A gyomor falának rétegei és szerkezete Gyomor

A gyomor falának rétegei és szerkezete

A gyomor fal egy jellegzetes rétegszerkezetet mutat a mikroszkóp alatt.

  • Belülről a gyomor falat béleli nyálkahártya (tunica nyálkahártya). A gyomor nyálkahártya három alrétegre oszlik.

    A legfelső réteg egy takaró szövet (Lamina epithelialis mucosae), amely kemény semleges nyálkát képez, amely védi a gyomornyálkahártya mechanikai, termikus és enzimatikus károsodásoktól. Ezt követi egy eltolódó réteg (Lamina propria mucosae), amelybe a gyomormirigyek (Galandulae gastricae) ágyazódnak. Végül, van egy nagyon keskeny autológ izomréteg (lamina muscularis mucosae), amely megváltoztathatja a nyálkahártya.

  • A gyomornyálkahártyát egy laza réteg változó szövet követi (Tela submucosa), amely áll kötőszöveti és amelyben sűrű hálózata vér és a nyirok hajók fut, valamint idegszálak hálózata, a plexus submucosus (Meissen plexus), amely ellenőrzi a gyomormirigyek aktivitását (szekréció).

    Ez a plexus függetlenül működik a központi idegrendszer (CNS), de az autonóm idegrendszeren keresztül befolyásolhatja.

  • Ezt követi egy erős gyomorizomréteg (tunica muscularis). Három alrétegre oszlik, amelyek mindegyikének különböző irányban futó rostjai vannak: Először egy kis ferde izomrostok (fibrae obliquae) belső rétege, majd egy kör alakú réteg (stratum circulare), és kívül egy külső hosszirányú réteg (stratum longitudinale). Ezek az izmok felelősek a gyomor hullámszerű mozgásáért (perisztaltika), amely felelős a chyme és a gyomornedv állandó keveredéséért. A gyűrű és a hosszanti izomréteg között idegszálak hálózata fut, a plexus myentericus ( Auerbach plexus), amely ellenőrzi az izmok működését.

    Csakúgy, mint a submucosalis plexus, ez a plexus is nagyrészt függetlenül működik (autonóm), de rendszeresen befolyásolja az autonóm idegrendszer.

  • Egy új kötőszöveti változó réteg (Tela subserosa) következik.
  • A vége a hashártya amely minden szervet kibélel. Ezt a bevonatot tunica serosának is nevezik.

A gyomormirigyek (Glandulae gastricae) a lamina propria mucosae-ban helyezkednek el, és megtalálhatók a fundusban és a gyomor testében. A nyálkahártya felületének 100 mm1-nél legfeljebb 2 mirigy található.

A mirigycső falában különféle sejtek találhatók:

  • Nyálka sejtek: Ugyanazokat a semleges nyálkákat termelik, mint a felszíni nyálka sejtek (hámsejtek).
  • Másodlagos sejtek: Ezek a sejtek meglehetősen felületesen helyezkednek el a mirigyben, és lúgos nyálkát választanak ki, vagyis a bennük lévő hidrogén-karbonát (OH) ionok miatt a pH magas. Ez a tulajdonság fontos a gyomor pH-jának szabályozásában és szükség esetén szabályozásában. A nyálka bevonja a gyomornyálkahártya és így véd az agresszív sósav (HCl) által történő önemésztéstől és enzimek (önemésztő fehérjék).

    Ez a sejttípus különösen bőséges a cardiában és a gyomor fundusában.

  • Fő sejtek: Ezek a sejtek előállítják az inaktív pepszinogén prekurzor enzimet, amelyet felszabadulás után sósav (HCl) átalakít az aktív pepszin enzimmé, és felelős a fehérjék. Mivel az enzim csak a mirigy felszínén lévő sósavval érintkezik, megakadályozza, hogy a mirigyek maguk emésztjék meg a pepszinogént. Ez a sejtforma főleg a gyomor korpuszában található.
  • Bizonyító sejtek: Ezek a sejtek, amelyek a gyomor korpuszában találhatók, bőséges hidrogénionokat (H + ionokat) termelnek, amelyekre a sósav (HCL) képződéséhez van szükség.

    A sósav pH-értéke nagyon alacsony, 0.9-1.5. Ezenkívül a sejtek alkotják az úgynevezett belső tényezőt. Ez az anyag komplexet képez a B12-vitaminnal a belekben, amely ezt követően áthaladhat a vékonybél. Ez a vitamin különös jelentőséggel bír a vér sejtek (erythropoiesis), ezért alakulhatnak ki azok a betegek, akiknek a gyomrát eltávolították vérszegénység.

  • G-sejtek: Ezek a sejtek, amelyek előnyösen a gyomor antrumában helyezkednek el, képesek a gasztrin hormon termelésére. Ez a hormon fokozza a HCl képződését a perifériás sejtekben.