A mellhártyaüregnek nevezik a belső és külső lapok közötti rést kiáltott. A pleurális üreg folyadékkal van feltöltve, hogy a két mellhártyalemez ne dörzsölődjön egymás ellen. Ha fokozott folyadékgyülem van a pleurális üregben lélegző akadályossá válik.
Mi a mellhártyaüreg?
Az orvosi terminológiában a mellhártya üregét cavitas pleuralisnak vagy cavum pleuraának nevezik. Mivel a mellhártyaüreg meglehetősen kicsi, pleurális térnek is nevezik. A falfestmény és a tüdőlap között található kiáltott. A pleurális üregben fiziológiailag körülbelül öt, de legfeljebb tíz milliliter folyadék van.
Anatómia és felépítés
A kiáltott néven is ismert tüdő pleura vagy a mellhártya. Ez egy vékony bőr amely belsejében a mellkas üreg és eltakarja a tüdőt. A tüdőt borító területet ennek megfelelően pleurának hívják. A mellhártya viszont további négy területre osztható. A pleurális kupolák a tüdő kupoláján fekszenek. A mellhártya a borda. A pleura pars mediastinalis a kötőszöveti a mediastinalis üregében, és a pars diaphragmatica a diafragma. A mellhártya két lapból áll, a zsigeri mellhártyából és a parietális mellhártyából. A zsigeri levél a mellhártya belső levele. A parietális levél kifelé néz. A pulmonalis hilus régiójában a belső szórólap összeolvad a külső szórólappal. A pulmonalis hilus hol van vér hajók, idegek, nyirokerek és hörgők jutnak a tüdőbe. A mellhártya parietális és zsigeri lapjai között fekszik a mellüreg. Inkább nagyon keskeny rés, mint üreg. A rést néhány milliliter folyadék tölti ki. A folyadék serózus, vagyis hasonló összetételű, mint a vér szérum.
Funkció és feladatok
A pleurális üregben lévő folyadék csökkenti a súrlódást a pleura két lapja között. A két lap egymással csúsztatható, de nem választható szét. Ez összehasonlítható két üveglemezzel néhány milliliterrel víz közöttük. Az víz az üvegen lévő film lehetővé teszi, hogy az üveglapok előre-hátra csúszjanak egymáson. A tapadási erők azonban megakadályozzák a két üveg elkülönülését. Mivel a mellhártya külső lapja tapad a mellkas üreg, a belső lap a tüdőhöz kapcsolódik, és a két lap viszont a folyadékfólián keresztül tapad egymáshoz, a pleurális rés megakadályozza a tüdő összeomlását. Csúszó elmozdulórétegként a mellhártya és a mellhártyaüreg szintén előfeltétele a tüdő mobilitásának. Ugyanakkor elősegíti a szívás létrehozását belélegzés hogy a légző levegő beáramolhasson mellkas az inspiráció során kitágul, következik a mellhártya külső szórólapja. A két levelet a pleurális tér köti össze, ezért a belső pleurális levélnek követnie kell a mozgást. Mivel ez a levél csatlakozik a tüdő, a tüdő is kitágul. Negatív nyomás jön létre, és a lélegző levegő áramlik be. A mellhártya üreg és a külső levegő közötti nyomáskülönbség -800 pascal a belégzés során. A kilégzés során a nyomáskülönbség -500 pascra csökken. Ha a kilégzés nagyon erőltetett, akkor a mellhártyán belüli nyomás rövid ideig akár pozitív értékeket is elérhet.
Betegségek
Ha a folyadék felhalmozódása a pleurális üregben meghaladja a fiziológiás mennyiséget, légzési zavar lép fel. A folyadék ilyen mértékű felhalmozódását a mellüregben is nevezzük mellkasi folyadékgyülem. A pleurális effúziókat alacsony fehérjetartalmú transzudátokra és magas fehérjetartalmú váladékokra osztják. A folyadék véres, gennyes vagy zavaros lehet. A pleura effúziók a fertőző betegségek mint például tuberkulózis or tüdőgyulladás, oka lehet szív- vagy veseelégtelenség, vagy annak lehet a következménye rák. A pleura effúziók traumát követően vagy annak során is kialakulhatnak autoimmun betegségek. Kisebb, akár fél liter folyadékot tartalmazó folyadékokat gyakran észre sem vesznek. A nagyobb folyadékgyűjtemények kardinális tünete a légszomj. A tüdő a pleurális térben lévő folyadék miatt már nem tud tágulni, következésképpen nem elég lélegző levegő áramlik a hajók a tüdő. Kisebb effúziók esetén a légszomj csak a fizikai megterhelés során válik nyilvánvalóvá. A nagyobb effúziók nyugalmi állapotban is észrevehetők. A légszomj mellett irritációt okozhat a köhögés vagy légzésfüggő mellkasi fájdalom. Ha genny folyadék helyett a mellhártya üregében gyűlik össze, ezt pleuralisnak hívják empyemára. A pleuralis leggyakoribb oka empyemára is mellhártyagyulladás, azaz gyulladás a mellhártya. Ugyanakkor a kórokozók szintén elképzelhető, akárcsak a traumát követő fertőzés vagy a nyelőcső perforációja után. Általában a betegséget az okozza streptococcus, staphylococcus, Escherichia coli vagy Pseudomonas aeruginosa. A felhalmozódása ellenére genny, a pleurális tünetek empyemára enyhe lehet. Jellegzetes tünetek, mint pl láz, köhögés, és jellemző az éjszakai izzadás. Ha a levegő a pleurális térbe kerül, annak gyakran életveszélyes következményei vannak. A légmell, a levegő a pleurális térbe jut. Ennek eredményeként a két mellhártyalemez elveszíti tapadó erejét és a tüdő teljesen vagy részenként összeomlik. Az összeomlás mértékétől függően a tünetek a köhögéstől az életveszélyes légszomjig terjednek. A bőr elkékül, és lehetnek fájdalom vagy nyomásérzet a mellkas területén.
