Orrciklus: funkció, feladatok, szerep és betegségek

Az orrciklus szerint az orvostudomány megért egy ultradián ritmust, amely az orr nyálkahártyájának felváltva duzzadását és duzzanatait okozza. A munka- és pihenőfázisok ezen váltakozása a nyálkahártyák regenerálódását szolgálja. A túlzott orrciklus specifikus vagy nem specifikus orr-hiperreaktivitásként is ismert.

Mi az orrciklus?

Az orrciklus a nyálkahártya-területek váltakozó gyantázása és gyengülése mindkét turbinában. Az orrciklus a nyálkahártya területeinek kölcsönös duzzanata és dekongesztációja a két turbinában. Ez a folyamat véglegesen és a külső ingerektől függetlenül zajlik. Egy ciklus körülbelül 30 perc és 14 óra között tart. Átlagosan körülbelül 2.5 órát becsülnek egy orrciklusra. Az egyes személyek közötti különbségek azonban komolyak. Mivel periódusai nem haladják meg a 24 órát, az orrciklus az ulradianus ritmusnak minősül. A nyálkahártyák duzzadt állapota esetén az ultradiánus orrciklust munkafázisnak is nevezik. A duzzadt állapotot viszont nyugalmi fázisnak nevezzük. Az orrciklus napközben és éjszaka is fennáll. A nappali és az éjszakai ciklusok azonban eltérnek a levegő mennyiségétől. Így a pihenő és a munkafázis közötti levegő arányos áramlása éjszaka nagyobb, mint nappal. Kayser wroclawi orvos először a 19. század végén írta le az orrkörülményeket. Manapság a jelenség főleg regeneratív hatásokkal jár.

Funkció és feladat

Az orrciklust a agy szimpatikus régiója idegrendszer. Ez a terület a agy fontos funkciókat lát el az autonómban idegrendszer. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer kiegészíti egymást, rendkívül precízen szabályozza a szervek aktivitását. A szimpatikus akciója idegrendszer ergotrópnak írják le, mivel a szabályozó központ növeli a külső fellépés képességét. Az innen vezérelt idegi impulzusok és testi funkciók függetlenek az önkéntes irányítástól, így véglegesen és öntudatlanul zajlanak le. A hypothalamus minden vegetatív folyamat legfőbb szabályozó központja, mint pl keringés vagy a testhőmérséklet. A diencephalon ezen része átveszi az idegsejteket összehangolás az orrciklusban. Az orrciklus során az orrdugulás egyik oldalának nyálkahártyája mindig megduzzad, míg a másik oldala munkafázisban van. Ebben a munkafázisban sokkal nagyobb légáram jut be a orr mint a turbulencia nélküli pihenő szakaszban. A nyugalmi szakaszban a duzzadt állapot minimálisra csökkenti a levegő elérését nyálkahártya. Ezért a nyálkahártya sokkal kevesebb nedvességet bocsát ki a orr a pihenő szakaszban. Mivel a levegő belép a orr a duzzadt állapot miatt a munkafázisban akadálytalanul, ez annál nagyobb párásítási erőfeszítést eredményez a nyálkahártya ebben a fázisban. A pihenő szakasz tehát a pihenést és a regenerációt szolgálja orrnyálkahártya. A regeneráció ezen szakaszában a nyálkahártya nemcsak nedvességet, hanem energiát is megtakarít. Az éjszakai szakaszban a test saját regenerációs folyamatai elérik a csúcsot. Az orrnyálkahártya elsősorban védőeszközként játszik szerepet a belélegzett idegen testek ellen és kórokozók. Csillóik percenként akár 900-szor is megvernek és így eltávolítják az idegen anyagokat a testből. A regenerációs folyamatok biztosítják a nyálkahártyák működésének megőrzését. Különösen megfázás vagy fertőzések után fontos a regenerálódás képessége a védelmi funkciók helyreállításához. Bár a nyálkahártya az orrciklus nélkül is helyreállhat, a regeneráció valószínűleg kevésbé lenne hatékony, ha a ciklus nem létezne.

Betegségek és betegségek

Az orrciklushoz kapcsolódó egyik legismertebb betegség az orr hiperreaktivitása. Ebben a jelenségben a természetes orrciklust megzavarja a külső ingerekkel való érintkezés. Természetesen az orr nyálkahártyája orrral reagál bizonyos ingerekre lélegző obstrukció, tüsszögés vagy hasonló jelenségek. A kémiai, fizikai vagy farmakológiai ingerekre adott orrdugulást vagy orrdugulást orr hiperreaktivitásnak nevezzük. Ebben az összefüggésben az orvostudomány megkülönbözteti a specifikus és a nem specifikus hiperreaktivitást. Specifikus hiperreaktivitás esetén a beteg túlzottan reagál az allergénekre. Ha viszont orrelzáródással reagál a saját testhelyzetének változására, az erőfeszítésekre vagy a környezeti ingerekre, például füstre, füstökre vagy hideg levegő, nemspecifikus hiperreaktivitásról beszélünk. Mindkét gyulladás és az idegszabályozás zavarai szerepet játszanak a hiperreaktivitásban. Az endogén anyagok, például a neurotranszmitterek termelődése és felszabadulása megváltozik, és a hajók és a idegek vagy a mirigyek túlreagálnak. Az allergiás rhinitis beáll. A lakosság mintegy 15 százaléka szenved ilyenektől rhinitis. Az orrciklust az alvásgyógyászat területén is megfigyelték. Különösen a alvási apnoe szindróma, dokumentálták az orrciklus rendellenességeit. Azok, akiket érintett alvási apnoe szindróma az alvási szakaszban kismértékű légzésleállásban szenvednek. Az alvásgyógyászati ​​vizsgálatok szerint vitathatatlan kapcsolat van orrciklusuk és alvás közbeni testhelyzetük között. Így a betegeknél az orrdugulás azon az oldalon duzzad, amelyen a beteg alvás közben fekszik. A szimpatikus idegrendszer feltételezik, hogy ennek a megfigyelésnek az oka alvási apnoe szindróma szenvedők. Az orrciklus a nátha vagy más fertőzések összefüggésében is szerepet játszik. Következésképpen megfázás és influenza átmenetileg kidobhatja a természetes ritmust egyensúly.