Proximális rögzítés: Funkció, Feladatok, Szerep és Betegségek

A közeli rögzítés a vizuális koncentráció a közvetlen közelében lévő ingerre. Az optikai gödör a legélesebb látás retinális pontja, és rögzítésre szolgál. A vizuális gödör mellett a közel rögzítéséhez a szem közeli elhelyezkedése szükséges.

Mi van a rögzítés közelében?

Az orvostudományban a közeli rögzítés egy tárgy fókuszált megtekintése a rövid távú külső térben. A rögzítés a legnagyobb felbontású retinán történik. A retina az ábrán sárga környező rétegként látható. Az a tény, hogy az emberek ideális esetben ugyanolyan élesen látják a dolgokat a távolban, mint a közvetlen közelében lévő dolgok, a szem alkalmazkodó képességének köszönhető. Az elhelyezés az a közeli és távolsági beállítás, amelyet a szem a lencse görbületének megváltoztatásával végez. A beállításokat a csillóizom reflexszerűen végzi. Kontrakciós állapota szabályozza a zonula szálak feszültségét a lencsén, megváltoztatva a görbület és a törés mértékét. A közeli elhelyezés során a közeli tárgyak megtekintéséhez a csillóizom megfeszül, és így lehetővé teszi a zónás rostok ellazulását. Ily módon a lencse görbül. Ugyanakkor a törőereje növekszik. Az orvostudományban a közeli rögzítés egy objektum sajátos megtekintése egy külső térben, rövid távolságra. A rögzítés a legnagyobb felbontású retina helyén történik (vizuális gödör a foveolában). A fizikai térben a közeli rögzítés egyenes vonal a foveola (sárga folt) és egy rögzítő tárgyat a megfigyelő közvetlen közelében. Ezt az egyeneset látóvonalnak is nevezik.

Funkció és feladat

A csillóizom párosított simaizom. Amikor ez az izom összehúzódik, a lencse túlsó végén lévő zonula szálak ellazulnak. A lencse eredendő rugalmassága így elmozdul, és a törés tulajdonságai megváltoznak. A közeli tárgyak megtekintéséhez a lencse deformálódik a csillóizom összehúzódása miatt. Konvergencia mozgás egyidejű előfordulása, a szállás közelében és tanítvány a szűkületet közeli kiigazítási triádnak is nevezik, és neurofiziológiai kontroll hurokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A konvergencia mozgás mértéke közvetlenül kapcsolódik az alkalmazkodó hatalomhoz. A szálláshoz hasonlóan a távoli szállást is a csillóizom irányítja. A zonális szálak meghúzódnak, ha távoli tárgyakat néznek az a kikapcsolódás a csillóizom. Ily módon csökken a lencse görbülete és a lencséjének törési ereje. Ezen elhelyezési folyamatok révén az emberek a tárgyakat olyan közel élesen látják, mint a távoli tárgyakat. A szállás a rögzítésben is szerepet játszik. A rögzítés során a szem a látómező sajátos vizuális ingerén nyugszik. A rögzítés mindig egyenes vonalban történik a vizuális gödör és egy rögzítő objektum között. A vizuális gödör a sárga folt, ahol a-ként jelenik meg depresszió. A retina ezen területe a legélesebb látás helye, mivel ez a rögzítés előfeltétele. Embernél az optikai gödör átmérője 1.5 milliméter. A látóüregben egy receptor sejt található, amelynek a jelét egyetlen bipolárisba továbbítják idegdúc sejtet egyetlen multipoláris ganglion sejt eléréséhez. Az optikai információ átviteli veszteségei vagy jelcsökkenése nem fordul elő ilyen módon. A jel konvergenciája közel 0-ra csökken. A rögzítés a tudatos látás fő folyamata. A tényleges információszerzés a vizuális érzék révén tehát leginkább az optikai gödörön keresztüli rögzítési folyamatokhoz kötődik. A látóvonalon kívül eső összes egyéb retinális pont vagy tárgy csupán másodlagos irány. A rögzítés gyakran társul a vizuális figyelem fogalmával, mivel a megfigyelő fókuszáltan alkalmazza koncentráció rögzítés útján a látómező konkrét tárgyaihoz. Az olvasás a közel rögzítés példája. Mivel az olvasás tényleges információszerzésről szól, a közeli rögzítések a teljes olvasási idő 90-95 százalékát teszik ki, így az olvasás lényegében vizuális folyamat.

Betegség és kényelmetlenség

A szem közeli rögzítése elvész például a befogadó képesség elvesztésével. Az ilyen veszteség oka lehet a csillóizom bénulása. A harmadik koponyaideg (okulomotoros ideg) károsodása mellett elváltozások a látóideg a közel rögzítést is lehetetlenné teheti. Ha az okulomotoros ideg meghibásodik, a szemgolyó kifelé és lefelé fordul, és a pupillák kitágulnak. A csillóizom egyidejű meghibásodása miatt a sérült szemmel már nem lehetséges a mozgási mozgás. Különösen a közelrögzítés konvergencia mozgása zavart. A második koponyaideg opticusának meghibásodása esetén az érintett szem teljesen vak. Ha a látóideg nem pusztul el teljesen, de csak a látóideg csomópontjában lévő középső rész sérül meg, a beteg heteronim hemianopsiában szenved. A kontralaterális hemianopszia a látószál megsemmisüléséből adódik. A koponyaideg pusztulása előfordulhat például olyan neurológiai betegségminták összefüggésében, mint pl sclerosis multiplex. A rögzítést azonban a látóüreg közvetlen betegségei is ronthatják. Az ilyen károsodott rögzítés különc beállításban vagy különc rögzítésben nyilvánul meg. Az excentrikus beállítás megakadályozza az optikai gödör használatát makuláris degeneráció. A fő látásirány így megmarad. Ahelyett, hogy a rögzített tárgyakat tisztán látnák, egy központi rész takarja őket scotoma (látótér veszteség) a rögzítés során. Az érintett egyéneknek ezért át kell nézniük a múltbeli tárgyakon, hogy valóban lássák őket. Az excentrikus rögzítésben, ellentétben az excentrikus beállításokkal, a látógödör már nem a fő látásirány. A retina egy másik pontja átvette ezt a funkciót, és ezentúl a rögzítéshez használják. Ez a jelenség például a strabismusban van jelen, és gyakran ambliópiát vált ki. Szubjektíven az érintett személynek az a benyomása, hogy közvetlenül rögzít egy tárgyat. A rögzítéshez az új fő látásirány felé orientálódik, amely ezentúl megfelel az excentrikus rögzítés retinális helyének. A rögzítési veszteség speciális formája a nystagmiform rögzítés. A tárgyak bizonytalan vagy nyugtalan rögzítése jellemzi, és szem kíséri remegés.