Az arcüreggyulladás antibiotikum-kezelése

A „maxilláris orrmelléküreg gyulladás”(Lat. Orrmelléküreg gyulladás maxillaris) a fogászati ​​terminológiában a gyulladásos folyamatok terjedésének leírására használják a orrmelléküregek az felső állkapocs. Az akut formája mellett orrmelléküreg gyulladás, a gyulladásos folyamatok krónikus lefolyásúak is lehetnek.

A sinusitis szinte minden formáját antibiotikummal kell kezelni. A legtöbb esetben ez a típusú orrmelléküreg-gyulladás hosszú távú eredményeként jelentkezik légutak fertőzés (különösen köhögés és nátha esetén). Az orrnyálkahártya hosszan tartó irritációja során az érintett betegek a nyálkahártya duzzadását és az orrváladék áramlási útjának szűkülését tapasztalják. Ennek eredményeként fennáll annak a kockázata, hogy baktériumok és más kórokozók közvetlenül a orr be a orrmelléküregek, ahol kiválasztódásuk révén szaporodnak és gyulladásos folyamatokat váltanak ki. Ezenkívül az orrszekréció általános áramlási zavara (tisztán anatómiai jellegű) az áramlási utak szűkülete miatt jelen lehet, és így hozzájárulhat a sinusitis kialakulásához.

Antibiotikum terápia

Ezektől a tipikus okoktól eltekintve, amelyek általában csak antibiotikum adagolásával kezelhetők, a sinusitis okai más természetűek is lehetnek. Ilyen esetekben az antibiotikummal történő kezelés mellett további terápiás intézkedéseket kell hozni. Mivel a mellkas felső végtagja közelében található a szájüreg és a felső őrlőfogak hosszú gyökerei (lat.

zápfogak) benyúlnak a mellkas felső végtagja sok páciensnél a fogak területén kialakuló kóros folyamatok is okozhatják a maxilláris sinus gyulladását. Különösen a szuvas hibák vagy a heggyulladás során foggyökér, kórokozók, különösen baktériumok, közvetlenül a szájüreg be a mellkas felső végtagja, zavartalanul szaporodnak ott, és végül megtámadják érzékeny szövetét. A következmény a legtöbb esetben egyoldalúan hangsúlyozott arcüreggyulladás, amely azonban a maxilláris sinus mindkét oldalára is átterjedhet.

Ezenkívül lehetnek olyan okok, amelyek a fogüreggyulladás kialakulásához vezetnek maga a fogászati ​​kezelés révén. Az orvosi terminológiában az ilyen eseteket úgynevezett iatrogén okoknak nevezik. Ebben az összefüggésben a fogak fogainak kivonása (foghúzás) felső állkapocs jelentik a maxilláris sinus megnyílásának fő veszélyét.

Ez annak is köszönhető, hogy a gyökerek néha rendkívül hosszúak felső állkapocs zápfogak. Ha a maxilláris sinus nyílását a kezelő fogorvos nem fedezi fel, akkor a mesterségesen létrehozott, közvetlen kapcsolat a szájüreg, amely erősen lakott baktériumok, és a maxilláris sinus továbbra is fennáll. Ennek eredményeként a kórokozók, különösen a baktériumok, a maxilláris sinusba vándorolhatnak, akadálytalanul szaporodhatnak és hosszú távon károsíthatják a szöveteket.

A szervezet erős reakciójának megakadályozása érdekében az érintett beteget általában a maxilláris sinus kinyitásakor antibiotikum adagolásával kezelik. Ezen felül a mesterségesen létrehozott kapcsolat között száj és a maxilláris sinust le kell zárni. A legtöbb esetben a fogorvosnak sikerül ezt megtennie azzal, hogy a beteg saját fogínyei segítségével eltakarja.

Kiterjedt nyílások esetén előfordulhat, hogy mesterséges burkolóanyagot kell használni. Mind az antibiotikum bevétele, mind a maxilláris sinus lezárása a sürgősen szükséges kezelési intézkedések közé tartozik a maxilláris sinus nyitása során. Ha e terápiás intézkedések egyikét kihagyják, a gyulladásos folyamatok átterjedhetnek a többi részre is orrmelléküregek.

A sinusitisben szenvedő betegek különböző tüneteket mutatnak. Azokban a formákban, amelyek bakteriális vagy vírusos fertőzés következményei, általában nátha vagy legalábbis jelentősen megnő az orrváladék kibocsátása. A fertőzéssel összefüggő orrmelléküreg-gyulladás 5-7 napig antibiotikum szedésével kezelhető.

A legtöbb beteg a felső arc és a homlok területén is erős nyomásérzetet ír le. Ez a tünet a maxilláris sinuson belüli megnövekedett nyomásnak köszönhető, és általában röviddel az antibiotikum beadása után ismét csökken. A legtöbb esetben egy úgynevezett széles spektrumú vagy széles spektrumú antibiotikumot írnak elő, amely hatékony a különféle bakteriális kórokozók ellen, az orrmelléküreg-gyulladás kezelésére. Semmilyen körülmények között nem szabad túllépni vagy csökkenteni az orvos által előírt adagot. saját hatáskörébe tartozik, mivel különben nem lesz képes kifejleszteni teljes hatását.

Ezenkívül biztosítani kell, hogy az antibiotikumok bevitelének időtartama ne önkényesen csökkenjen. A baktériumtörzsek rezisztencia-képződésének (érzéketlenség-kialakulásának) veszélye egyébként növelhető. Az antibiotikummal történő kezelés során a betegnek olyan mellékhatásai lehetnek, mint a hasmenés és / vagy hányás. Az ilyen nemkívánatos gyógyszerhatásokkal kapcsolatos aggályok esetén sürgősen konzultálni kell a kezelésért felelős fogorvossal.