A paraziták által okozott betegségeket parazitózisoknak nevezzük. A parazitológia olyan orvosi szakterület, amely ezen parazita betegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik.
Mi az a parazitológia?
A parazitológia olyan orvosi szakterület, amely ezen parazita betegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik. A parazita olyan szervezet, amelynek gazdához van szüksége a túléléshez, és a szaporodás céljából megfertõzi a gazdát. Károsítja az idegen szervezetet, amely gazdájaként szolgál, azáltal, hogy elpusztítja sejtjeit, befolyásolja szerveinek működését és megfosztja tápanyagtól. Ez a folyamat különféle betegségeket és betegségeket okoz, amelyek halálosak lehetnek vagy nem. A paraziták továbbítják kórokozók formájában vírusok és a baktériumok. A parazitológia szorosan kapcsolódik a bakteriológiához, a mikológiához, a trópusi orvosláshoz, az emberhez infektológiaiés virológia.
Kezelések és terápiák
Szúnyogok által terjesztett leishmaniasis protozoonákkal fertőzi meg az embereket. A trichomonad fertőzés nemi aktuson keresztül terjed. Schistosomiasis (bilharzia) szívó férgek (skisztoszómák) révén alakul ki. A paraziták bejutnak az emberbe keringés szennyezetten keresztül víz. A csetlégy felelős az alvási betegségért (trypanosomiasis), amely elterjedt Afrika trópusi régióiban. Galandféreg a fertőzés fertőzött vagy nem megfelelően felmelegített marhahúson keresztül terjedhet az emberre. Ban ben toxoplazmózis, a macskák szolgálnak végső gazdaként, az emlősök és a madarak a köztes gazdaként. Lyme-kór, Japán foltos láz, kora nyár meningoencephalitis, és a foltos lázat olyan ektoparaziták továbbítják, mint pl bolhák, kullancsok, atkák vagy tetvek. Szúnyogok által terjesztett malária a trópusi régiók egyik legismertebb és legelterjedtebb betegsége. A parazitózisok alig őshonosak az északi féltekén. A legtöbb fertőző betegségek trópusi régiókból származnak. Néhány parazita ártalmatlan az egészséges emberek számára, és egy bizonyos idő elteltével ürül. Néhányan egy életen át maradnak, anélkül, hogy kárt okoznának. Az északi féltekén élő emberek főleg nem fertőződnek meg bennszülött parazitákkal, hanem az érintett régiókba való utazásuk után hozzák be őket. A nem kívánt vendégek ektoparazitaként (külső paraziták) jelennek meg a szervezeten, vagy endoparazitákként (belső paraziták) a szervezeten belül. Az ektoparaziták külsőleg a haj, Be a bőr, vagy a házigazdájuk ruházatában. Az endoparaziták belülről megfertőzik a szervezetet, és fészkelnek a vér, belek és szövetek. A paraziták embereket, állatokat és növényeket fertőznek meg. Vannak, akik csak ideiglenesen „kegyelmezik” vendéglátójukat (köztes állomás), míg mások állandóan a házigazdájukban (álló állomás) fészkelnek. A parazitózisok első tünetei az inkubációs periódushoz hasonló időbeli késéssel jelentkeznek. A fertőzéseknél a parazitafertőzés és a kimutatás közötti időszak tojás vagy a lárvákat prepatenciának nevezzük. A paraziták kiürüléséig tartó időszakot a technikai terminológia keresztszületségnek nevezi. A legtöbb parazita generációs átmenetet hajt végre. Kötelezően (kényszerítve) vagy fakultatív módon (opcionálisan) fejlődnek egy, több, ugyanazon vagy különböző gazdagépben. A monoxon paraziták egy gazdát, a polyxen paraziták több gazdát is megfertőznek. A homoxon paraziták a teljes fejlődési ciklust egy gazdaszervezetben, míg a heteroxon paraziták egy gazda váltásával fejlõdõ cikluson mennek keresztül. A szaporodás a végső gazdában történik. Ha a hívatlan szubtenánsok elsődlegesen egy hosztot fertőznek meg, akkor ezt a gazdát elsődleges hosztnak nevezik. A másodlagos gazdaszervezeteket alig befolyásolja a parazitafertőzés, míg a transzportgazdák (köztes gazdaszervezetek) kizárólag a paraziták egyik gazdától a másikig történő szállítását szolgálják. Vagy reprodukció nincs, vagy csak nem-semleges (nemi) szaporodás történik. A víztározó gazdája a parazitákat a további gyarmatosítás érdekében menekülési útként tárolja. Ha egy parazita olyan szervezetben telepedik le, amelyben a szaporodása sikertelen, az hamis gazda. A kis paraziták a fertőzött organizmus sejtjeiben rejtőznek, és így az immunvédelmi rendszer már nem képes hozzájuk jutni. Ilyen parazita fertőzésre példa vörösvértesteket által termelt plazmodia. A paraziták nagyon alkalmazkodók, és különféle stratégiákat dolgoznak ki gazdájuk védekezési mechanizmusainak kicselezéséhez. Amint a gazda aktiválja immunvédelmét, megváltoztatják a felszín szerkezetét. Ők fészer azok bőr és új bőrt képeznek. Ezt a megváltozott megjelenést a antitestek egyelőre, mivel újakat kell előállítani, hogy reagáljanak a megváltozott parazita kiindulási helyzetre. A jelenlegi antitestek csak a már válaszoljon fészer bőr és a fehérjék a felszínen.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
Ha egy parazita egy életen át a gazdaszervezetében tartózkodik, különféle mechanizmusokat hoz létre annak elkerülésére, hogy az antigének idegen testként ismerjék fel őket. E cél elérése érdekében körülveszi magát gazdája antigénjeivel. Jó példa erre a tripanoszómák általi fertőzés. A hívatlan vendégek nagy részén rendkívül vastag kutikula (epidermisz) alakult ki, amelyet a házigazda nem ismer fel. antitestek. Különböző paraziták vannak, amelyek három csoportra oszthatók: A protozoonák spórás állatok, például sporozoa, taxoplazma, plazmodia, amőba, trichomonádok, leishmania és tripánoszómák. A helminták galandférgek, gömbférgek és horogférgek. Az ízeltlábúak (ízeltlábúak) tetvekként, kullancsként, szúnyogként és bolhák. A parazitológia a parazita úton terjedő betegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik fertőző betegségek. A parazitológusok mikrobiológiai vizsgálatokat végeznek a testnedvekés szövetminták. A mintákat a terápiás eljárások előtt megfelelő mennyiségben gyűjtik. A begyűjtés helyét a teljesítés előtt megtisztítják, hogy megakadályozzák az anyag szennyeződését. Ezután a mintákat steril szállítótartályokba (vér kultúrpalackok, csövek). Az orvosok megfelelő gyűjtő- és szállítóeszközöket (ragasztócsíkos tamponokat, tamponokat, fecskendőket, tampon evőeszközöket) használnak a kórokozók kiszáradástól, túlnövekedéstől és haláltól. A példányokat egy kísérő törvényjavaslat azonosítja, amely tartalmazza a gyűjtés idejét, a gyűjtés helyét, az előzetes diagnózist, a terápiás megközelítéseket és a kérdéseket. Rövid, két-három órás idő áll rendelkezésre a minta szállítására. Ellenkező esetben 24 órás megőrzési idő vonatkozik. A vizeletet, a székletet és a katéter fecskendőket hűtőszekrényben tárolják. Vér a tenyészetek, a tamponok, az aspirátorok, a magömlés, az öblítések, a szövetek és a lyukasztások még szobahőmérsékleten sem érzékenyek. A helicobacter biopsziákat és a CSF-et inkubátorban kell tárolni. Megfelelő vizsgálati anyagok a bőrpelyhek, az epilált bőrkapszula haj (dermatofiták), tamponok orr, nyelv, mandulák és a torok (felső légutak), bronchiális váladék, köpet (mély légutak), Hólyag pontos, katéteres vizelet, középső vizelet (húgyutak), vérkultúrák, cerebrospinalis folyadék (vérmérgezés), bioptátum, expresszáló (urogenitális traktus), székletminták, parazita részek (parazita, bakteriális, vírusos bélfertőzés).
Paraziták által okozott tipikus és gyakori betegségek.
- Malária
- Tetűfertőzés (pediculosis)
- pinworms
- fonálférgek
- Galandféreg
- Trichomoniasis (trichomonad fertőzés)
- Toxoplazmózis
