A rögzítés lehetővé teszi, hogy az ember kifejezetten a külső térben lévő tárgyra vagy alanyra nézzen, és ezt a legnagyobb felbontású retina hely teszi lehetővé. Ez az úgynevezett fovea centralis képviseli a látás fő irányát. A rögzítés zavarai például a strabismusban jelentkeznek.
Mi a rögzítés?
A rögzítés kifejezéssel a szemészet arra utal, hogy az ember képes konkrétan egy tárgyra vagy alanyra nézni a külső térben. A rögzítés kifejezéssel a szemészet arra utal, hogy az ember képes szelektíven megnézni egy tárgyat vagy szubjektumot a külső térben. A rögzítés a retina helyén keresztül válik lehetővé a legnagyobb felbontással. A retina ezen helye fovea centralis néven ismert. A fovea centralis a szem motoros nulla pontja és a központi rögzítés előfeltétele. A rögzítést központi vagy fovealis rögzítésnek nevezik. A retina legmagasabb felbontási pontja egyenesen előre közvetít, mint irányérzékelés, és ezáltal a szem fő látásirányát reprezentálja. Ez a rögzítés fő iránya a foveola és a rögzítés tárgya közötti fizikai térben található. A két pont közötti egyenes vonalat vizuális vonalnak nevezzük. A látómező egyéb retinális pontjai megfelelnek a másodlagos irányoknak, és csak addig maradnak, amíg a személy képes fovealis rögzítésre. Ezektől a fogalmaktól meg kell különböztetni az egocentrikus lokalizációt, amely a saját testére vonatkozik. A másodlagos irányokkal ellentétben az egocentrikus lokalizáció foveal rögzítés nélkül is megőrizhető.
Funkció és feladat
A rögzítés a szemmozgás számos mintájának egyike, és a másik két mozgásmintával együtt jellemzi az önkéntes és akaratlan információszerzés vezérlését a vizuális rendszer által. Szűkebb értelemben a rögzítés nem igazi mozgás, hanem a szemek mozdulatlanul tartása jellemzi. A rögzítés során a szemek céltudatosan a látómezőben lévő tárgyra vannak rögzítve. A szemmozgás teljes állása azonban még rögzítéssel sem következik be. Míg a megfigyelő rögzít egy tárgyat, az autokinetikai hatás értelmében miniatűr mozdulatok és mikrokakádok továbbra is regisztrálhatók a szeménél. A rögzítéstől, mint a szem mozgásmintázatától, meg kell különböztetni például a szakadikus mozgásokat vagy szakkádokat, amelyek megfelelnek a gyors, rángatózóan pásztázó mozgásmintának, és általában egyik tárgyról a másikra lépnek át. A tágabb értelemben ezt a mozgásmintát a rögzítések is jellemzik. Így a saccades alapvetően gyors ugrások nagyszámú egyedi rögzítés között. Viszont a szem későbbi mozgásai lassan folyamatos mozgásoknak felelnek meg, amelyek fenntartják a rögzítést, amikor a vizuális inger a rögzítés célpontjaként mozog. A rögzítés tárgya a következő szemmozgások során statikus. Ha a rögzítési pont eltolódik, konvergenciáról és divergenciáról beszélünk. A szemnek ezek a lassú mozgásai egymáshoz viszonyítva zajlanak, és elmozdítják a rögzítés útján megtekintett pontot a mélység szempontjából. Divergencia és konvergencia szükséges a mélységben mozgó tárgy rögzítésének fenntartásához is. Egy másik szemmozgás a nystagmus, amely megfelel az egyes saccades és az egyes következő mozdulatok váltakozásának. Ez a váltakozás lehetővé teszi a megfigyelő számára, hogy többször is keressen új rögzítési pontokat, amikor kinéz az autó ablakán.
Betegségek és betegségek
A rögzítés többféle módon is elérheti a kóros méreteket. Például, amikor a foveola elveszíti tulajdonságát a rögzítés helyeként, akkor különböző körülményeket okozhat. Akár különc beállítás, akár különc rögzítés van jelen. Az excentrikus beállítás akkor érvényesül, ha például a rögzítés a következők miatt már nem lehetséges makuláris degeneráció. A látás fő iránya megmarad egy ilyen degenerációban, de az érintett személyek úgy érzik, hogy elnéznek a rögzített tárgy mellett. Kénytelennek érzik ezt a múltat, mert közvetlen rögzítéssel központi scotoma átfedi az objektumot. Ennek ellenére a foveola továbbra is a látóterük középpontja. Az excentrikus rögzítés eltér ettől a jelenségtől. Ebben az esetben a fő forgásirány már nem a foveola, hanem egy másik retinális pontra tolódott. Ennek az elmozdulásnak a célpontját az érintett személy mostantól rögzítésre használja. Ez a jelenség például a strabismus kontextusában van jelen, és ambliópiát okozhat. Az excentrikus rögzítés során a fő látásirány átkerül a retina excentrikus pontjára. Az érintett személy szubjektíven úgy érzi, hogy közvetlenül rögzíti a tárgyakat. Ennek megfelelően relatív lokalizációja egy új fő rögzítési irányhoz igazodik. Az excentrikus rögzítést parafoveoláris rögzítésnek nevezzük, ha az eltolódás egy fal reflexén belül körülbelül két fokig történik. A parafovealis rögzítésre akkor utalunk, ha a falreflexen kívüli szög legfeljebb öt fok. Ha a szög meghaladja az öt fokot, a szemész perifériás rögzítésről beszél. A rögzítés abszolút hiányát afixálásnak is nevezik. A rögzítéssel kapcsolatos egyéb panaszok például bizonytalan vagy nyugtalan rögzítési változatként nyilvánulhatnak meg, majd nystagmiform rögzítésnek nevezik őket. Minél excentrikusabb a rögzítés, annál valószínűbb, hogy súlyos vizuális romlással jár. A pleoptikus eljárásokban a patológiás rögzítési viselkedés aktívan befolyásolható. Ha ezek a befolyásoló eljárások nem mutatnak semmilyen hatást, okklúzió a jó szem tekinthető szabványnak terápia. Okklúzió gyakran lehetővé teszi a foveoláris központi rögzítéshez való visszatérést. A fő látásirány helyreállítása általában javítja az érintett személy látásélességét és tájékozódását.
