A nyelési aktus előkészítő szakaszból és három szállítási szakaszból áll. Az első fázis megfelel az ételpép orális szállítási fázisának, amelynek során a nyelési reflex vált ki. Az orális transzport fázis nyelési reflex rendellenességei gyakran közvetlenül kapcsolódnak a neurogén betegségekhez vagy az izom és kötőszöveti betegségek.
Mi az orális transzport fázis?
A nyelési aktus előkészítő szakaszból és három szállítási szakaszból áll. Az első fázis megfelel az ételpép orális szállítási fázisának, amelynek során a nyelési reflex vált ki. Az emberek minden nap 1000 és 3000 alkalommal nyelnek le. Lenyelés közben az ételpépet a garaton és a nyelőcsövön keresztül szállítják a gyomor. Ugyanakkor a lenyelés megtisztítja a nyelőcsövet és eltávolítja például a maradékot gyomorsav amelyek károsíthatják a nyelőcső érzékeny nyálkahártyáját. A nyelési aktus különböző fázisokból áll. A nyelési folyamat előkészítése önkéntes ellenőrzés alatt zajlik, például rágás. A talp irritációja nyelv aktiválja a nyelési reflexet. Reflexív ív vezet a nyeléshez, amelyet az orális transzport fázis nyit meg. Minden további folyamat önkéntes ellenőrzésen kívül esik. Összesen 26 izompár vesz részt a nyelés során. Az anatómiai struktúrák mellett a szájüreg és határai, a garat, a gége, a nyelőcső és a gyomor szerkezete szerepet játszik a nyelésben. A nyelés szájon át történő szállítási szakaszához a szájüreg és a szomszédos szerkezetek játsszák a fő szerepet. Az összes nyelési mozgást és az érintett izompárok kölcsönhatását az úgynevezett nyelési központ koordinálja agy. Ez a központ a agytörzs és magában foglalja a felső suprabulbarot, valamint a kérgi agy területeken.
Funkció és feladat
A szűk meghatározásban minden nyelési aktus három fázisból áll, amelyeket transzport fázisoknak is nevezünk. A három szállítási fázist táplálékfelvétel előzi meg. Az első transzportfázis megfelel a szóbeli struktúrákon keresztüli orális transzportfázisnak. Ezt követi a garat és egy nyelőcső transzport fázisa. A nyelés orális szállítási szakasza nagyrészt elkerüli az önkéntes irányítást. Az érintett mozgásoknak csak egy kisebb része önkéntes és tudatosan irányítható. Az orális előkészítési szakasz befejezése után az ajkak becsukódnak. Ily módon nyál már nem menekülhet a száj. Ezenkívül az ajkak bezárása megakadályozza a levegő bejutását száj hogy ne nyeljen levegőt. Ezután az arcizmok összehúzódnak. A tényleges nyelési folyamat kezdetén a nyelv a kemény szájpadhoz nyomja. Ilyen módon a kemény szájpad megtámasztja a nyelési folyamatot. A rágott étel pépe most a garat felé vándorol. Ez a vándorlás visszafelé hullámzó mozdulatokkal történik, amelyet a styloglossus izom és a hyoglossus izom segít. Ez a két izom húzza a nyelv a kemény szájpadtól hátrafelé, hullámszerű mozdulattal. Ez a mozdulat az étel pépét a garat keskenységén és a torkán nyomja. Az ételpép végül megérinti a nyelv tövét vagy a garat hátsó falát. A mechanoreceptor csoport érzékeny érzékelő sejtjei ezekben a szerkezetekben helyezkednek el. Az érzékelő sejtek regisztrálják az érintési ingert, és továbbítják az ingert a központi felé idegrendszer afferens idegpályákon keresztül. Középen idegrendszer, a gerjesztés motorra vált idegek és ezen idegek mentén halad az izmok felé, amelyek megvalósítják a tényleges nyelési folyamatot. Attól a pillanattól kezdve, hogy az élelmiszer pépe megérinti a nyelv tövét vagy a torok hátsó részét, a nyelési folyamat már nem irányítható önként a szóbeli szakaszban. A később kiváltott izommozgások reflexívek és így elkerülik az önkéntes irányítást.
Betegségek és panaszok
A nyelési rendellenességeket a diszfágia kifejezés alá csoportosítják. A neurogén kapcsolatok és a betegségek a leggyakoribb okok, különösen a szájüregi transzport fázis rendellenességei esetében, a korlátozott vagy hiányzó nyelési reflex értelmében. Ennek eredményeként a ütés, koponya-agyi sérülés, agyhártyagyulladás vagy degeneratív agy betegség, mint pl Parkinson kór, a nyelési reflex megzavarható az orális transzport fázisában. Az ilyen diszfágia ugyanolyan gyakran fordul elő az autoimmun betegség összefüggésében sclerosis multiplex. A fent említett betegségek és jelenségek túlnyomórészt vezet diszfágia, amikor megsebzik a nyelési központ szövetét. Szöveti sérülések az agyban vezet a legtöbb esetben maradandó károsodáshoz. Az agyszövet nagymértékben specializálódott, és gyakran nem képes teljesen felépülni a károsodásból. Ezenkívül a fent említett betegségek és események összefüggésében a sérülések távoznak hegek. Ezek területén hegek, az agy idegsejtjei már nem működnek teljesen. Azonban egy neurogén oknak nem mindig kell a szájüregi transzportfázis zavarának hátterében lennie. Izombetegségek, például izomsorvadás vagy kötőszöveti olyan betegségek, mint pl scleroderma nyelési problémákat is okoz. Ugyanez vonatkozik a garat és a daganatokra is gerincvelő vagy agyi területek. A szájon át történő szállítást veleszületett rendellenességek, például hasadék is bonyolíthatják ajak és szájpadlás. Hasonlóképpen, a műtétek vagy a súlyos sérülések a szájüregben negatív hatásokat mutathatnak a szájüregi transzport fázisra. Időseknél az orális transzport fázisának zavarait gyakran betegség-érték nélküli életkor-fiziológiai jelenségként kell értelmezni. Sok esetben egy bizonyos életkorú személyek már nem nyelik hatékonyan. Ezt gyakran presbyfágiaként emlegetik. Minél idősebbek lesznek, annál hosszabbak az izmaik reakcióideje és idegek késik. Csökkent izom erő az időskori természetes izomvesztés, az életkorral összefüggő fogvesztés, a kor élettanának köszönhető száraz nyálkahártya és csontosodás az állkapocs is zavarja a nyelést. Továbbá, összehangolás különösen idős korban olyan rendellenességek fordulhatnak elő, amelyek megnehezítik a nyelést és az orális szállítási fázist. A speciális nyelési tréning gyakran javíthatja a dysphagia-t.
