Parakrin szekréció: Funkció, szerep és betegségek

A parakrin szekréció az interstitiumba történő hormonszekréció orvosi kifejezése, amely a közvetlen környezet sejtjeire hat. A parakrin szekréció elsősorban a szövetek megkülönböztetésére szolgál. A parakrin rendellenességek befolyásolhatják például a csontképződést, és hatással lehetnek az egész hormonrendszerre.

Mi a parakrin váladék?

A parakrin szekréció az interstitiumba történő hormonszekréció orvosi kifejezése, amely hatással van a közvetlen környezet sejtjeire. A parakrin szekréció a mirigyek és a mirigyszerű sejtek szekréciós útja. Ebben a folyamatban olyan váladékok, mint a növekedési faktorok vagy hormonok nem szállítják az endokrin rendszert a vér a célszövetekre, de a közvetlen környezetükre hatnak. Az elválasztás egyik speciális formája az autokrin szekréció. Ebben a szekréciós úton a kiválasztott anyagok maguk hatnak vissza a szekréciós sejtekre. Ebből a célból a szekretáló sejtek maguk is fel vannak szerelve olyan receptorokkal, amelyekhez saját váladékuk meg tud kötődni. Noha a váladékot alapvetően úgy tervezték, hogy a mirigysejteken kívül cselekedjen, intracelluláris hatást fejtenek ki. Az autokrin hatás nélküli parakrin szekréció csak a közvetlenül szomszédos sejtekre mutat hatást. Az emberi szervezet egyes mirigysejtjei egyszerre vesznek részt az endokrin és a parakrin váladékban. Ilyen sejtekre példa a köztes Leydig-sejtek, amelyek a here interstitiumában helyezkednek el. Így a parakrin és az endokrin szekréció folyamatai általában kiegészítik egymást, és nem zárják ki egymást. Ugyanakkor kölcsönösen poláris tulajdonságokkal is rendelkeznek. A parakrin szekréciós folyamatok fő funkciója a növekedési funkciók vagy a differenciálódási folyamatok stimulálása.

Funkció és feladat

Hormonok hosszú távon szabályozhatja az emberi test egyes sejtjeinek, szöveteinek és szerveinek növekedését és működését. Ezzel szemben az autonóm idegrendszer csupán átveszi az időben korlátozott folyamatok irányítását. A hormonrendszernek tehát globális életfenntartási feladatai vannak, mivel befolyásolja a szerveket, szabályozza a sejtek anyagcseréjét és az egyes sejtek differenciálódását. Mindegyik egyéni hatása hormonok optimálisan vannak összehangolva, és egymást gátolva vagy stimulálva bizonyos mértékben szabályozzák egymást. Az emberi testben csak a szöveti hormonok és az úgynevezett citokinek választják ki a parakrint. A citokinek szabályozó hatásúak fehérjék, azaz peptidek. Főként az immunválaszt szabályozzák, és a immunrendszer, Mint például a limfociták. Az immunológiai fehérjék nem mindig parakrin hatásúak, de endokrin hatást is mutatnak. Parakrin hatásuk nagy mértékben megfelel az autokrin szekréció speciális formájának. A citokinek parakrin, autokrin és endokrin hatásai hálózatszerűek és homeosztázist képeznek, vagyis egyensúly a bonyolult szervfunkciók és egyéb folyamatok fenntartására a szervezetben. A citokinek mellett egyes endokrin sejtek váladékát parakrin útvonalak is részben szekretálják. Például a hasnyálmirigy béta sejtjei és néhány elülső sejt agyalapi mirigy hormonjaikat komplementer parakrin formában választják ki az endokrin formától, és így az interstitiumba történő felszabadulást követően a közvetlen közelében lévő sejtekre hatnak, amelyek fel vannak szerelve a szóban forgó hormon receptorával. Típustól és koncentráció, a szekréció specifikus választ vált ki a sejtekhez való kötődést követően. A parakrin és az endokrin formák kombinációja megváltoztatja a kiválasztott szignálanyagok hatását. A parakrin szekréció szabályozási mintázatai elsősorban a környezet gátlásából állnak. Az ilyen környezeti gátlás megakadályozza, hogy a szövetmintákban közvetlenül szomszédos sejtek például a differenciálódás során pontosan ugyanabba a formába differenciálódjanak. Ezzel szemben az autokrin szekréció parakrin speciális formájában az ultrarövid visszacsatolás a legismertebb szabályozási mechanizmus. Itt a szekréció után a váladék kötődik a receptorhoz fehérjék magának a szekretáló sejtnek a hatását, ezáltal gátolja saját termelését.

Betegségek és rendellenességek

Ha túl kevés vagy túl sok parakrin hormon szekretálódik, ez hatással van az egész hormonra egyensúly és így a szervezet szerveire vagy szöveteire is a szekréciós útvonalak szoros kölcsönhatása miatt. A hormonképződés vagy a szekréciós rendellenesség egyes tünetei ezért sokfélék. Orvosi szakterülete endokrinológia hormonális betegségekkel foglalkozik és ezáltal a parakrin szekrécióját is zavarta. Általános szabály, hogy a növekedés és a fejlődés zavart okoz, ha endokrin vagy parakrin betegség van jelen. Például a parakrin faktorok ugyanolyan nagy szerepet játszhatnak a csontritkulás mint az anyagcsere téves szabályozásában. Az egyik legfontosabb felfedezés a parakrin autokrin folyamatok relevanciája a rák. Különösen a szekretált növekedési faktorok játszanak szerepet itt, stimulálva a szöveteket amikor az intracelluláris jelátviteli kaszkád zavart. A parakrin és autokrin anyagok molekuláris hatásmechanizmusai, ezen anyagok receptorai, valamint a növekedési faktorok felszabadulásában szerepet játszó szabályozó áramkörök rák kutatás az elmúlt években. Például az autokrin növekedés szabályozása miatt a tumor növekedése független a külső tényezőktől. Ezért az autokrin által szabályozott növekedésszabályozás a modern kiindulópontjának kínálja magát rák terápia Az koncentráció növekedési faktorok száma csökkenthető az igazgatás monoklonális antitestek, például. A megfelelő receptorok blokkolása és ezáltal a parakrin autokrin testfolyamatokba való beavatkozás szintén ígéretes terápiás lehetőségnek tekinthető a rákban.