Perichondralis csontosodás megfelel a csont vastagságának növekedésének. Ez a növekedés a porcogó képződés. A perichondralis csontképződési rendellenességek például üvegtest-csontbetegségben fordulnak elő.
Mi a perichondrális csontosodás?
Perichondralis csontosodás megfelel a csont vastagságának növekedésének. Csontosodás vagy az osteogenezis a csontképződés folyamata. A szervezet oszteogenezisben vesz részt mind a hosszúság, mind a vastagság növekedésében. A csontosodás a törések és egyéb csontsérülések után is releváns. A csontosodás során különbséget tesznek egy desmális és egy chondralis forma között. A desmális csontosodás közvetlen osteogenezis. Vagyis a csontanyag keletkezik kötőszöveti közbenső lépések nélkül. Ezzel szemben a kondrális csontosodás megfelel a közvetett osteogenezisnek. Ebben a folyamatban a csont egy közbenső lépés révén képződik. Ez a köztes lépés megfelel a porcogó képződés. A közvetett csontosodás termékét csontnak nevezzük. A kondrális csontosodás tovább osztható perichondralis és enchondralis csontosodáshoz, annak kapcsolódási irányától függően. Perichondralis formában a növekedés szélességben történik. A csontszövet kívülről kapcsolódik a meglévő szövethez. Az enchondralis csontosodás viszont belülről történik. Vastagságnövekedésként a perichondralis csontosodás az appozicionális osteogenezis egyik formája.
Funkció és feladat
Bones élnek. Hogy ez így van, az emberek főleg csont után veszik észre törés, amely növekedési folyamatokkal újra gyógyulhat. A csontosodási folyamatok ugyanolyan kulcsfontosságúak e jelenség szempontjából, mint az élet korai éveinek növekedési folyamatai. A csontképződés legfontosabb anyaga a mesenchyme. Ez támogató kötőszöveti ami a mezodermából ered. A mesenchymából a test kezdetben porcos csontvázelemeket képez a kondrális csontosodás során, más néven ősvázként. A közvetett osteogenezis ezen porcszövet csontosodásával folytatódik. A belülről történő csontosodás megfelel az enchondralis csontosodásnak. Ebben a folyamatban vér hajók mesenchymális sejtek kísérik nő be a porcogó. A vándorolt mezenhimális sejtek differenciálódási folyamaton mennek keresztül, vagy kondroklasztokká vagy oszteoblasztokká válnak. A kondroclastok lebontják a porcot. Az osteoblastok viszont részt vesznek a csontképződésben. Így az epifízisben ízületek, a felhalmozódási és lebomlási folyamatok véglegesen zajlanak, és a csontot okozzák nő hosszában. Ezt a növekedést intersticiális növekedésnek is nevezik. Így a csont belsejében egy belső tér képződik, amelyet elsődleges medullának nevezünk. A pluripotens mezenhimális sejtekkel történő helyettesítés után ez az elsődleges velő válik aktuálissá csontvelő. A hosszúság növekedése mellett a vastagság növekedése is megtörténik. Ez a folyamat megfelel a kívülről történő csontosodásnak, azaz a perichondralis csontosodásnak. Az oszteoblasztok leválnak a bőr a porc (perichondrium) ezen folyamat során. Leválás után gyűrű formájában halmozódnak fel a porc modellje körül. Ennek eredményeként kialakul egy úgynevezett csont mandzsetta. A perichondralis csontosodás mindig a hosszú tubulus középtengelyénél (diaphysis) történik csontok és megfelel appozíciós növekedésüknek. A csontosodási folyamaton belüli csontosodási pontokat csontosítási központoknak vagy csontmagoknak is nevezzük. Mind a perichondralis, mind az enchondralis csontosodás során az érintett oszteoblasztok felszabadítják az osteoidot. Osteoblast enzimek befolyásolni és támogatni a kalcium sók. Ezen folyamatok után az oszteoblasztok oszteocitákká válnak. A csonttörések gyógyulása során a csontosodási folyamatok szövött és szálas anyagokat eredményeznek csontok amelyek a csontátalakítási folyamatok révén egyre ellenállóbbá válnak. A csontnövekedés során a hossznövekedés a növekedési lemez középső szakaszán történik, amelynek pereme körül a perichondralis csontmandzsetta fekszik. A kondrociták végül az epifízis felé szaporodnak. A tartalék zónában differenciálatlan kondrociták találhatók. A proliferációs zóna aktív kondrocitákat tartalmaz, amelyek mitotikus módon szaporodva hosszanti oszlopokat képeznek. A hipertrófiás zónában az oszlopos kondrociták nő hipertrófiásan mineralizálja a longitundinalis elválasztókat. Csak a nyitó zónában vannak enzimek szekretálják, amelyek építik a keresztirányú válaszfalakat. A hosszanti válaszfalakat a nyitó zónában oszteoblasztok csontosítják. A növekedési szakasz végén a dia- és az epifízis csontosra nő.
Betegségek és rendellenességek
Az osteogenezissel kapcsolatos betegségek csontképződési rendellenességekként is ismertek. Például a mutációs achondroplasia, amely köztudottan a genetikai okok leggyakoribb oka alacsony termetű, ebbe a csoportba tartozik. Pontmutáció a növekedési faktor receptorában gén Az FGFR-3 megszakítja porcképződés. Így a csontnövekedési zóna idő előtt csontosodik, korlátozva a karok és lábak növekedését. Ez a rendellenesség enchondralis csontosodási rendellenesség. A legtöbb egyéb csontnövekedési rendellenesség is elsősorban az enchondralis, nem pedig a perichondralis csontosodást érinti. A betegségek azonos csoportjából származó második példa a fibrodysplasia ossificans progressiva, amelyben a kötőszöveti idő előtt csontosodik. Ennek oka az, hogy hiányzik a kikapcsolási jel gén amely szabályozza a csontváz növekedését a magzat fejlődése során. Az enchondralis csontosodás mellett törékeny csontbetegség közvetlenül befolyásolja a perichondralis osteogenezist is. Az I. típusú kollagének a kötőszövet fő elemei, és megfelelően relevánsak a csontmátrix bármilyen formációjában. Ban ben törékeny csontbetegség, egy I. típusú pontmutáció kollagén on kromoszómák A 7. és 17. ábra megváltoztatja a kollagének szerkezetét. Emiatt a legfontosabb aminosavak az kollagén felcserélődnek másokkal aminosavak. A kollagén így a szintézis csökken és a hármas spirál csavarodása akadályozott. A kollagének ezért elveszítik stabilitásukat. Az érintett csontok ezért üveges szerkezetűek és a legkevésbé is eltörnek feszültség.
