A pszeudohallucinációkban szenvedő betegek érzékelési benyomásokat érzékelnek, amelyeket nem előz meg külső inger. Tisztában vannak felfogásuk valószerűtlenségével, ellentétben a tényekkel hallucináció. Lázas állapotok és fáradtság néha a pszeudohallucinációk leggyakoribb okai.
Mik azok a pszeudohallucinációk?
Az észlelés meghatározza az ember valóságát. Érzékszervei révén az ember a külső valóságról alkot képet, és végül képes megfelelően reagálni a környezetre. Minden észlelés első példája az ingermolekula kötése az érzékszervi sejtek szabad idegvégződéseihez. A kóros észlelést nem szükséges megelőznie külső ingerrel. Például olyan észleléseket ismerünk, amelyeknek nincs mögöttes környezeti ingere hallucinációk. Tehát a külső ingermolekula nem kötődik az érzékelő sejtekhez hallucinációk, bár az érintett személy valós észlelésként érzékeli őket. Hallucinációk szubsztanciákhoz kapcsolódhatnak vagy pszichésen kiválthatók, és elvileg bármilyen érzékszervi területre elképzelhetők. A fizikailag nem létező tárgyak a hallucinációk összefüggésében láthatók. A nem létező hangok hallhatók, a nem létező érintések érezhetők és a nem létező szagok, valamint az ízek is érzékelhetők. Hasonló jelenség van jelen az álhallucinációban is. A hallucinátorral ellentétben azonban az álhallucinátor tudja, hogy az észlelt érzékszervi benyomások nem felelnek meg a valós érzékelésnek.
Okok
A pszeudohallucinációkat, a valódi hallucinációkkal ellentétben, általában nem az okozza pszichózis or szerhasználat. Gyakran a feltételezett érzékszervi észlelések az elalvás vagy az ébrenlét szakaszában fordulnak elő, ebben az esetben hipnagóg vagy hipnopompikus hallucinációknak nevezik őket. Ezenkívül a transzállapotok és elmélkedés kontextust adhat az álhallucinációnak. Ugyanez vonatkozik a súlyos kimerültségi állapotokra is fáradtság vagy a tudat elhomályosodása olyan kóros folyamatok miatt, mint pl láz. Az affektusállapotokban előfordulhat a pszeudohallucináció alváltozója is, amelyet hisztérikus pszeudohallucinációnak neveznek. A pszeudohallucináció speciális esetét néhány betegség szindróma okozza. Ezen a ponton meg kell említeni a Charles-Bonnet szindrómát, amely vizuális illúziókhoz vezet az a látáskárosodás. Néha a valódi hallucinációk pszeudohallucinációkká változnak a regressziós fázisban. Alapvetően zökkenőmentes átmenetek vannak a két jelenség között. Bizonyos körülmények között nehéz az egyértelmű elhatárolás.
Tünetek, panaszok és jelek
A pszeudohallucináció jellege és kontextusa meghatározza azokat a tüneteket, amelyekben az pszeudohallucináns egyedi esetekben szenved. A kontextustól függően vizuális, hallási, ízlési vagy tapintási pszeudohallucinációk léphetnek fel. Az észlelt hangoktól kezdve az egész tárgyakig, ízlésig vagy érintésig az álhallucináció hatással lehet minden érzékszervi rendszerre. A pszeudohallucináció legfontosabb jellemzője és egyben az igaztól való megkülönböztetés egyetlen megbízható kritériuma hallucináció az irreálisnak vélt tudatos megítélése, amelyet maga a beteg hoz meg. Az, hogy a pszeudohallucinációk mellett milyen kísérő tünetek jelentkeznek, a hallucinációs esemény nagyobb összefüggéseitől függ. Például a fizikai kimerültség összefüggésében kísérő tünetek lehetnek fejfájás, kitartó fáradtság, vagy lazaság. A Charles Bonnet-szindróma kísérő tüneti kontextusa viszont a látászavarok. A betegség folyamatai miatti álhallucinációkban olyan nem specifikus betegségtünetek, mint pl láz vagy ismét fertőzés jelei várhatók.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A pszeudohallucinációk diagnózisa gyakran kiegyensúlyozó tényező. Sok esetben a jelenség átfedi a manifeszt hallucinációkat, vagy legalábbis könnyen beleolvadhat. A kórtörténet kezdeti nyomokat ad, és fontos információkat ad az értékelőnek a beteg mentális állapotáról. A pszeudohallucinációk diagnosztizálásakor bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy a beteg megítélje azt, amit valótlannak vél. Ha viszont a látszólagos érzékszervi észlelést valósnak ítéli meg, akkor a diagnózis nyilvánvaló hallucinációkat jelent. A jelenség oka a pszeudohallucinációk és a valódi hallucinációk esetében is kiderül a további diagnosztika során, és szervspecifikus vizsgálatot igényelhet. . A pszeudohallucinációkban szenvedő betegek prognózisa sokkal jobb, mint a hallucinációkban szenvedők esetében. Az a tény azonban, hogy a pszeudohallucinációk gyakran valódi hallucinációkká alakulnak, prognosztikailag kedvezőtlennek bizonyul.
Szövődmények
A pszeudohallucinációk következtében az érintett egyének életminősége jelentősen csökken. A legtöbb esetben ez magában foglalja a szenzoros benyomások észlelését, amelyek nincsenek jelen. Ez lehet vezet különösen a társadalmi nehézségekhez. Nem ritka, hogy a betegek szenvednek depresszió vagy egyéb pszichológiai zavarok az álhallucinációk következtében. Az érintettek halálveszélybe is kerülhetnek. Továbbá a beteg súlyos betegségekben szenved fejfájás és markáns fáradtság és csökkent képesség a megbirkózásra feszültség. A betegek maguk is tartósan fáradtak, és nem ritkán szenvednek látászavaroktól is. A pszeudohallucinációk általában egy alapbetegséghez kapcsolódnak, így ennek a betegségnek a további lefolyása nagyon függ az alapbetegségtől és annak kezelésétől. Rendszerint azonban az érintettek szenvednek láz vagy más fertőzések és gyulladások. A pszeudohallucinációk kezelése az alapbetegség kezelésén alapul. Nem lehet egyetemesen megjósolni, hogy ez sikeres lesz-e. Bizonyos esetekben azonban a pszeudohallucinációk pszichológiai panaszok miatt következnek be, ezért pszichológiai kezelésre van szükség.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Amint a pszichológiai rendellenességek nyilvánvalóvá válnak, aggodalomra ad okot. Ha az érintett személy olyan dolgokat, szagokat, hangokat vagy embereket érzékel a környezetében, amelyek objektív nézetben nincsenek jelen, ezt a jelenséget meg kell figyelni. A legtöbb esetben rövid távú irritációról van szó, amely nem tart vagy visszatérő jellegű. Az érzékszervi benyomások állandó vagy ismételt szabálytalansága esetén intézkedésre van szükség. Az orvoslátogatásra szükség van, amint olyan észlelések jelentkeznek, amelyekben alapvetően nincs külső inger. Ha az érintett személy kommunikálni kezd képzeletbeli személyekkel abban a meggyőződésben, hogy valóságosak, orvoshoz kell fordulni. Ha hirtelen belátás, hangok hallása vagy tapintási szabálytalanságok lépnek fel, orvoshoz kell fordulni. Ha láz van, tartós túlterhelés, fejfájás vagy fáradtság esetén orvoshoz kell fordulni. Ha alvászavarok, viselkedési rendellenességek, érzékszervi rendellenességek vagy kimerültség állapota jelentkezik, az érintettnek segítségre van szüksége. Tudatzavarokat, nyugtalanságot vagy depressziós hangulatot kell megvizsgálni és kezelni. Ha az érintett hiányzik, a társadalmi életben való részvétele csökken, több az interperszonális konfliktus vagy az agresszív megjelenés, ajánlatos orvoshoz látogatni. Ha a napi kötelezettségek már nem teljesíthetők, orvoshoz kell fordulni.
Kezelés és terápia
Az, hogy egy álhallucináció kezelésre szorul-e, és hogy a jelenséget hogyan kezelik végül, a hallucinációs esemény körülményeitől függ. Például egyetlen esetre sem javasolt kezelés. A pszeudohallucinációs esemény után a beteg önmagát figyeli. Ha további azonos típusú események történnek, vagy a valóság és a valószerűtlenség közötti határ elmosódik, kezelésre lehet szükség. Elvileg a beteg életminősége az elsődleges szempont. Amint a pszeudohallucinációs események észrevehetően rontják az életminőséget, a kezelésnek értelme van. A kezelés típusa ebben az esetben a pszeudohallucinációk kontextusától függ. A fizikai kimerültség okozta álhallucinációkat például könnyen ellensúlyozhatja az érintett, figyelve az alvására kötet és ha szükséges, kényszer szabadságot vesz. Ha a pácienst erősen zavarja az észlelt forgatókönyvek, bár vagy éppen azért, mert felismeri irrealitásukat, rövid távon konzervatív orvosi kezelést lehet nyújtani. nyugtatók alkalmasak ebben az esetben a probléma tüneti enyhítésére.Azonban a tartós igazgatás kerülni kell a pszeudohallucinációval összefüggésben történő gyógyszeres kezelést, mert különben a valódi hallucinációkra való későbbi áttéréssel kialakulhat a gyógyszeres függőség. Kognitív a pácienst zavaró hatású tartós pszeudohallucinációk esetén viselkedésterápia, amelyben a beteg megtanulja elhagyni saját zavarát az észlelések tekintetében.
Megelőzés
Az álhallucinációkat nem lehet teljesen megakadályozni, mert a jelenségek láz vagy fáradtság állapotában fordulhatnak elő, és mindkét állapot minden ember fiziológiai testi reakciójának része.
Követés
Az igazság és a képzelet megkülönböztető ereje hiányzik a szenvedőből, amikor egy tényleges hallucináció jelen van. Pszeudohallucináció során a szenvedő teljesen tisztában van azzal, ami nem valós tapasztalataiban. Az ítélőképessége továbbra is jelen van. A pszeudohallucinációk utógondozása a viselkedésterápia szint. A cél az, hogy a beteg a lehető legkorlátlanabban éljen. Ennek érdekében megtanulja, hogyan kell megfelelően kezelni a betegséget pszichoterapeuta felügyelete alatt. A kedvező prognózis szempontjából kulcsfontosságú a beteg azon képessége, hogy továbbra is különbséget tegyen a valós és a hallucinált között. Ezt a képességet meg kell őrizni akkor is, ha az utókezelés befejeződött. A közösen kidolgozott módszerek segítségével „gyakorolják” terápia foglalkozásokon és később a mindennapi életben. Ez az eljárás különösen ajánlott pszichiátriai osztályon tartózkodás után. A beteget lépésről lépésre kell irányítani, amikor visszatér a megszokott környezetébe. Ezenkívül az utógondozásnak meg kell akadályoznia a tényleges hallucinációk megjelenését. A kezelő terapeuta címe kapcsolattartó ponttá válik a szenvedő számára. Ott a szenvedő tanácsot és támogatást kap, ha a mindennapi feladatokat még nem lehet egyedül kezelni. Stabil fázis után bekövetkező váratlan állapotromlás esetén a betegnek feltétlenül meg kell látogatnia a pszichoterápiás rendelőt. A szakember közbeléphet, és ha szükséges, gondoskodhat a kórházi kezelésről.
Mit tehetsz te magad
Mindenki ismeri azokat a mentális kapribogyókat, amelyeket elménk elalvás előtt csinál. Hirtelen szürreális képek jelennek meg, amelyek jelzik az embernek, hogy aludni sodródik. Ébredéskor gyakran történik hasonló: a szürreális képek lassan valóságos felfogássá válnak, és a szenvedő felébred. Szerencsére a pszeudohallucinációkban szenvedő betegek tisztában vannak azzal, hogy felfogásuk nem valós. Ezért általában jól tudnak megbirkózni, esetleg egyenesen élvezik is őket. Lehetséges azonban, hogy az álhallucinációk egy látászavaron, Charles Bonnet-szindrómán alapulnak. Hallucinációs migrén támadás vagy annak egy bizonyos formája demencia kiválthatja a pszeudohallucinációkat is. Mindenesetre az érintetteknek ezt tisztázniuk és megfelelő szakembernek kell kezelniük. További intézkedések nem szükségesek az érintettek számára, hacsak nem szenvednek pszeudohallucinációkban. Ebben az esetben a pszichológiai kezelés ajánlott, beleértve a következőket: kikapcsolódás technikák. Csoport terápia az ülések hatékonynak bizonyultak a pszeudohallucinációk esetében is. Különböző önsegítő csoportok az interneten is kínálnak tanácsot, támogatást és segítséget. Súlyosabb esetekben tanácsos az antipszichotikumokról, görcsoldókról, ill. szerotonin antagonisták. Ezek a gyógyszerek enyhíthetik a tüneteket.
