A pirománia egy olyan kóros mentális rendellenesség, amellyel az érintett személyek nyilvánvaló ok nélkül kóros (kényszeres) vágyat gyújtanak tüzet. A pirománia az egyik leglátványosabb mentális rendellenesség, de az egyik legkövetkezményesebb is.
Mi a pirománia?
A pirománia jelenségét korántsem értik meggyőzően, és nagy érdeklődésre tart számot a kriminológusok, neurológusok, törvényszéki tudósok és pszichológusok számára. Különböző terápiás megközelítések célja a megelőzés intézkedések megakadályozni, hogy az érintett személyek engedjenek patológiás tűzvágyuknak. A kóros gyújtogatókról mind a mai napig kevés tudományosan és orvosilag igazolt ismeret áll rendelkezésre.
Okok
A kóros gyújtogatás klinikai képe szokatlan és mindenekelőtt jelentős. Ennek a mentális rendellenességnek az okait és okait még nem vizsgálták meg véglegesen és osztályozták. Az érintett személyek minden láthatóan érthető indíték nélkül megkísérlik vagy befejezik a tárgyak és házak gyújtogatását. Gyakran impulzív cselekedetek affektív hangulatból. Az érintett személyek világos ötlet nélkül engednek egy kóros vagy érzéki késztetésnek. Néha maguk is meglepődnek tettükön. A klinikai képet kifejezetten elbűvöli az összes olyan folyamat, amely a tűzhöz és az azt követő tűzeseményhez kapcsolódik. A pirománia nagy érzelmi izgalmat él át a tűz meggyújtása előtt. Amikor a lángok a gyújtogatás befejezése után elterjedtek, a piromán varázslatos félelemmel figyeli munkáját. Nem minden pirománca munkája befejezése után hagyja el a helyszínt, de nézőként marad a helyszínen. Gyakran még ők adják ki a riasztási jelzést a rendőrség és a tűzoltóság felé. A tűz során a kezdeti feszültség utat enged az állapotnak kikapcsolódás, elégedettség, jólét és öröm. A pirománok nem az általuk felállított tüzet veszélyes és büntetendő cselekedeteknek tekintik, hanem olyan munkának, amelyet létrehoztak és amelyre büszkék. Nincs bűntudat a mások vagyonának megsemmisülésével, amely a tűzesetek kialakulásával jár, az ezzel járó veszélyekkel és az érintett emberek esetleges halálos kimenetelével.
Tünetek, panaszok és jelek
A pirománok nem látnak betekintést a sajátjukba feltétel. Úgy tűnik, hogy a férfiakat gyakrabban érinti ez a mentális rendellenesség, mint a nőket. A pirománok alacsony önértékeléssel, gyenge társadalmi készségekkel rendelkeznek, és gyakran nehéz társadalmi körülmények között élnek. Ezeket a jellemzőket csökkent intelligencia, alacsony empátia és tanulás nehézségek. Számos pirománia már viselkedési problémákat mutatott be gyermekkor. Az újságok rendszeresen beszámolnak azokról a pirománokról, akik tűzoltóként dolgoznak a helyi tűzoltóságon. Az általuk felállított tűz oltási munkája során különleges aktivitással és bátor magatartással különböztetik meg magukat, amely ezt követően nagy elismeréssel találkozik a társadalmi környezetben. Ha nem kapják el gyorsan a cselekményt és hosszú ideig élik meg viselkedésüket, fennáll a krónikás veszélye. Ha a tüzet gyűlöletből, irigységből, bosszúból, dühből, dacból, megaláztatásból, féltékenységből és a szakmai és magán társadalmi környezettel szembeni általános elégedetlenségből adják, a pszichológusok nehezen tudják eldönteni, hogy mikor áll fenn alapos személyes indítékokból való gyújtogatás, és mikor áll fenn a határ pirománia keresztbe kerül. A pirománok arra a célra törekszenek, hogy megváltoztassák életüket és társadalmi környezetüket az általuk felállított tüzekkel. Hatalmat éreznek a helyzet és az abban érintett emberek felett. A piromániától egyértelműen meg kell különböztetni a terrorista vagy politikai indíttatású cselekedeteket, valamint a szabotázsokat. A bűncselekmények nyomainak felderítésére szolgáló gyújtogatás szintén nem esik e kóros rendellenesség képébe.
A betegség diagnózisa és lefolyása
A hatékony diagnosztikai és terápiás megközelítések megtalálása érdekében először az igazságügyi (igazságügyi pszichiátriai) és tudományos bizonyítékokkal kell foglalkozni. Nagyszámú elítélt elkövető tartozik a fejlődő gyermekek és serdülők korosztályába gyújtás és a gyufák kezelése. A pirománia túlnyomórészt az embereket érinti az élet első trimeszterében. Az elkövetők nagy részének bűnügyi nyilvántartása van, és gyakran nem házasok, elváltak vagy külön élnek. A társadalmi elszigeteltség is szerepet játszhat. Sok gyújtogatás történik a vidéki területeken. A felnőttek inkább éjjel, a fiatalok nappal gyújtják a tüzet. A piromániák körülbelül ötöde értelmi fogyatékos, és minden tíz esetben igazságügyi szakértők személyiségzavar. Az uralkodó motívum a csalódottság és az elégedetlenség saját életükkel és társadalmi környezetükkel szemben. A bosszú ritkán motívum, mivel a pirománok általában nincsenek kapcsolatban a gyújtogatásuk által érintett áldozatokkal. Bár az új osztályozások kizárják a alkohol, szerek és hasonló kóros anyagok a kóros képből, alkohol sok esetben szerepet játszik. Ez a probléma leggyakrabban az idősebb gyújtogatókat érinti. A ritka diagnózisok közé tartozik demencia, téveszmés pszichózis, depresszió, öngyilkossági és szexuális motívumok, agyszerves pszichoszindróma és egyéb személyiségzavarok.
Szövődmények
Pyromania, amelyet a feltétel önmagában főleg jogi nehézségek formájában komplikációkat von maga után. Tehát a vagyonkár, rosszabb esetben a személyi sérülés pénzvesztést, társadalmi státuszt vagy akár a pirománia szabadságát is jelentheti. Ennek megfelelően a pirománia képes vezet az elszigeteltség egy formájához. A tűzesetek gyakoriságával növekszik annak a kockázata, hogy felelősséget kell vállalni értük. Ezenkívül ez az impulzusszabályozási rendellenesség nagyon gyakran társul más pszichológiai rendellenességekhez, ami más szövődményekhez vezet. Ha a kóros tűzgyújtás kompenzációs mechanizmus (az önbecsülés hiánya, az intelligencia csökkenése), akkor a tüzgyújtás vagy a tűzgyújtás epizódjai fokozódhatnak, ha a személy egyébként érzelmi hatású feszültség. Olyan esetekben, amikor a tűzgyújtás elsősorban figyelemre vagy foglalkozásra szolgál (ADHD, társas viselkedési rendellenességek), az ellenőrzés elvesztésének kockázata még valószínűbb. Mivel a tűz nem százszázalékosan irányítható, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a piromániás túlértékeli képességeit, vagy alábecsüli a tüzet. Ekkor személyi sérülés és súlyos anyagi kár keletkezhet.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A piromániában mindig szükség van orvosi kezelésre. Általános szabály, hogy nincs öngyógyítás és súlyos pszichológiai kényelmetlenség, sőt depresszió. Mivel a pirománia által érintettek más embereket is károsíthatnak, a beteget mindig a lehető leghamarabb kezelni kell. Orvoshoz kell fordulni, ha a beteg különböző helyeken tüzet gyújt, így más embereket károsít vagy vagyont okoz. A tüzet késztetése mellett a betegek általában alacsonyabb önértékelésben vagy erős önbizalomhiányban szenvednek. Hasonlóképpen vannak nehézségek a tanulás vagy társadalmi nehézségek. Nem ritkán a zaklatás vagy az ugratás is vezet piromániához, és orvosával kell megbeszélni, ha ezek a panaszok bonyolítják az érintett életét. A piromániát mindig pszichológusnak kell kezelnie. Ez magában foglalhatja a kötelező kórházi ápolást is, ha a beteg nem ismeri fel őt feltétel.
Kezelés és terápia
Mivel nincsenek tudományosan igazoltak terápia a mai napig az egyetlen lehetőség pszichoedukáció, amely megtanítja az érintett embereket a tűzzel való biztonságos bánásmódra, és oktatja őket a veszélyekről. Pszichoterápia hogy az érzelmeket és az impulzuskontrollt célozza meg, sikeres lehet. Kiindulópont az érzelemnaptár vezetésével való önkontroll is. Ennek a motivált páciens-együttműködésnek az elérése azonban előfeltétele a rendellenességbe való betekintés. Más megközelítések közé tartozik az ismételt tűzgyújtás felügyelet mellett, a jóllakottság érzésének kiváltása és az idegenkedés edzése, azzal a céllal, hogy elérjék a tűzzel szembeni idegenkedést.
Megelőzés
Mivel a betegség lefolyása sok esetben epizodikus, a tünetektől mentes intervallumok váltakoznak olyan időszakokkal, amikor a kóros rendellenesség dominál, sok pirománia gyakran évekig észrevétlenül folytatja szenvedélyét. Mivel a különbség a kóros rögeszmés-kényszeres betegség és más viselkedési rendellenességek nehezen kezelhetők az laikusok számára az érintettek társadalmi környezetében, a klinikai értelemben vett megelőzés aligha lehetséges.
Utógondozás
Egy olyan szenvedélybetegség utókezelésében, mint a pirománia, az érintett személynek a társadalomba történő visszailleszkedése nagy jelentőséggel bír. Támogatott életet kínáló létesítmények, beleértve egy támogató csoportot és folytatták terápia, ebben a tekintetben különösen hasznosak. Az érintettek ismét szembesülnek a mindennapokkal a csoportban, miközben az elején még mindig kapnak szakmai segítséget speciálisan képzett függőségi tanácsadóktól és terapeutáktól. Ilyen tartózkodás után további terápiás támogatás javasolt az érintettek számára. Az ilyen utógondozás sikere és a visszaesés megelőzése elsősorban az érintett személy motivációjában rejlik. Emellett fontos a környezet, a mindennapi életbe való beilleszkedés és a függetlenség visszaszerzése. A családban való részvétel és a baráti kör támogatása döntő szerepet játszik a gyógyulás előrehaladásában. Ha lehetséges, az érintettnek visszatérnie kell egy olyan rendszeres tevékenységhez is, mint a munka vagy a jótékonysági feladat. Minden városban vannak speciális kapcsolattartók a szenvedélybetegek számára, amelyek segítséget nyújtanak ebben a tekintetben. A szabadidő eltolódhat hobbi felkutatásával és folytatásával is. Ezenkívül új kapcsolatokat lehet létrehozni, és egy ilyen hobbi rendszeres kinevezése megerősíti a mindennapi életbe való beilleszkedést.
