Redon-vízelvezetés: kezelés, hatás és kockázatok

A Redon-vízelvezetés nagyvákuumú elvezetés a sebváladék elszívására masszív műtéti beavatkozások után. Ezt a műtéti területre helyezik be a tényleges eljárás előtt, és kb. 3 nap múlva ismét kihúzzák. Ez a vízelvezetés be van vezetve csontok, izomfascia alatt és szubkután szövetben.

Mi a Redon-vízelvezetés?

A Redon-vízelvezetés nagyvákuumú lefolyó, amelyet masszív műtéti beavatkozások után a sebváladék felszívására használnak. A redon-elvezetés egy úgynevezett szívó- vagy nagyvákuum-elvezetés, amelyet invazív műtéti beavatkozások után gyakran helyeznek a műtéti területre. Általában a Redon lefolyó belül található ízületek vagy alatta zsírszövet. A lefolyó egy fal vastag vízelvezető csőből és egy gyűjtőedényből áll. A gyűjtőtartály negatív nyomás alatt van, és így elvezeti a seb váladékát és vér a műtéti területről. Ezenkívül a szívás összehúzza a sebfelületeket, lehetővé téve a sebszélek elérését gyorsabban együtt. A negatív nyomás miatt a vízelvezetés hozzájárul a szérum profilaxisához ill vérömleny profilaxis. Alapvetően minél nagyobb a nyomás a csatornában, annál jobb sebgyógyulás. A nagy vákuumú elvezetés 900 mbar szívással működik. A kiürített sebszekréció mennyiségétől függően a Redon-ürítést 48–72 órával eltávolítják a műtét után. A Redon vízelvezető különféle méretekben áll rendelkezésre, vezérelt és kontrollálatlan szívással a vákuumpalackba. A vízelvezetést Henry Redon párizsi szájsebészről nevezték el.

Funkció, hatás és célok

Amikor a Redon-elvezetést helyesen illesztik be egy zárt műtéti helyre, zárt rendszernek nevezik. A folyamatos és szabályozott szívás elvezeti a seb folyadékát és vér kifelé. A lefolyó vége, amelyet a műtéti terület belsejében helyeznek el, egy vékony műanyag csőből áll, amelyet többször perforálnak. A perforált kifejezés több nyílás behelyezését jelenti a cső végén, hogy több váladékot lehessen elvezetni. A műanyag csövet egy kis varrattal rögzítik a szövethez a belső és a külső vég átmeneténél. A sebváladék összegyűjtése érdekében a külső végére műanyag palackot erősítenek. A vízelvezetést egy szuronyszerelvény rögzíti a vákuumpalackhoz. Az állandó negatív nyomás a lefolyó belsejében a seb váladékának folyamatos elszívását okozza. A negatív nyomás egy bizonyos idő után csökken a vákuumlombikban. Ennek helyreállításához a vákuumlombikot ki kell cserélni. Elvileg a sebüreget légmentesen kell lezárni a működő nagyvákuumú lefolyó beillesztése érdekében. A nagy vákuumú lefolyókat általában invazív műtéti beavatkozások után helyezik be, és fontosak a posztoperatív gyógyulás során. A sebfolyadék elszívása felgyorsul sebgyógyulás mert csökkenti a sebüreg méretét. A sebek szélei össze vannak húzva, és gyorsabban hegesedhetnek vagy összeolvadhatnak. A redon-vízelvezetést nem a műtéti beavatkozások során helyezik el a hasüregben, mert károsíthatja a bélfalat. A lefolyót általában 48–72 óra múlva távolítják el a műtét után. Ha több nagyvákuumú csatornát kell behelyezni, akkor azokat fel kell címkézni, és ennek megfelelően másképp kell dokumentálni a váladék mennyiségét. A vákuumpalackot rések nélkül ellenőrizni és rögzíteni kell. Ha az üveg tele van, vagy ha a szelep azt jelzi, hogy nincs több vákuum a palackban, akkor ki kell cserélni. A cserét aszketikus körülmények között kell végrehajtani. Mielőtt az új palackot a lefolyócsőhöz csatlakoztatná, ellenőrizze, hogy a vákuum sértetlen-e, és hogy a palack sértetlen és steril-e. Alapos kézfertőtlenítést kell végezni az üvegcsere előtt és után, valamint a vízelvezető cső újbóli csatlakoztatásával. A tényleges eljárást steril kesztyűvel végezzük. A magas vákuumú lefolyót körülbelül 3 nap múlva húzzuk ki, hogy elkerüljük a felmenő fertőzés kockázatát. A lefolyó eltávolítása előtt a beteg fájdalomcsillapítót kaphat, mivel ez kellemetlen vagy akár fájdalmas is lehet. Húzás előtt először el kell távolítani a steril sebkötözőt, és fertőtleníteni kell a vízelvezető kimeneti helyet. A kezelőorvos megfoghatja a vízelvezető csövet, és megkérheti a beteget, hogy mélyen lélegezzen be. A kilégzés során a cső kihúzható. Végül a sebet ismét megtisztítják és steril kötőanyaggal öltöztetik.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Műtéti beavatkozás során sérülést okozhat a redno nyárs. Ez gyakran a bőr idegek belül ízületek. A redon-elvezetésen keresztüli kívülről befelé történő bejutás miatt megnő a fertőzés kockázata, és csíra a műtéti területen belül kialakulhat. Ezenkívül a lefolyó teljesen vagy hiányosan kihúzható. Ez gyakran nyugtalan, elmebeteg és mentálisan zavart betegeknél fordul elő. A Redon-elvezetés ki is csúszhat a helyéről, amikor a beteget áthelyezik vagy mozgósítják. Megnövekedett vér veszteség fordulhat elő a nagyvákuumú vízelvezetés révén. Ezt gyakran a vízelvezetés helytelen elhelyezkedése okozza a szivacsos csontban. A vákuumlombikot rendszeres időközönként ellenőrizni kell, és az értékeket fel kell jegyezni. Esetenként előfordulhat, hogy a levezető cső eltömődik a levált szövetszerkezetek, a trombák, az alvadt vér, valamint a fehérje- és zsírkomponensek miatt. Ha a vízelvezetés zavart, fertőzött vérömleny a sebváladékok holtágából eredhet. A jó vízelvezetés biztosítása érdekében ezért mindig ügyelni kell arra, hogy a cső ne legyen megtört, és hogy a beteg ne feküdjön a műanyag csövön. A Redon-elvezetés működését ezért rendszeresen ellenőrizni kell az esetleges szövődmények megelőzése érdekében.