsó forma viszont a sípcsont szélének felső szakaszában nyilvánul meg. A fájdalom éles vagy tompa. Míg kezdetben csak mozgás közben nyilvánul meg, előrehaladtával nyugalmi állapotban is előfordulhat. Az érintett területekre nehezedő erős nyomás miatt a bőr néha erős rugalmassággal rendelkezik. A fájdalom a bőr feszültség. Néhány beteg szenzoros rendellenességeket is tapasztal bőr területeken. Bizonyos esetekben az erős nyomás érinti az izmokat, ami viszont korlátozza bizonyos izommozgásokat. Néha nekrózisok is kialakulnak az érintett izomterületeken. Ez további kellemetlenségeket okozhat, mint pl fáradtság és magas láz. A legrosszabb esetben életveszélyes vérmérgezés (vér mérgezés) beáll.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Sípcsont-szindróma gyanúja esetén a kezelőorvos először részletes megbeszélést folytat a pácienssel. Ennek során arról érdeklődik, hogy a panaszok milyen stresszeken jelentkeznek, és hogy ezek már korábban is megmutatkoztak-e. Fontos szerepet játszik a beteg járási üteme és az is, hogy vannak-e korábbi thromboemboliás betegségek. Az anamnézist követően a fizikális vizsgálat előadott. A legtöbb esetben a sípcsont szélén duzzanat figyelhető meg. Ha az orvos nyomást gyakorol a duzzanatra, akkor kifejezett fájdalom nyilvánvaló. Ezenkívül az orvos képalkotó vizsgálati módszereket alkalmaz, például röntgenfelvételt készít. Ily módon feszültség törések vagy gyulladás a periosteum azonosítható. Lehetőség van előadásra is mágneses rezonancia képalkotás or szcintigráfia. Ezeket az eljárásokat főleg akkor alkalmazzák, ha a feszültség törés gyanúsítják. A differenciáldiagnózisok azért is fontosak, hogy kizárhassanak más betegségeket, amelyek felelősek lehetnek az ilyen típusú panaszokért. Ezek közé tartozik a rekesz szindróma, az alsó végtagok perifériás artériás elzáródásos betegsége és a vénás kiáramlás rendellenességei. A sípcsont-szindróma lefolyása betegenként nagyon eltérő. Míg egyes betegeknél a panaszok csak néhány óráig tartanak, mások több hétig szenvednek tőlük. Ha a sípcsont nem kíméli, a fájdalom intenzitása tovább növekszik, és a feltétel tovább tart.
Szövődmények
Ebben a szindrómában a szenvedők elsősorban nagyon súlyos fájdalmaktól szenvednek. A fájdalom főleg a sípcsontban jelentkezik, így korlátozások lehetnek a mozgásban és így az érintett személy mindennapi életében is. Általános szabály, hogy a fájdalom az erőfeszítés során jelentkezik. Előfordulhat azonban nyugalmi fájdalom formájában is, és éjszaka is kellemetlenséget okozhat. Ennek eredményeként sok beteg alvászavarokban vagy pszichés zavarokban is szenved. Bénulás vagy más érzékenységi zavarok is előfordulhatnak a tibialis plató szindróma következtében, és továbbra is bonyolítják az érintett személy mindennapjait. Elhalás fejlődik, és a szenvedők gyakran fáradtnak és fáradtnak tűnnek. Továbbá a tibialis plató szindróma is vezet nak nek vér mérgezés, ami a legrosszabb esetben is vezet az érintett haláláig. Hasonlóképpen, a szindróma is vezet súlyosnak láz. Ennek a szindrómának a kezelése általában gyógyszerek segítségével történhet. Komplikációk nem fordulnak elő. Sok szenvedő azonban különféle gyakorlatokra is támaszkodik a mobilitás helyreállításához. A beteg várható élettartamát szintén nem befolyásolja negatívan a szindróma.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A sípcsont-fennsík szindróma esetén általában mindig orvoshoz kell látogatni. A folyamat során nem lehet öngyógyítás, így a feltétel mindig orvosnak kell megvizsgálnia és kezelnie. Csak így lehet megelőzni a további szövődményeket és kellemetlenségeket. Orvoshoz kell fordulni, ha az érintett személy nagyon súlyos fájdalmat szenved a sípcsontban. A fájdalom erőfeszítés vagy nyugalmi fájdalom formájában jelentkezhet, és nagyon negatív hatással lehet az érintett életminőségére. Különösen a szúró fájdalmak jelzik a sípcsont szindrómáját, és orvosnak meg kell vizsgálnia, ha hosszabb ideig jelentkeznek. Továbbá magas láz vagy súlyos fáradtság akkor is jelzik a sípcsont-szindrómát, ha a tünetek hosszabb ideig tartanak. Ha a tibialis plató szindrómát nem kezelik, az is vezethet vér mérgezés a legrosszabb esetben. A sípcsont-szindrómát ortopéd sebész diagnosztizálja és kezeli. Vészhelyzetekben vagy akut fájdalom baleset után a kórház is felkereshető, vagy közvetlenül sürgősségi orvos hívható. Az érintett ember várható élettartamát ez a betegség általában nem csökkenti.
Kezelés és terápia
A tibialis plató szindróma kezelése általában konzervatív. A hangsúly különösen a láb. Ha további képzésre van szükség, akkor azokat olyan gyakorlatokra kell korlátozni, amelyek nem okoznak stresszt a sípcsontnak. Ide tartozik a kerékpározás vagy úszás. Akut tibialis ínszindróma esetén a beteg kenőcsöt alkalmazhat fájdalomcsillapító szerekkel. Egy másik lehetőség a fájdalomcsillapítás bevétele tabletta. Ha ezek a kezelések nem vezetnek javuláshoz, a kortizon oldatot lehet befecskendezni az érintett területekre. A fizioterápiás gyakorlatokat is hasznosnak tartják. Ha a tünetek a konzervatív kezelés ellenére is fennállnak intézkedések, tanácsos lehet a műtét. Ebben az esetben a sebész hasítja az izom fasciáját, hogy a nyomás csökkenjen. A nyílt műtét helyett egyre inkább minimálisan invazív endoszkópos eljárásokat alkalmaznak erre a célra. A művelet sikerének esélyét pozitívnak tekintjük. Például a betegek több mint 60 százaléka már nem érez kellemetlenséget az eljárás után. Körülbelül négy hét elteltével a betegek folytathatják a sporttevékenységet.
Megelőzés
Megelőző intézkedések szedhető a tibiális plató szindróma megelőzésére. Például a sportolónak nem szabad tíz százaléknál többet növelnie az egy hét alatt végzett edzések mennyiségét. Ily módon megadja az övét inak és az izmoknak elegendő ideje felkészülni az új terhelésekre. A megfelelő futócipő szintén fontos.
Utógondozás
Az érintett személyeknek sportolás közben sürgősen viselniük kell a sípcsontvédőket. Ez elegendő védelmet nyújt a komplikációk ellen balesetek és nem kívánt külső hatások esetén. Ha az érintett személy fájdalmat vagy egyéb szövődményeket észlel, azonnal szünetet kell tartani. Ilyen esetben az érintett sípcsontot kellően meg kell kímélni. Az érintett egyéneknek általában sokat kell pihenniük és felépülniük, hogy a javulás gyorsan bekövetkezhessen. Ezért minden tevékenységet sürgősen hozzá kell igazítani a betegséghez. Ez vonatkozik a foglalkozásra is. Ha olyan szakmát folytatnak, amelyben a sípcsont nagy terhelésnek van kitéve, a szenvedőknek fontolóra kell venniük e szakma megváltoztatását. Fizikoterápia szintén meg kell keresni. Ott a szenvedők megtanulhatják, hogyan kerülhetők el a helytelen testtartások, hogy ne kerüljön további stressz a sípcsontra. Az érintett személy cipőjét is hozzá kell igazítani a betegséghez. A cipő méretének meg kell felelnie a lábának, és a cipőnek nem lehet sarka, vagy csak korlátozott sarka. A szenvedőknek mérlegelniük kell a talpbetét cipőbe helyezését. Ez a tünetek gyors enyhüléséhez vezethet. Az érintett egyéneknek ügyelniük kell a test egyoldalú stresszének megakadályozására is, mivel ez a tünetek súlyosbodásához is vezethet.
Mit tehetsz te magad
Sporttevékenységek során a sípcsont megfelelő védelmét kell viselni. Ez segít megvédeni a nem kívánt külső hatásoktól, csillapítja az esetleges baleseteket és védelmet nyújt a súlyos megterhelés ellen. Ha az első rendellenességek vagy károsodások bekövetkeznek, pihenőidőt kell tartani, és a testet megfelelően pihenni kell. A regeneráció időszakára van szükség, hogy a panaszok enyhülhessenek és javulás történhessen. Elvileg a fizikai tevékenységek végzését az érintett személy és szervezete szükségleteihez kell igazítani. Kerülni kell a túlterhelés helyzetét. A mindennapi életben a fizioterápiás gyakorlatokat önállóan is el lehet végezni, így nem jön létre helytelen megterhelés vagy nem megfelelő testtartás. A viselt lábbelit ellenőrizni és szükség esetén optimalizálni kell. A sarok nem lehet túl magas, és a cipőt a láb méretéhez kell igazítani. Bizonyos esetekben a tünetek enyhülnek, ha a talpbetétet viselik. Ezenkívül ellenőrizni kell, hogy az érintett személy melyik padló felületén mozog az idő nagy részében. Például egy túl kemény felület elindíthatja a fizikai szabálytalanságok növekedését járás közben. Az önsegítés kapcsán ügyelni kell az egyoldalú fizikai stressz elkerülésére. Ezek negatívan befolyásolhatják a csontrendszert vagy az izomzatot.
