Oszcillációs ellenállás

Az oszcillációs ellenállás (oszcillációs légúti ellenállás) meghatározása diagnosztikai eljárás a pulmonológiában (tüdő gyógyszer), amely többek között a légutak ellenállásának meghatározására használható terápia ellenőrzés bronchiális asztma. Az oszcillációs módszer alkalmazásával az ellenállás könnyebben és lényegesen olcsóbban határozható meg, mint egy komplex bodypletysmograf (olyan eszköz a légzési élettani változók mérésére szolgáló eszköz, amely közvetlen méréshez közvetlenül nem hozzáférhető).

Jelzések (alkalmazási területek)

  • Az obstruktív tüdőbetegségek értékelése - az oszcillációs rezisztencia meghatározása enyhe vagy közepesen súlyos obstruktív tüdőbetegségekben javallt. Azok a betegségek, amelyek a vizsgálat indikációi, a következők: bronchiális asztma, krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) és emphysema (a tüdő legkisebb, levegővel töltött szerkezeteinek (alveolusok, alveolusok) irreverzibilis hiperinflációja). Az eljárás segítségével pontos meghatározást lehet végezni a légutak ellenállásáról és ezáltal a betegség súlyosságáról.
  • Pozitív bronchospasmolysis kimutatása (gyógyszer által kiváltott kikapcsolódás a „görcsös” hörgő simaizom) - A pozitív bronchospasmolysis kimutatásának célja az oszcillációs rezisztencia meghatározásával annak ellenőrzése, hogy az obstruktív betegség tüneteit milyen mértékben befolyásolhatja a gyógyszeres kezelés. Ha a tüdő a funkcióértékek legalább 20% -kal javulnak egy gyógyszer bevétele után, ezt pozitív bronchospasmolysis tesztnek nevezzük. Míg bronchiális asztma gyakran jelentős javulást mutat a kortikoszteroiddal terápia, COPD általában kevés javulást mutat. Ez a teszt csak stabil és fertőzésmentes állapotban hajtható végre állandó jelentőség elérése és a páciens veszélyeztetésének elkerülése érdekében.
  • Haladás ellenőrzés drog alatt terápia - oszcillációs rezisztencia felhasználható a betegség progressziójának értékelésére.

Ellenjavallatok

Nincs ellenjavallat, ha az eljárás elvégzésének javallata jelen van.

A vizsgálat előtt

A vizsgálat előtt az orvosnak vagy a műszaki személyzetnek meg kell magyaráznia a betegnek a diagnosztikai módszer végrehajtását. Gondoskodni kell arról, hogy a garat (torok) ne szoruljon össze, nehogy hibás mérést végezzenek. Néhány perc pihenőnek kell lennie lélegző amíg a mérést meg nem hajtják.

Az eljárás

A légúti elzáródás meghatározásának klasszikus módszereihez hasonlóan az oszcillációs ellenállás kiszámítása két fizikai paraméteren is alapul: nyomáson (alveoláris nyomás) és áramláson (légzési áramlás). A két paraméter mérésével kiszámítható az ellenállás (Resistance). Oszcillációs ellenállás esetén a mérőeszköz pontosan meghatározott váltakozó áramot generál, amelyen keresztül oszcillációs nyomás keletkezik a légutakban. A rezgési nyomás és a váltakozó áramlás menetét párhuzamosan mérjük. Ebből kiszámítják az impedanciát (váltakozó áramú ellenállást), a fáziseltolódást és az ellenállást. Meg kell jegyezni, hogy az oszcillációs ellenállás közvetlenül függ a lélegző helyzetbe.

A vizsgálat után

A vizsgálatot követően az értékelést a vonatkozó standard értékekkel összehasonlítva végezzük.

Lehetséges szövődmények

Mivel az eljárás nem invazív mérési módszer, komplikációk nem várhatók.