Parietális lebeny: szerkezet, funkció és betegségek

A parietális lebeny nélkül az emberek nem lennének képesek térbeli okfejtésre, haptikus érzékelésre vagy a kéz és a szem mozgásának ellenőrzött végrehajtására. Az érzékszervi érzékelés szempontjából különösen fontos agyi terület a temporális, frontális és occipitalis lebeny között helyezkedik el, és a központi idegrendszer, számos neurológiai kudarcban részt vehet. Leggyakrabban daganatok, stroke vagy gyulladásos központi idegrendszeri betegségek, mint pl sclerosis multiplex, felelősek a parietális lebeny funkcionálisan akadályozó elváltozásáért.

Mi a parietális lebeny?

A parietális lebeny a nagyagy és központi idegrendszer amely elsősorban az érzékszervi feladatokért felelős. Orvosi terminológiában a agy lobus parietalis-nak nevezzük, amely szomszédos az occipitális lebennyel, valamint a homloklebenyével, és így körülbelül a nagyagy. A felső részén való elhelyezkedése miatt agy, a parietális lebenyt néha parietális lebenynek nevezik. A parietális terület el van választva a agy szár és kisagy az időbeli lebeny által. Szintén a parietális lebenyben található Brodmann nyolc területe, amelyek leírják az agykéreg egyes funkcióit.

Anatómia és felépítés

A parietális lebenyt elöl a központi barázda, hátul az úgynevezett ocipitalis lebeny határolja. A hátsó határ tehát egy vonalat képez a parietooccipital sulcustól az incisura praeoccipitalisig. Az alábbiakban az időbeli lebeny határolja a parietális lebenyt. Így a terület alsó határa megközelítőleg ugyanazon a szinten van, mint a szilva hasadék. A parietális lebenyben fekszik a posztcentralis sulcus és ehhez kapcsolódva az intraparietalis sulcus, amely a parietalis lebeny hátsó kéregét két egyetlen lebenyre osztja. Így maga a parietális lebeny a felső és az alsó parietális lebenyekből áll, más néven hátsó parietális kéreg és az alsó parietális lebeny. Ez az agyterület sok úgynevezett Brodmann területet tartalmaz, ami nyomokat ad általános működéséhez.

Funkció és feladatok

A felfogás a parietális lebeny dolga. Általánosságban elmondható, hogy ez az agyi terület fontos feladatokat lát el az összes érzékszervi benyomás feldolgozásában. Különösen a szenzoros funkciók tartoznak a parietális lebeny hatáskörébe. Ezek a szenzoros funkciók elsősorban a haptikus vagy tapintási érzékelés érzékelését jelentik. A parietális lebeny azonban részt vesz a vizuális inger feldolgozásában is, különösen a mozgások detektálásában a megfigyelő közvetlen látómezőjében. Így a parietális agy nagy részben felelős a térbeli tájékozódásért. A térbeli figyelem, a térbeli gondolkodás, valamint az olvasás és az aritmetika elképzelhetetlen lenne a nagyagy. Mindenekelőtt a parietális agy felső szakasza elemzi, hol helyezkednek el a dolgok a megfigyelő látómezőjében, vagy hová mozognak. Ezenkívül a parietális lebeny tervet készít arról, hogy az érzékelő hogyan juthat el ezekhez a dolgokhoz. Ezeknek a mozdulatoknak a célirányos végrehajtása még a parietális agyban is megtörténik. Mozgások és érintések a bőr az agy ezen részén keresztül is érzékelik. Még az a döntés is megtörténik ezen a területen, hogy a megfigyelő melyik ingerre figyel a látómezőben. Végül a tárgyak felismerése az alsó parietális agyban valósul meg. Ebből a célból a látómezőből származó információ az érzékszervi információkhoz kapcsolódik. A gyrus angularis területén az alsó parietális agy is részt vesz a beszédben és az olvasásban. A parietális lebeny részeként az intraparietalis sulcusnak is fontos feladatai vannak. Ez a terület összeköti a vizuális rendszert az emberi motoros rendszerrel, és így elsősorban a kézmozdulatok és a szemmozgások ellenőrzött végrehajtására szolgál.

Betegségek

Különböző neurológiai rendellenességek és betegségek fordulhatnak elő a parietalis lebeny kapcsán, amelyek mindegyike elváltozásként jelenik meg a képalkotás során. Ezek közül az egyik legismertebb a Gerstmann-szindróma, amelyet Josef Gerstmann írt le először a 20. század elején, és valójában egy egész tünetegyüttest képvisel. Időközben ez a szindróma vitatottá vált, mivel a Gerstmann komplex tüneteivel rendelkező betegek többségénél egyéb tünetek is jelentkeznek. A Gerstmann-szindróma egyik egyéni tünete az agráfia. Ez nehézséget jelent az írásban, amely a motoros képességektől és az intelligenciától függetlenül jelentkezik. Tünetileg akad még acalculia is, vagyis nehézség van az aritmetikával. A parietális lebeny térbeli funkciói miatt bal-jobb gyengeségek, valamint saját ujjak és lábujjak megszámlálásának és elnevezésének nehézségei is vannak. Gerstmann-szindróma akkor fordul elő, amikor a parietális lebenyben elhelyezkedő Brodmann 40-es terület károsodik. Az ilyen károk oka lehet például a ütés or gyulladás ezen a területen például egy degeneratív betegség miatt, mint pl sclerosis multiplex. Mindkét stroke és gyulladáskapcsolatos károk, a tünetek a következő napok és hetek alatt megszűnhetnek. A parietalis lebenyhez közvetlenül kapcsolódó második rendellenesség a meglehetősen ritka Bálint-szindróma. Ez magában foglalja a céltudatos megragadás vagy a kézmozdulatok képtelenségét. Ezenkívül a szem céltudatos mozgása zavart, a vizuális figyelem romlik és az összetett képeket már nem lehet teljesen megragadni. Az agy kétoldali, parietális vagy parieto-occipitalis elváltozásai felelősek a klinikai képért. Továbbá agydaganatok és olyan betegségek, mint a Creutzfeldt-jakob betegség, stroke és gyulladásos betegségek is kiválthatják ezeket az agyi elváltozásokat. A Gerstmann-szindrómához hasonlóan a tüneti hiány is visszafejlődhet a Balint-szindrómában, ha a ütés vagy MS elváltozás váltotta ki őket.

Tipikus és gyakori agyi rendellenességek.

  • Elmebaj
  • Creutzfeldt-jakob betegség
  • Memória hiányosságok
  • Agyvérzés
  • Agyhártyagyulladás