Orvosi mikológia: kezelés, hatások és kockázatok

Az orvosi mikológia a betegségeket okozó gombák alkalmazott tudománya. Különböző nemzetségekbe és fajokba tartozó emberi patogén gombák jelentik a potenciált kórokozók a szervezet számára.

Mi az orvosi mikológia?

Az orvosi mikológia a betegségeket okozó gombák alkalmazott tudománya. Különböző nemzetségekbe és fajokba tartozó emberi patogén gombák jelentik a potenciált kórokozók a szervezet számára. A mikológia, mint a gombák vizsgálata, az orvosi mikrobiológia egyik ága, amely magában foglalja a bakteriológiát, a virológiát és a parazitológiát is. Az orvosi mikológia kizárólag az úgynevezett emberi patogén gombákkal foglalkozik. Gombák, ellentétben sok kórokozóval baktériumok, soha nem kötelezőek kórokozók. Kórokozó potenciáljuk meglehetősen kicsi. Ennek ellenére a fakultatív patogén gombák fontos szerepet játszanak a klinikai gyakorlatban, mivel a gombás fertőzések gyakran fordulnak elő még a nyugati iparosodott országokban is. Az, hogy az embernél a gombák miatt jelentkeznek-e a betegség tünetei, mindig az egyéni immunállapotától függ. A kórokozó gombák opportunisták, vagyis csak ők vezet egy fertőző betegség, mycosis néven ismert, ha egy személy sejtes immunvédelmét annyira gyengíti egy alapbetegség, mint pl rák or AIDS, hogy a gombák terjedhetnek és szaporodhatnak. A kórházakban a gombafertőzéstől tartanak immunhiányos betegeknél, mert ezeket nehéz kezelni. Ezért a gombás fertőzések klinikai körülmények között körülbelül ugyanolyan státuszúak, mint a multirezisztens fertőzések csíra, MRSA.

Kezelések és terápiák

Nem minden természetes úton előforduló gomba és állandó formája, spórája veszélyes az emberre. Mivel azok a gombák, amelyek a test nagyon különböző részein okozhatnak fertőzéseket, a tünetek gyakran hasonlítanak a bakteriális fertőzésekre. Azonban, antibiotikumok nem segítenek a patogén gombák ellen, hanem csak speciálisan kifejlesztett gombaellenes szerek, az úgynevezett gombaellenes szerek. A hatóanyagok ezen osztálya alkalmazható helyileg vagy szisztémásan; helyi, azaz helyi alkalmazás esetén a gombaellenes hatóanyagokat az érintettekre alkalmazzák bőr területek, például bőr formájában krémek or kenőcsök. Ez az alkalmazási forma sokkal kevesebb kockázatot és mellékhatást hordoz magában, mint a szisztémás, intravénás infúziós alkalmazás. Az immunszuppresszált betegek generalizált gombás fertőzéseit még mindig nagyon nehéz terápiás úton kezelni, és ennek megfelelően a halálozási arány is magas. A gombák okozta betegségmintázatokat a generikus kifejezés mycopathia. Ez magában foglalja azt is ételmérgezés a mérgező gombák, például a gumós levelű gombák véletlenszerű fogyasztása okozta. Kezelés nélkül a mérgező gombák fogyasztása igen vezet halálig. A klasszikus gombamérgezés, más néven mycetism mellett, mérgezés a gombamérgekkel szennyezett ételektől is előfordulhat. Ezek az úgynevezett mikotoxikózisok akkor fordulnak elő, amikor az élelmiszereket bizonyos gombaméregekkel, például aflatoxinokkal szennyezik. Ezeknek az ételeknek általában dohos, kellemetlen szaga van. Sok ember reagál ráadásul allergiás is az egyes gombakomponensekre, az így kialakuló betegségképeket Mykoallergosen-nek hívják. A szűkebb értelemben vett orvosi Mykologie azonban kizárólag a Mykosen-t érinti, tehát az élő szövetben előforduló patogén mikrogombák által okozott betegségeket. Normális esetben ép immunrendszer megakadályozza a mikrogombák növekedését, de ha az immunrendszer gyengül, invazív növekedés és ezáltal a gombák terjedése léphet fel a szövetben, a betegség megfelelő tüneteivel. A mikózisokat lokalizációjuk szerint osztályozzák az orvosi nómenklatúrában. A legfontosabb emberi mikózisok a nyálkahártya, a bőr és a szerv mikózai és a szisztémás mikózisok, mint a legsúlyosabb klinikai kép.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

Az emberi patogén gombák kórokozóinak kimutatása az orvosi mikrobiológiában hasonló eljárást igényel, mint a baktériumok or vírusok. Az emberi kórokozó gombákat az úgynevezett DHS rendszerbe sorolják differenciálás és osztályozás céljából. Ez a jól bevált diagnosztikai rendszer magában foglalja a 3 legfontosabb gombanemet, amelyek fertőzéseket okozhatnak az emberekben. Ezek dermatofiták, élesztők és penészgombák. Mind a 3 gomba nemzetség hasonló gyulladásos tüneteket okozhat, így megkülönböztető diagnózis csak a mikológiai laboratóriumban lehetséges. A natív mikroszkópia a mikózisok egyik legfontosabb fejlett diagnosztikája. Erre a célra a gyanús anyagból vesznek mintát bőr és közvetlenül a fénymikroszkóp alatt megvizsgáljuk további előkészítés nélkül. Gombafertőzés a bőr fénymikroszkóp alatt a tipikus csírázó sejtek láthatják, amelyek nagy sejtosztódási sebességet mutatnak. A dermatofiták vagy a penészgombák ismert morfológiájuk alapján is megbízhatóan kimutathatók. A gomba nemzetségének és fajainak kétségkívüli meghatározása érdekében további szerológiai vizsgálati módszereket kell követni. Ebből a célból a minta anyagát tenyésztő tápközegre kell felvinni és inkubátorban legalább 24 órán át 37 ° C-on inkubálni. Szelektív gombatenyésztő táptalajok, például szőlőcukor agar Sabouraud szerint az emberi patogén gombákhoz adaptált tápanyag szubsztrátumokat tartalmaz, amelyekkel a minta anyagából származó gombák optimálisan szaporodhatnak a további azonosításhoz. Az embereknél a leggyakoribb gombás fertőzés az köröm gomba, onychomycosis, amelyet általában a dermatofita nemzetség tagja, Trichophyton okoz. Az emberi fertőzésekben leggyakrabban kimutatott gomba a Candida albicans, az élesztő csoport tagja. Az emberi patogén gombák mindenütt elterjedtek mind natív módon, mind állandó formájukban, spóráikban. Az emberről emberre történő átvitel tehát mindig lehetséges, és a legjobb higiénia és fertőtlenítés révén sem mindig lehet megbízhatóan elkerülni intézkedések. Az átvitel azonban általában életlen tárgyak tapadó spóráin keresztül történik, mint például öltözők vagy zuhanyzók. Az emberi kórokozó gombák elleni hatóanyagok legfontosabb osztályai, antimikotikumok, ide tartoznak a helyi azolok, például a ciklopiroxolamin vagy a ketokonazol. Súlyos esetekben szisztémás fertőzés vagy szervgomba esetén terbinafin, griseofulvin vagy amfotericin B mint széles spektrumú gombaellenes szerek orálisan vagy infúzióval.