bécsi pszichiáter Jakob Levy Moreno a pszichodráma megalapítója: egy terápiás módszer, amelynek során élethelyzeteket vagy fantáziákat rendeznek annak érdekében, hogy újból megtapasztalják őket és megszabaduljanak a megrögzült szerepstruktúráktól.
A pszichodráma
A csoport vezetői rák az önsegítő csoportok továbbképző szemináriumon vesznek részt. Aggodalmuk: megfelelően akarnak foglalkozni a súlyos és halálosan betegekkel. Annak ellenére, hogy saját tapasztalatukból ismerik a betegséget, néha tehetetlennek, néha elborultnak érzik magukat a betegekkel való foglalkozás során.
A szeminárium vezetője arra kéri őket, hogy jelenjenek meg jeleneteket a betegekkel. Azonnal felismerhetővé válik egy bizonyos szerepminta, nevezetesen az újonnan beteg betegek ismételt ösztönzésének fáradhatatlan módja.
Most a szeminárium vezetője szerepváltást kér. A (beteg) résztvevők most tapasztalják meg a jó szándékú magatartás hatását: az élet ösztönzésének és megerősítésének lavináját, amely alig hagy teret beszél különösen a félelmekről. Fontos számukra a hallgatók és a megértés megtapasztalása is - amit a csoport vezetői eredetileg maguk gyógyítottak meg.
E szerepváltás után a csoportvezetők szinte mindegyike képes volt alapvetően megváltoztatni viselkedését és empatikusabban reagálni. (idézi: A pszichodráma Martina Rosenbaum és Ulrike Kroneck, Stuttgart, 2007).
"A színészkedés inkább gyógyító, mint beszélgetés."
Dióhéjban a pszichodráma magatartásformákat jelent. A résztvevőkkel egyeztetett keretek között a cselekvések kipróbálása, megfigyelése, összehasonlítása és hatásaikban tapasztalható mind a saját, mind az ellenkező szerepből. A pszichodrámában a psziché színpadra állítja önmagát és problémáit.
A kifejezések hasonlóak a színházban használtakhoz - vannak főszereplők, antagonisták, nézők és színpadi vezető - a terapeuta, de nincs forgatókönyv vagy forgatókönyv. A pszichodráma célja ugyanis a spontaneitás és a kreativitás aktiválása és integrálása. "Konstruktív spontán cselekvés akkor következett be, amikor a főhős új és megfelelő reakciót talál egy új vagy már ismert helyzetre." (JL Moreno csoporttól Pszichoterápia és Psychodrama, 1959).
A viselkedés megváltozik beszélgetés és hallgatás révén
Számos eljárás pszichoterápia beszélgetésen alapulnak. Jakob Levy Moreno (1890-1974) azonban kidolgozta ötleteit és koncepcióit, miközben figyelte a gyerekeket játék közben. „Gyakorlati kezdeteim 1910-re nyúlnak vissza. A bécsi kertekben az 1910 és 1914 közötti években elkezdtem gyermekcsoportokat formálni, extrémporan játszani velük, és így ültetni a magot a csoport számára. pszichoterápia és pszichodráma. ” Ebből szerepjátékot és rögtönzött játékot szervezett felnőtteknek, és tanulmányozta a spontán játék hatását.
Moreno mottója: „A cselekvés inkább gyógyító, mint beszél, Vagy akár „A cselekvés útján eljutni a lélek igazságához”. Így a szerepjátékok vagy más törvényalkotások jól alkalmazhatók a konfliktushelyzetek láthatóvá tételére, azokon való munkára, sőt, új stratégiák megtalálására a konfliktusok megoldására játékos cselekedetek során. A festői és játékos előadás lehetővé teszi az elérhető szereprepertoár bővítését és a viselkedési minták tesztelését.
És itt egy tényező meglehetősen meghatározó: ha valamit aktívan cselekszenek, a játékostársak, a főszereplők és az antagonisták tudomásul veszik cselekedeteiket. A tapasztalat olyan cselekvés élménye, amely bár fellépett, mégis valódi, sőt fizikai tapasztalat. Ideális esetben a viselkedés változása azonnal bekövetkezik - például a csoportvezetők példáján, akik megtanultak jobban hallgatni és empatikusabbá váltak.
