PNF (proprioceptív neuromuszkuláris könnyítés)

A proprioceptív neuromuszkuláris könnyítés olyan terápiás koncepció, amelyben a beteget célzottan stimulálják az élettani izomtevékenységek és mozgásszekvenciák felidézése érdekében. Az ilyen ingereket pontosan elhelyezik és alkalmazzák a mozgás vagy a testtartás bizonyos fázisaiban annak érdekében, hogy bizonyos izomcsoportokat megerősítsenek és támogassanak tevékenységükben. Az ingerek a tapintási, a verbális és a vizuális ingerek.

Egyrészt a tapintási ingereket kifejezetten a terapeuta állítja be, de érintkezésbe kerülnek a támasztékkal vagy alkalmasak AIDS fokozhatja ezt a tapintási ingert is. A vizuális ingert az adja, hogy megkérjük a beteget, hogy kövesse a mozdulatot a szemével, vagy rögzítsen egy bizonyos kiemelkedő tárgyat. A parancs a terapeutától származik, és mindig konkrét, pontos és mindig ugyanaz legyen, hogy a páciens megjegyezze. Továbbá az önérzékelés (proprioception) elősegítik.

Célok

A PNF koncepció célja a beteg erejének és mozgékonyságának javítása, de az övé is összehangolás. Különös hangsúlyt fektetnek a fiziológiai mozgássorozatra és a beteg függetlenségének fenntartására vagy javítására. Különös hangsúlyt fektetnek a fiziológiai és mindennapi mozgásokra.

Az edzés elvégezhető terápiás kanapén, szőnyegen (szőnyegprogram a PNF szerint), vagy közvetlenül abban a helyzetben és testtartásban, amelyre a betegnek szüksége van a mindennapi életben. A PNF bizonyos mintamozgási mintákon alapul. Ezek háromdimenziósak és követik a spirál az izmok elrendezése.

A proprioreceptorok (érzékelők, amelyek biztosítják a mi agy információval a helyzetünkről ízületek és izmok), bizonyos izomtevékenységeket elősegítenek. Ez folyamatos izomaktivitást eredményez más izmokban, valamint bizonyos kapcsolódó izomcsoportok fiziológiai összehúzódását. Hasonló a proprioceptív neuromuszkuláris könnyítéshez, Spiráldinamika háromdimenziós mozgásmintákban zajlik.

Van-e értelme a PNF-nek és mikor kell elkészíteni?

Eredetileg a PNF terápiás koncepció a neurológiai betegek kezelésére, manapság azonban egyes részeit ortopédiai betegségek kezelésére is használják (pl. dongaláb). Például a neurológiai klinikai képeket, amelyeket gyakran PNF-el kezelnek ütés, kétoldali bénulás, egyéb agyi parézisek, sclerosis multiplex vagy a Parkinson-kór és még sok más. Az ortopéd klinikai képek ízületi protézisek, a gerincoszlop betegségei idegelváltozásokkal vagy anélkül, vagy a mobilitás egyéb korlátozásai.

A PNF koncepciót először az 1950-es években vezették be, és az évek során fejlődött. Vannak olyan tanulmányok, amelyek igazolják a PNF hatékonyságát, mivel számos fizioterápiás technikával a bizonyítékalap továbbra is bővíthető. A PNF hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok gyakorlati tapasztalatokon és sikereken alapulnak, nem pedig tudományos vizsgálatokon.