A polei menta (Mentha pulegium), más néven fleabane, szarvas menta vagy röviden polei, a menta nemzetségbe tartozik, a laboratóriumi családon belül. Hasonló a szokásoshoz borsmenta, de kisebb.
A polei menta előfordulása és termesztése.
Korábban a tanyakertek szerves része volt, de ma már ritkán található meg ott. A Polei menta eredetileg Dél-Európából származik, és Macronéziától a Földközi-tengeren át Észak-Iránig terjedt. Németországban ritkává vált, és csak szétszórtan növekszik, főleg a nagy folyóvölgyekben. Ezért a Vörös Listán nagyon veszélyeztetett növényfajként szerepel. A pénzverde inkább a nitrogén-gazdag, mészszegény vagy iszapos agyagos talaj. A Mentha pulegium előnyben részesíti a nedves réteket, a folyópartokat és a tópartokat, valamint a burkolatlan utak mentén a nedves helyeket. Ezért a kertben való létesítéshez a tószélek nagyon alkalmasak lennének. Mivel a pénzverde megelégszik a föld feletti futókkal, az amatőr kertésznek nem kell aggódnia a szaporodó növekedés miatt, ahogy az a többi mentafajra jellemző. A lágyszárú növény 10-50 centiméter magasra nő. A virágzási idő májustól szeptemberig tart. A polei menta egyike az úgynevezett „szőlő növényeknek”, amelyek sok nektárt és virágport termelnek, ezért a méhek és darázsok könnyen megközelítik őket. Korábban a tanyakertek szerves része volt, de ma már ritkán található meg ott.
Hatás és alkalmazás
Még az ókorban és a középkorban is a Mentha pulegium ismert gyógynövény volt, annak ismert toxicitása ellenére. Ahogy a pulegium elnevezés is sugallja (pulex = „bolha”), a mentát szóró gyógynövényként használták bolhák. Hildegard von Bingen értékelte a polémia pszichés hatását, és fájdalomra ajánlotta a agy, amellyel egyfajta őrültséget, borral borított főzetet tekert a fej borogatásként. A Paracelsus a növényt vízhajtóként írta fel, különösen a cukorbetegség. Gargarázsként is használták angina. Más gyógynövényekkel együtt, mint pl zsálya és a sarsaparilla gyökér, polei mentát használtak a vér tavasszal. Mint sok más növény, a gyógynövény is nagyon népszerű volt afrodiziákumként. Abortálóként is híressé vált már Kr. E. 5. században. E hatás elérése érdekében a gyógynövényt nagy dózisokban adták be, ami azonban gyakran halálos kimenetelű volt anya és gyermeke számára. Ennek a hatásnak a felelős a pulegon, a növény egész területén található monoterpén-keton, amely káros Egészség. Az ókorban híres orvos és gyógyszerész, Dioscorides (Kr. U. 1. század) megerősítette ezt a veszélyességet. Ennek ellenére a növényt továbbra is élvezetnövelő hatásai miatt alkalmazták, és szerelmi bájitalták vagy tablettákká keverték. A 20. századig a Polei menta szexuálisan stimuláló szerként keringett Angliában Pennyroyal néven, amely a Mentha pulegium angol neve. A gyógynövény fő hatóanyaga az illóolaj, beleértve a káros pulegon 80 százalékát is. Terjeszti a tipikus minty-t szag. Még a pulegone centigrammnyi adagja is kiválthatja az abortuszt. Ezenkívül a növény tartalmaz dioszminot, flavon-glikozidokat, tanninok, hesperidin, izomenthone, menthone, neoisomenthylacetate és piperitone. Toxicitása miatt a növényt csak külsőleg szabad felhasználni. A túlzott adagok kólikával, görcsökkel, hányásés légzési bénulás. Folyamatos használata lehet vezet nak nek máj kár. Gyermekeknél a mentaolajokat nem szabad beengedni az száj és a orr területet, mivel légzésleállás indukálható. Ban ben homeopátia, a menta gyógynövényt a emésztőrendszer. A feldolgozáshoz a virágos növény minden részét felhasználják.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
A toxicitás ellenére a Mentha pulegium továbbra is helyet foglal el a természetes gyógyszerek piacán, bár kevésbé fontos. Legfőbb felhasználási területei továbbra is a menstruációs és emésztési panaszok. A gyógynövényt is használják fejfájás, enyhe légúti fertőzések, lázés reumatikus betegségek. A mentára állítólag fájdalomcsillapító, fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatások. Korábban borogatás teával infúziók készültek bőr betegségek. A pulegone mérgező összetevője miatt a Polei menta az egyetlen menta, amelyet nem lehet teának használni. Ezért a toxicitás miatt nem ajánlott a belső használat. Ez különösen igaz a nőkre terhesség és a szoptatás. Csak mint a fűszer, a gyógynövény elfogadható, és a gyógynövényes szakemberek szívesen használják a konyhában. A friss vagy szárított Polei menta ízesíti a hús- és kolbászételeket, és könnyen hozzáadható közben főzés vagy sütés. A friss menta szag kellemes. A fűszer hasznos a zsír emésztésében és megakadályozza gyomor savasság, gyomorégés és a gyomorhurut. Hildegard von Bingen szintén ajánlotta a rúd mentát méz húgyúti fertőzések esetén. Könnyen elkészíthető: enyhén meleg 100 ml bor ecet, adjunk hozzá 3 evőkanál méz, szintén felmelegedett. Keverjük össze jól, és adjunk hozzá egy fél evőkanál őrölt poolei mentát. Gyógymódként egy evőkanál belekeverik egy csésze teába, és naponta megiszik ebéd és vacsora előtt. A biztonságos adag napi egy gramm polemikus menta. A gyógynövényt shakerben kínálja a gyógynövényes. Egyébként a belső használat csak kész gyógyszerek formájában ajánlott. Külső használatra alkalmas szárított levelekből származó tea, amelyet felforralunk víz. Tíz percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. Ez a főzet használható fürdőkhöz, öblítéshez és borogatáshoz. A Polei olaj felhasználható a nem kívánt házi vendégek elűzésére, mint pl bolhák, egerek és patkányok.
