pszichoedukáció

A pszichoedukáció kifejezés az amerikai származik, és a két kifejezésből áll:pszichoterápia”És„ oktatás ”. Az angol kifejezéspszichoterápia”Szó szerint átveszik a német nyelvbe, az„ oktatás ”szót ebben az összefüggésben nem fordítják„ oktatásnak ”, hanem magában foglalja az információt, az ismeretátadást és az oktatást. A pszichoedagáció szisztematikus didaktikai-pszichoterápiás beavatkozásokat tartalmaz, amelyek a betegek és hozzátartozóik tájékoztatását szolgálják a betegség és annak kezelése, a betegség megértésének és a betegség önálló felelős kezelésének elősegítése, valamint a betegséggel való megbirkózás támogatása. Összességében az a cél, hogy segítséget nyújtson az önsegítéshez. (Bäuml J. & Pitschel-Walz, 2003). A pszichoedukáció kifejezés először a múlt század nyolcvanas éveiben jelent meg. CM Anderson és munkatársai 1980-ban a pszichoedukáció kifejezést használták a skizofrén betegek családi beavatkozásának leírására. Ennek a beavatkozásnak az volt a célja, hogy átfogó tájékoztatást nyújtson a betegeknek és családtagjaiknak a betegségről azzal a céllal, hogy csökkentsék a relapszus arányát, és ezáltal javulást érjenek el a betegség során. Akkoriban Németországban csak az egyes pszichiátriai intézményekben találtak úgynevezett „információközpontú” csoportokat. A betegek és rokonok irányítására szakmailag irányított csoportok csak a múlt század végén alakultak ki. A „Német Társaság a Pszichoedukációért” 14. november 2006-én alakult Dr. Josef Bäuml magántanár irányításával. Ennek a társadalomnak a célja a pszichoedagáció népszerűsítése és terjesztése a német ajkú országokban. A társaság minden évben kongresszust tart a pszichoedukációról Németország különböző helyszínein. A hangsúly továbbra is az mentális betegségek, különösen súlyos pszichotikus és skizofrén rendellenességek. Németországban a pszichoedagóciót főként intézmények végzik, mivel a magángyógyászok orvosainak túl kevés forrása áll rendelkezésre a beavatkozás ilyen formájához. A pszichoedukáció fő célja a betegséggel kapcsolatos ismeretek bővítése. A pszichoedukáció fenti meghatározása szinte kizárólag mentális betegségekre, különösen súlyos pszichotikus és skizofrén rendellenességekre, valamint depressziós betegségekre vonatkozik. A pszichoedukáció alapelvei alkalmazhatók minden más betegségre, enyhe változásokkal. Például a cukorbetegeknek a tágabb értelemben vett betegségük kezelésére való képzése is a pszichoedagáció része, mert az alább felsorolt ​​alapelvek és célok itt is érvényesek. A pszichoedagógia céljai:

  • A betegség időtartamának rövidítése
  • A tünetek enyhítése
  • A visszaesés gyakoriságának csökkenése
  • A betegek és az érintett családok számára a lehető legátfogóbb tájékoztatás a betegségről, annak lefolyásáról és okáról, valamint a kezelési lehetőségekről.
  • A megfelelés előmozdítása (együttműködő magatartás a terápia).
  • Az együttműködés elősegítése a terapeutával
  • Érzelmi megkönnyebbülés az érintettek és családjaik számára.
  • A beteg magabiztosságának és kompetenciájának elősegítése, hogy megbirkózzon saját problémáival.
  • A beteg szociális állapotának javítása (megbélyegzés mentális rendellenességekben).
  • A betegség kezelésében való bizalom elősegítése

Jelzések (alkalmazási területek)

Minden beteg mentális betegségek egyaránt alkalmasak pszichoedukációs intézkedésekre. A pszichotikus és skizofrén klinikai képek azonban különös kihívást jelentenek a terapeuták számára, mert itt nagyon gyakran terápia egyáltalán és a betegség dinamikájában hiányzik.

A folyamat

Az érintett szakmai társadalmakban az a kérdés, hogy a pszichoedagógia külön formája-e terápia vagy annak egy részterülete pszichoterápia ellentmondásos. Pszichoedukációt kapnak a betegek skizofrénia, depresszió, szorongási rendellenességek, pszichotikus epizodikus, étkezési és személyiségzavarok. A családtagok ugyanúgy szerepelnek a pszichoedagáció célcsoportjában. Ezen képzési módszerek alapvető célja, hogy a betegek jobban megértsék betegségüket. Ez a mélyebb megértés hatékonyabbá és eredményesebbé teszi a szükséges terápiás intézkedéseket. A családtagok oktatásával jobban megértik a családon belüli rendellenes magatartást, és elfogadják a betegeket és azok Egészség elősegítik a rendellenességeket, ami viszont gyorsabb gyógyuláshoz vezet. Így maguk a betegek és hozzátartozóik is elkerülhetik a visszaeséseket és jelentősen javíthatják életminőségüket. A pszichoedagáció definícióját tekintve a pszichoterápia szinte minden területéről különböző technikákat és eljárásokat alkalmaznak. A terápia kezdetén a fő hangsúly a betegséggel és a terápiás lehetőségekkel kapcsolatos információk nyújtására irányul. A beavatkozások során ügyelni kell arra egyensúly elmélet a betegségről a beteg szubjektív nézetével. A kognitív *, a pszichomotoros és az affektív * * terápiás foglalkozásokat egyformán használják. * Egy személy kognitív képességei közé tartozik például a figyelem, emlékezet, tanulás, tervezés, orientáció, kreativitás, önvizsgálat, akarat, meggyőződés és még sok más. * * A viselkedést affektívnek (szinonimának: érzelmi) nevezzük, amelyet főleg az érzelem, kevésbé pedig a kognitív folyamatok határoznak meg. A pszichoedukáció tartalma

  • Oktatás a betegség tüneteiről és lefolyásáról
  • A diagnózis megbeszélése, a betegség okainak azonosítása.
  • A kezelési lehetőségek megbeszélése (gyógyszeres kezelés, pszichoszociális kezelés, pszichoterápia).
  • Figyelmeztető jel felismerése a betegség közelgő súlyosbodásáról.
  • A válságintervenció megtervezése romlás esetén.
  • Rokonok képzése a betegség kezelésében

A pszichoedukációs beavatkozások lebonyolíthatók a betegekkel és családtagokkal folytatott egyéni foglalkozásokon, valamint egy csoportos foglalkozáson. Általában nyolc foglalkozású tanterv ajánlott (Wolfisberg, 2009):

  1. Üdvözlet és magyarázat a programról.
  2. A betegség kifejezésének, a tünetek és a diagnosztika magyarázata.
  3. A neurobiológia és a psziché kapcsolatának magyarázata.
  4. Bevezetés a stresszkezelő programokba
  5. Gyógyszeres terápia és mellékhatások
  6. Pszichoterápia és pszichoszociális beavatkozások
  7. Relapsz profilaxis (a betegség gyógyulás utáni megismétlődésének megakadályozására szolgáló intézkedések), krízisterv.
  8. Kilátás a jövőbe