A kifejezés pszichoterápia (Görögül: gyógyítsa meg a lelket) képviseli a generikus kifejezés számos elmélet és módszer kombinációja, különböző elméleti alapokkal, mind az érzelmi állapot, mind a viselkedés rendellenességének orvoslására. A rendellenesség legyőzésének módszertana a terapeuta és a páciens közötti verbális interakción alapul. Strotzka pszichoterapeuta ma is érvényes elmélete szerint pszichoterápia egy „interakciós folyamat a viselkedési rendellenességek és a szenvedés állapotainak befolyásolására a normális és kóros viselkedés elméletén alapuló tanítható kommunikációs technikák segítségével” (1978). A sikeres kezelés alapja tehát életképes terápiás kapcsolat a beteg és a kezelő terapeuta között. Történeti és módszertani szempontból pszichoterápia modernre osztható terápia, a hagyományos terápia és az „őrültek kezelése”. Már az ókori rómaiak és más fejlett civilizációk beszélt az emberek pszichés változásairól. Az elmebetegek elérhetetlen és szintén nem kívánt integrációjának következményeként a 12. században megalapították az első mentális betegek speciális intézményeit, például Kairóban és Frankfurtban. Az ezekben az otthonokban élő emberekkel szembeni bánásmódot jóindulatúnak vagy kínzóként írják le az „őrültek” számára, helytől és koruktól függően. A középkorban az elmebetegekről kialakult vélemény annyiban változott, hogy ezeket a személyeket az ördög megszállottjának tekintették és üldözték. Szintén a 17. és bizonyos mértékig még a 18. században is a betegek nézete inkább a büntetés-végrehajtási intézetek foglyaira hasonlított, mint a kórházak betegeire. Csak a 18. század későbbi hagyományos pszichoterápiája, amelyet az orvostudomány és a pszichiátria konszenzusaként értelmeznek, döntően Franz Anton Mesmer (1734-1815) orvos kutatási eredményein alapszik, akinek a mágneses animalizmus elmélete ellenvélemény az ördögűzésről, amelyet úgy alkalmaztak terápia abban az időben. Szerinte a egyensúly „testi humorok és testi energiák” szükségességére van szükség egy meglévő érzelmileg kiváltott betegség kezeléséhez. Bár a kezelésnek ez az indoka semmiképpen sem igazolható tudományosan, terápiás intézkedései mégis a hagyományos pszichoterápia kezdetét jelentik, mivel az állati mágnesség értelmezése arra késztette, hogy modern betegeket kezeljen hipnózis. A 19. század végén a pszichoterápia gyorsan fejlődött Sigmund Freud és más fontos pszichoterapeuták vagy pszichoanalitikusok hatására. Különböző alcsoportok alakultak ki a generikus pszichoterápia ideje.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Pszichológiai szorongás egy „mentális betegségek".
- A bánat feldolgozása a beteg tanácsadásaként
- Depresszió
- Szorongásos betegségek
Az eljárás
Mint már említettük, a pszichoterápia fogalma korántsem egy elméleten alapuló terápia, hanem különféle pszichoterápiás eljárások:
- Pszichoanalitikus terápia - a terápia ezen formája a tudattalan konfliktusok feltárásán alapuló eljárásra utal, pszichoanalitikus kezelési módszerek alkalmazásával. Erre példa lehet a standard pszichoanalitikus modell Freud szerint. Ennek a kezelésnek az elve a páciens hosszú távú és intenzív ellátása és a környezet (a páciens egy kanapén lazít, míg a terapeuta mögötte ül a beteg látóterén kívül). Arra kérjük a beteget, hogy a lehető legellenőrizetlenebben közölje gondolatait az elemzővel. A páciens által kiadott információkra válaszul a terapeutának lehetővé kell tennie az elmondottak önértelmezését, és semmiképpen sem kell saját maga értelmeznie a hallottakat.
- Viselkedésterápia - ez a terápiás módszer különféle alformákból áll (pl. kognitív viselkedési terápia (KVT)), amelyek mindegyikében közös, hogy ennek ösztönöznie kell az önsegítéshez szükséges segítséget. A viselkedési minták eredetének tisztázása után a terapeuta feladata, hogy olyan módszereket mutasson be a betegnek, amelyek csökkentik szenvedését és kibővítik cselekvőképességét. A viselkedés befolyásolásának fókuszpontjai szociálisak kölcsönhatások valamint a társadalmi környezet változása.A fenti pontokból a fő elv viselkedésterápia levezethető - az önismeret fejlesztése és fejlesztése az önszabályozás javítása (az önkontroll megerősítése) érdekében. Az emberek képességét arra, hogy mély válságok után megújuljanak, a rugalmasság kifejezés írja le. A beteg szenvedésének és problémáinak azonosítása érdekében a kezelés kezdetén a Kanfer SORKC modelljének megfelelő viselkedéselemzést végeznek a kezelés megkezdése érdekében. a viselkedés eredetét, fenntartását és lehetséges következményeit. A terápia céljainak elérése érdekében az elemzést követő több ülésen választanak egy kezelési formát. Egyrészt lehetőség van a kezelési cél elérésére a terápiára szoruló problémával való szembesülés útján, másrészt egy operáns eljárás (eljárás, amelynek elve a jutalom és a büntetés) vagy kognitív eljárást (az átélt tapasztalatok értelmezését és átalakítását) is figyelembe kell venni.
- Ügyfélközpontú társalgási pszichoterápia - Rogers (1902-1987) által kifejlesztett modell, hogy az érzéseket verbalizálva ösztönözze a beteget az önfelfedezésre (önmagának felfedezésére). A terapeuta feladata a beteg problémáinak támogatása és elfogadása. Rogers szerint az illető képes edzeni megoldások saját maga számára ezen segítség révén. A kezelő terapeuta funkciója az együttérző magatartás gyakorlása során látható.
- Humanisztikus pszichoterápiás módszer - egy olyan módszer, mint a Gestalt-terápia, amely a terápia ezen formája közé tartozik, azon az elven alapul, hogy a beteg félelmeket és konfrontációs pontokat kommunikál ahelyett, hogy fizikai kifejezéssel verbalizálja őket.
- Testterápia - hasonlóan a Gestalt-terápiához, itt a konfrontációt elsősorban a fizikai tapasztalatok kiaknázásával kell hatástalanítani. Erre példa lehet a bioenergetikai módszer Lowen szerint.
- Pihenés technikák - mint itt a legismertebb és legfontosabb képviselők autogén tréning (a tudatalatti edzése), progresszív izom kikapcsolódás és a hipnózis. Mindegyikben az a cél, hogy lehetővé tegyék az állam fejlődését a kikapcsolódás.
- Szisztémás pszichoterápia - a mentálisnak tekintett eljárások gyűjteménye feszültség mint a rendszer zavara (például a család vagy a szakma). Ennek alapján javul a kölcsönhatás a rendszerben, és ezáltal a páciens javulása feltétel A szövetségi vegyes bizottság (G-BA) megerősítette a gyógyszer előnyeit és orvosi szükségességét szisztémás terápia felnőtteknek öt alkalmazási területen. Közülük a leggyakoribb szorongás, rögeszmés-kényszeres rendellenességek és érzelmi rendellenességek (depresszió).
