A forgó mozgás az emberi test mozgásaként jelentkezik, beleértve a lábat és a lábat is alsókar. Jelentős szerepet játszik a gyaloglásban és a kéz fontos napi tevékenységeiben.
Mi a forgó mozgás?
A forgó mozgás az emberi test mozgása a lábánál és alsókar, többek között. A lábfejben a mozgás az alsó elülső kamrájában történik boka ízület, amelyet három alkot tarsal csontok. A három közül az egyik, az os naviculare a másik kettő körül forog e mozgás során úgy, hogy a láb belső széle felfelé fordul. Ez a folyamat pusztán leíró jellegű. Tiszta forgatást nem lehet aktívan végrehajtani ebben az ízületben, mert a kivégző izmok lefutásuk miatt nem képesek erre. Ezért más mozgáskomponensek mindig kapcsolódnak a forgásmozgáshoz. Az izolált forgatás passzívan végezhető a kettő rögzítésével tarsal csontok testhez közel, például mozgástanulmányok során. A felső végtagon lévő forgó mozgás a kettő közötti mozgás alsókar csontok. A sugár az ulna körül forog úgy, hogy a két csont a végső helyzetben párhuzamos legyen. Az ellenkező mozgás közben pronációját, erős crossover történik. A csukló és a kéztőcsontok, az alkarcsontok forgása végig viszi a kezet. Forgás közben a tenyér egyre inkább a test felé mutat; alatt pronációját, a kéz háta a test felé mutat.
Funkció és feladat
A lábfej forgása részt vesz minden szabad mozgásban, amely befelé irányul. A lengés fontos eleme láb fázis. Minél erősebb az orientáció a test közepére és annál gyorsabb a kivitel, annál nagyobb a jelentősége. Számos sporttevékenységben előfordul ilyen tevékenység. Tipikus példa a harcművészetek mozgása, ahol a cél az ellenfél lábáról való levétele a láb hinta vagy átlós rúgás. A futballban a lábfejjel való passzolást vagy keresztezést nagyon jellemzi a végrehajtó izmok, a supinátorok forgása és erőfejlődése. A pörgetés, amelyet a labda kap, főleg a szupinátor lábának energiájának a gömbmozgásba történő átvitele. A kéz felé irányuló, a test felé irányuló minden tevékenység, amely a felső és az elülső területen zajlik, funkcionálisan csak a forgó mozgás bevonásával lehetséges. Interakciója a tekintélyre hivatkozás és hajlítás a vállízület és a könyökhajlítás lehetővé teszi, hogy a kéz elérje a fej és a felső csomagtartó. Az így végzett legfontosabb tevékenység talán az evés. De a napi rutin egyéb intézkedései, például mosás haj, fúj orr, vakarja a fej or nyak, valamint a tárgyak felvételét és a test felé húzást szintén ezek a mozgáskomponensek jellemzik. A sportban a karok mozgása, amelyet alulról kifelé, belülről felfelé végeznek, gyakran jár egy forgatással. Jellemző mozgássorozatok ezekkel az összetevőkkel a tenyeres ütés ütő sportágak tenisz, tök és tollaslabda. Különösen a tollaslabdában az elforgatás adja a döntő mozgásimpulzust a labda felgyorsításához. Ugyanaz a pálya erős supinatiós A kéz összetevője az ökölvívásban is megfigyelhető, amikor a felső vágásokat eltalálják. A bicepsz, mint hajlító és legerősebb supinátor, teljes mértékben meg van szokva erő. A kar és a kéz összes tüdőmozgása a fej járjon el forgatással, mint előhosszabbító komponens a következő ütő vagy dobó mozgáshoz, például kővetítéshez vagy röplabdázáshoz.
Betegségek és betegségek
Mint minden mozgásnál, a forgást is befolyásolhatja az izomaktivitás csökkenése vagy más folyamatok, amelyek korlátozzák a mozgás amplitúdóját. Az életfontosságú funkciókra, például az evésre és a sétára gyakorolt hatás gyakran szembetűnő. Az érintett egyének már nem tudják teljes mértékben végrehajtani ezeket a mozdulatokat, ha egyáltalán, és így elveszítik függetlenségüket. A szisztémás betegségek mellett, például izomdisztrófiák vagy izomsorvadásos laterális szklerózis, gyakran speciális sérülések és állapotok gátolják a funkciókat. A lábfejben ezek törések lehetnek tarsal csontok vagy szalagok sérülései. Gyakran előfordulnak a külső erők hatására bekövetkező kényelmetlen mozgások következtében. A sérülés tipikus mechanizmusa az ún supinatiós trauma, amelynek során a láb befelé fordul, gyakran csonttöréseket és a külső szalagok szakadását eredményezi. A herniált lemezek vagy a perifériás idegelváltozások vezet egy feltétel lábfej gyengeségnek nevezik. A forgás a tibialis ideg sérülésekor érintett. A láb mozgásának károsodásának egy speciális formája tipikusan a ütés. A hemiplegia az érintett oldalon a görcsösség az láb erős hajlamú a kiterjesztésre és a szupinációra. Gyalogláskor a lábat erősen befelé irányítják a körkörös mozdulatokkal csípőizület és a lábat nem lehet helyesen elhelyezni. Ennek eredményeként létrejön az úgynevezett Wernicke-Mann járásminta. A felső végtagon a kar károsodása idegek negatívan befolyásolhatja a kéz funkcióit. A nyaki gerinc sérveinek korongjai mellett a perifériás károsodás medián ideg or radiális ideg gyakran felelős a forgási mozgásra gyakorolt negatív hatásokért. Az alkar csonttörései közvetlen hatással vannak az alkarcsontok mozgástartományára. Az ilyen típusú tipikus sérülések a következők: csukló - az ulna és a sugár érintett törései és törés vagy a proximális radiális fej elmozdulása. Forgási mozgás, mivel a rotációs mozgás orvosi kezelés után sem lehetséges, vagy addig nem engedélyezett, amíg a csont teljesen megszilárdul.
