Fájdalom a lábgolyóban
A lábközépcsont törés okozhat fájdalom a lábgolyóban. Különösen a lábközépcsont csontok A 2-4 a láb deformitása esetén, például a térdre ereszkedő lábfej esetén, lecsökkenhet, és fiziológiailag érintkezhet a talajjal. Ebben az esetben gyakran látszik a talp kallusz képződés a lábgömbnél a 2-4 lábujj területén.
A törések ezen a területen ahhoz vezethetnek fájdalom a lábgömbnél. Különösen versenyző sportolók számára, erős terheléstől vagy mozgástól függ fájdalom ezen a területen kimerültségre utalhat törés. Ha a bunion fájdalom a nagylábujj oldalán fordul elő, lehet, hogy a törés 1-én lábközépcsont csont. Ez a csont különösen nagy súlyt hordoz a fiziológiai gördülési folyamat során. Külső oldalán az 5. lábközépcsont található, amelyet a fontos izmok kiindulópontjának tekintenek.
Boka törése
An boka a törést gyakran a boka traumája okozza. Ebben az esetben a lábközépcsont csontok szintén hangsúlyozható. Különösen az 5. lábközépcsont, amely a M. fibularis longus izom kiindulópontja, amely fontos pronációját, azaz a külső szél megemelése a csavarási folyamat során fellépő izomfeszültség miatt eltörhet.
Ezt Jones-törésnek hívják, mert az 5. lábközépcsont érintett, vagy avulziós törés, amely leírja a baleset menetét. Mivel az 5. lábközép elengedhetetlen a láb stabilitásához, gyakran műtéti terápiát jeleznek. Az egyidejű sérülés a boka az ízület megnehezíti a terápiát.
A. Immobilizálása ízületek a mobilitás jelentős csökkenését eredményezi. Utána intenzív fizioterápiára van szükség a fiziológiai terhelés és a gyaloglás lehetővé tételéhez. További információt a Boka törése gyakorlatok című cikkben talál
Összegzésként
A lábközépcsont törése az öt lábközép közül egyet vagy többet érinthet. Az okok általában a lábat ért erőszakos hatások. Az 1. és az 5. lábközépcsont különösen fontos a láb stabilitása szempontjából, és sérültek esetén gyakran szükség van műtéti terápiára.
A fáradtsági törés a 2. - 4. lábközépcsont töréséhez vezethet. A terápia egyénileg igazodik a beteghez feltétel, minél hosszabb a törés, annál több időre van szükség a gyógyuláshoz. Ezt egy rehabilitációs fizioterápiás kezelés követi, amely a mobilitás javítását szolgálja, és lehetővé teszi a fiziológiai terhelést és járást. Az olyan gyakorlatok, mint a lábujjak megfogása vagy az ívképzés, a terápia fontos elemei.
