A dongaláb a végtagok leggyakoribb fejlődési rendellenessége, és gyakran a fejlődés során fordul elő, így a gyermek egy lábbal születik. A hátrány lehet egy- vagy kétoldalú. Az izom rövidülése Achilles-ín és más genetikai tényezők vezetnek az a kialakulásához dongaláb, amely 4 különböző lábdeformációból áll (lásd alább a „Lábdeformitások” szövegben). A láb tehát rosszul vagy nem alkalmas mindennapi sétára és mozgásra.
Lábtalp egy babában
Ha a dongaláb veleszületett, a csecsemőknél a korai terápia javallt. A kezelés a növekedési szakasz befejezéséig folytatódik, ezért hosszú és költséges. Különféle sebészeti technikák alkalmazhatók.
A születés utáni első napokban az akáclábat fiziológiai helyzetébe kell mozgósítani és ott rögzíteni. Ezt nevezzük jogorvoslatnak és megtartásnak. A vakolat a gipszet rögzítéshez (megtartáshoz) használják, amely nagyon fárasztó lehet a gyakori változtatás.
A pozícionálás (redressement) minden egyes újdonsággal javul vakolat öntvény. Ha ez a konzervatív terápia nem elegendő, akkor a (3 éves kortól) gyermekeken meg lehet hosszabbítani a műtétet Achilles-ín. A szülők számára a vakolat csecsemőjük életének első hónapjaiban leadott szerepek gyakran súlyos terhet jelentenek. A gipszkarton eltávolítása után intenzív fizioterápiás kezelés kezdődik, amelynek során a fennmaradó ízületek az alsó végtagok is mobilizálódnak.
Fizikoterápia
A lábbal végzett gyógytorna célja az izom egyensúlyhiányának korrekciója a szükséges fiziológiás ízületi helyzet biztosításához szükséges mértékben. Ezt intenzíven érik el nyújtás a megrövidült izmok és a keresztirányú ív javulása összehangolás és érzékenység. Továbbá az egyén ízületek manuálisan mozgósítható.
A Voita, a PNF technikái vagy a mindennapi mozgások, például mászás, járásedzés bizonyos felületeken, edzés a puha padlószőnyegen javíthatják a motorikus képességeket. A hangsúly a izomegyensúlytalanságok Az Achilles-ín kinyújtható, passzív nyújtás technikák a boka valamint a lágyrész-struktúrák kézi kezelésével.
A nem megfelelően beidegzett izmokat azáltal lehet stimulálni elektroterápia. Különösen igaz ez a pronátorcsoportra, amely a láb szélét kifelé emeli. A lúdtalp kezelésében alapvető fontosságú a másokra gyakorolt hatások minimalizálása ízületek, funkcionális korlátok és késői szövődmények.
Ebből a célból a páciens statikáját alaposan megvizsgálják, a térd, a csípő és a sacroiliacalis ízület, valamint az ágyéki gerinc beletartozik a terápiába, és figyelembe veszik az ízületek helyzetét a lábbal végzett fizioterápiában. Ha egy vagy akár több műveletet végeztek, a kialakult hegszövetet mindenképpen mozgósítani kell a fizioterápiában, hogy elkerüljék a szövet megkeményedését és immobilizálódását. A lába talpát a terápián kívül is intenzív házi program keretében kell kezelni. Fontos, hogy a gyakorlatokat rendszeresen végezzük, amíg a növekedési szakasz befejeződik.
