Az észlelés az értelmezés nélküli észlelés eredménye. Minden ember szűrt módon érzékeli a valóság ingereit, kialakítva az objektív valóság szubjektív felfogását. Olyan rendellenességekben, mint paranoia, étvágytalanságvagy depresszió, a személyes szűrők miatt torzul az észlelés.
Mi a felfogás?
Az észlelés az értelmezés nélküli észlelés eredménye. Minden ember érzékeli a valóságból származó ingereket szűrt állapotban, és így szubjektív felfogását képezi az objektív valóságról. Az ember érzékeivel érzékeli a valóságot. Erre a célra különböző érzékelési rendszerekkel rendelkezik: látásérzet, hallásérzet, mélységérzet, érzésérzet íz, az értelme szag, a vestibularis érzék és az érintés érzéke. Ezen érzékszervek egy része interoceptív érzék, amelyek elsősorban a testen belülről kapnak ingereket. Az érzékszervek fő funkciója azonban az exteroceptív. Így az érzékek képet adnak az embernek azokról a helyzetekről és a környezetről, amelyben az észlelésnek köszönhetően megfelelően mozog. Számtalan inger áramlik folyamatosan az emberbe. Ezek az ingerek nem mind jutnak el a tudatáig. Az egyes perceptuális rendszerek relevancia szerint kiszűrik a bejövő ingereket. Az észlelés eredményét az orvostudomány percepciónak nevezi, és megfelel a szűrt ingerterméknek, amely átlépi a tudat küszöbét. A szűretlen észlelés szempontjából mindig vannak különbségek az észlelés és a tényleges helyzet között. Tehát, ami észlelésként eljut az emberi tudatba, az soha nem objektív valóság. Az észlelések különböznek a disztális ingerektől, amelyek az érzékelés fizikai-kémiai tárgyának felelnek meg. A proximális inger szintén különbözik a percepciótól, amely megfelel a tárgy vagy annak receptoraiban lévő képének.
Funkció és feladat
Az érzékelés megfelel egy tárgy vagy alany szenzoros érzékelésének. Az észlelés nem foglalja magában a tudatos félelmet és ugyanolyan tudatos azonosulást. Az elismerés és azonosulás csak az észlelésből következik. Így az észlelés megfelel azoknak az ingereknek, amelyek eljutnak a agy és megfelelhet például egy fehér alapon lévő fekete foltnak. Csak az észlelés feldolgozásának folyamatai, például a kombináció és az összegzés után ismerik fel és azonosítják az érzékelést például egy kávé folt a pólón. Az észlelés a pusztán szubjektív észlelés mellett magában foglalja az érzéki észlelés neurofiziológiai folyamatait is, amelyek ennek az észlelésnek a hátterében állnak. Ebben az összefüggésben az észlelési észlelés magában foglalhatja például az ingerek megérkezését az érzékelő készülék érzékelő sejtjeibe, ezen ingerek átalakítását bioelektromos gerjesztéssé és az ingerek migrációját a központi idegrendszer. Az észlelések az észlelő készülék által az inger túlterhelés elleni védelemként végzett szűrési folyamatok eredménye. Egyetlen ember sem érzékeli így az objektív valóságot. Az észlelési folyamat bármely eredménye szubjektív, és olyan szűrők határozzák meg, mint az egyén személyes tapasztalata, érzelmi világa, szituációs kontextusa és szocializációja. Az észlelések mindig helyzet szempontjából relevánsak, vagyis kontextusilag fontosak. Hasonlóképpen, az emberi percepciós szűrőket az egyén attitűdjei, értékei, érdekei és tapasztalatai alakítják. Például egy adott helyzet felfogása olyan benyomásokat tartalmaz, amelyek megerősítik az előre kialakult véleményt, és nem olyan benyomásokat, amelyek ellentmondanak a helyzet előre kialakult véleményének vagy várakozásának. A személyes érdekek eközben olyan mértékben irányítják az emberek figyelmét és befolyásolják felfogásukat. Akinek éppen gyermeke volt, több gyermeket lát az utcán, mint a sajátja születése előtt. Ez a kapcsolat megmutatja, hogy a saját tapasztalatai mennyire vesznek részt az észlelés szűrési folyamataiban, és így alakítják az egyén észlelését. A percepciókat mindig kifejezetten megtapasztalják, szubjektíven átélik és tudatosan érzékelik a bejövő percepciós ingerek szűrési folyamatának eredményeként. Így két egyén szükségképpen egy és ugyanazon helyzetből származik, eltérő felfogással.
Betegség és kényelmetlenség
Az észlelések mindig a valóság szubjektív torzításai. Attól függően, hogy az egyén mit tapasztalt a múltban, felfogása abszurd méreteket is felvehet, és tudatosan felismerhetővé válik a kívülállók torzításaként. Ez a helyzet például olyan önképzavarokkal, mint pl. étvágytalanság, amelyben a szenvedők úgy érzékelik magukat túlsúly annak ellenére, hogy objektív értelemben véve már jelentősen alultápláltak. A paranoiában szenvedők is rendellenesen torzulnak a felfogásban. Ez a rendellenesség téveszmékkel járó mentális rendellenességnek felel meg, például üldözéstől való félelem vagy üldözési téveszmék. A paranoiás betegek a környezetük torz felfogásától szenvednek, amelyet ellenségesnek, szélsőséges esetben pedig még rosszindulatúnak is ítélnek meg. A paranoia eredménye egy félelmetes és agresszívan gyanús hozzáállás. A betegek gyakran hisznek a saját személyük elleni összeesküvésben. A paranoid reakciók lehetnek neurotikus jellegűek, de kiterjedhetnek súlyos pszichotikus formákra is. A neurotikus paranoid személyiségek túlságosan érzékenyek az elutasításra. Nagyon sértettek és nagy gyanakvással kezelik környezetüket. Emberek depresszió szintén nagyon negatív hatású észlelés torzulásában szenvednek. Gyakran feltételezik, hogy senki sem kedvelheti őket, vagy hogy kudarcok. Ezek a hiedelmek tükröződnek észlelési szűrőikben, és még inkább felfogássá teszik őket, amelyek megerősítik hitüket. Az erősen negatív gondolkodási mintákat az orvosok diszfunkcionálisnak és vezet a valóság negatív torzulásaihoz gyakorlatilag minden esetben.
