Orbáncfű Európában és Ázsiában honos, és gyomként honosították Ausztráliában, Dél-Afrikában és Észak-Amerikában. Ma a gyógyászati célokra használt gyógyszer főleg Németország, Kelet-Európa és Chile termesztési területeiről származik.
Orbáncfű gyógyszerként
Gyógyászati célokra a növény szárított, virágzó légi részeit (hyperici herba) használják.
Az orbáncfű sajátos jellemzői
Orbáncfű évelő lágyszárú növény, körülbelül 60 cm magas, ellentétes levelekkel. A növény latin neve, Hypericum perforatum, a levelek áttetsző pontozott megjelenésén alapul (latinul „perforatum”). A név Hypericum abból fakad, hogy Orbáncfű egykor istenek képei fölé helyezték a szellemek elleni védelmet (a görög hiper = fent, eikon = kép).
A leveleken lévő pontok olajmirigyek, amelyekkel az 5 szirmú, aranysárga virágok is fel vannak szerelve. Ha a virágokat vagy a rügyeket az ujjai közé dörzsöli, vörös szín jelentkezik.
Virág Szent János napján
A német Johanniskraut név Szent János napjára, Keresztelő János születésnapjára emlékeztet minket. Ezen a napon, június 24-én, a gyógynövény a legszebb virágzásában van.
Különösen szembetűnőek az aranysárga vagy a sárga-barna virágok, amelyek közül néhánynak számos sötét pontja vagy vonása van. A csészelevelek hegyesek és körülbelül kétszer olyan hosszúak, mint a petefészek virágzáskor.
A gyógyszer egyéb komponensei
A gyógyszer egyéb összetevői a halványzöld, ovális, egész szélű levelek, amelyek legfeljebb 3.5 cm hosszúak lehetnek. Jól látható az áttetsző pontozott minta. Sárgászöld, üreges szárdarabok is előfordulnak a gyógyszerben.
Az orbáncfű enyhén aromás szagot áraszt. A íz a gyógynövény keserű és kissé összehúzó.