Az opszonizáció a immunrendszer. Ebben a folyamatban antitestek or fehérjék A komplement rendszer egy része a testtől idegen sejtekhez kötődik és megjelöli őket, hogy a fagociták kimutathassák őket. Az opszonizálás hiánya egyenlő a védekezés hiányával, és gyakran megfelel bizonyos komplement tényezők örökletes hiányának.
Mi az opszonizáció?
Az opszonizáció a immunrendszer. Ebben a folyamatban antitestek or fehérjék A komplement rendszer egy része a testtől idegen sejtekhez kötődik és megjelöli őket, hogy a fagociták kimutathassák őket. Az opszonizáció vagy az opszonizáció orvosi kifejezés a görög nyelvből származik, és szó szerint „etetést” jelent. Az emberi testben az opszonizáció immunológiai mechanizmus. A immunrendszer megvédi az embereket az idegen sejtektől és kórokozók. Az idegen sejteket az immunrendszer felismeri és jelöli antitestek vagy az úgynevezett komplementrendszer. Ez a címkézés lehetővé teszi a védekezési reakciót. A címkézési folyamatok megfelelnek az opszonizációnak. Idegen sejtek felszínén játszódnak le, mint pl vírusok és a baktériumok. Az opszonizálást követően az immunológiai sejtek, például a granulociták és a makrofágok, a behatolt mikroorganizmusokat felismerik a testtől idegenként, és fagocitózisba (védekezés) mennek. Az opszoninin antitest az immunglobulin G, amely Fc-részével kötődik a fagociták Fc-receptoraihoz, és így serkenti a fagocitózist. A komplementrendszerben a C3b a legfontosabb opszonin. Megköti a CR1 receptorokat monociták, fagociták, neutrofil granulociták, makrofágok és néhány dendritikus sejt. Így megindítja egy részecske fagocitózisát anélkül, hogy specifikus antitestekre lenne szükség. Így az opszonizáció a veleszületett immunrendszer fontos folyamata, és részben a megtanult immunválaszoktól függetlenül is előfordulhat. Az opszonizáció gyakran egyidejűleg történik az antitestek és a komplementrendszer által is.
Funkció és feladat
Az oponizálás címkézéssel jár kórokozók, Mint például a baktériumok, az immunrendszer fagocitáihoz. Ennek eredményeként az immunológiai fagociták vagy makrofágok esznek kórokozók gyorsabban és hatékonyabban. Az opszonizáció egyik módja az antitestek megkötése. Az opszonin antitestek szinte kizárólag az IgG osztályba tartoznak. A legtöbb esetben IgG1 és IgG2. Ezek az antitestek két nehéz és két könnyű fehérje láncból állnak és Y alakúak. Rövid végükön olyan kötőhelyeket hordoznak, amelyek idegen sejtek és haptének felületi struktúrájához kötődnek. Az antigénkötő részt Fab fragmensnek nevezzük. A immunglobulinok így jelöli az idegen sejteket a védelmi rendszer számára, megkönnyítve azok megtalálását és megtámadását. Az IgG antitestek a másodlagos immunválaszhoz tartoznak, és olyan specifikus immunsejtek, amelyeket csak az antigénekkel való kezdeti érintkezés és az immunrendszer ily módon történő szenzibilizálása hoz létre. Az elsődleges immunválaszban az antigén jelölés általában a komplement rendszeren keresztül történik. Ez egy plazmafehérje rendszer, amely aktiválódik a mikroorganizmusok felületén. A komplement rendszer több mint 30-at tartalmaz fehérjék hogy maguk is sejtpusztító tulajdonságokkal bírnak. Az opszonizáció során a komplementrendszer fehérjéi lefedik a kórokozók felületét, lehetővé téve a fagociták számára, hogy felismerjék és elpusztítsák őket. Számos glikoprotein vesz részt a komplementrendszer aktiválásának klasszikus útjában. Ezt meg kell különböztetni a lektin útvonaltól, amelyben a mannóz-kötő lektin a patogén felületeken N-acetil-glükózaminhoz kötődik, és ezáltal aktiválja az MBL-hez társult szerin proteázt. A komplement rendszer aktiválásának alternatív útját egy instabil komplement faktor spontán bomlása váltja ki. Így az első utat általában antitestek közvetítik. A második útvonal a lektin mediáción alapul. A harmadik és alternatív út egy spontán válasznak felel meg, amely teljesen független az antitestektől. Mindhárom út stimulálja a komplement rendszert, hogy a C3 konvertázok megkötődhessenek az idegen sejtek felszínén. Ez a folyamat egy úgynevezett hasítási kaszkádhoz vezet, amely megindítja a makrofágok kemotaktikus vonzását. Így fokozott fagocitózis lép fel, ami az idegen sejtek líziséhez vezet.
Betegségek és rendellenességek
Pontosabban, a komplementtényezők hiánya komoly hatással van az immunológiai felépítésre. Ha az orvos a komplementrendszer tekintetében alacsonyabb értékeket észlel, ennek oka lehet például egy immun komplex betegség. Olyan betegségek, mint pl akut pancreatitis összefüggésbe hozható a jelenséggel. Ez akut hasnyálmirigy-gyulladás. Az autoimmun hemolitikus vérszegénységek szintén felelősek lehetnek a csökkent komplementrendszerért. Ezekben a betegségekben az antitestek a test sajátjai ellen irányulnak vörösvértesteket és így kiváltja vérszegénység. Ugyanilyen gyakran a komplement tényezők hiánya áll a dermatózis hátterében. Olyan betegségek, mint a hólyagosodás bőr betegség vagy hólyagosodó autoimmun dermatosis lehetséges okai. A hiányos komplementtényezők szintén a tünetei glomerulonephritis mint például a posztstreptococcus GN vagy az SLE nephritis, amelyeket a komplement kimerülés kedvez. Kollagenózisok és ezáltal gyulladásos reumatikus betegségek a kötőszöveti gyakran társulnak a komplementrendszer hiánytüneteivel is. Ugyanez vonatkozik a krioglobulinémiákra és így a krónikusan visszatérő immunbetegségekre hajók. Ezeket a betegségeket a kóros és hideg- kicsapódó szérumfehérjék. Másrészt a komplement tényezők hiánya is jelezheti máj parenchymás károsodás, gyulladás of vér hajókvagy reumatoid arthritis. A nem immun komplextel kapcsolatos betegségek, a komplementrendszer kapcsolódó hiányosságaival együtt, magukban foglalják az összes krónikus gyulladást és daganatot. Néha a hiánytünetek genetikai jellegűek. Például a C4-hiánynak örökletes és ezért örökletes alapja lehet. A leggyakoribb örökletes komplementrendszeri hiba a C1-inhibitorok hiánya, amely angioödémát okoz. A komplementrendszer hibáival küzdő betegek különösen gyakran szenvednek a bakteriális fertőzés vezető tüneteitől. Komplementrendszerük károsodik az opszonizáló tevékenységben. Így a behatoló kórokozókat kevésbé hatékonyan és kevésbé gyorsan találják meg és pusztítják el az immunológiai fagociták. Ez a jelenség egyenértékű a védekezés hiányával, de tünetileg ugyanolyan jól társulhat autoimmun-szerű betegségekkel.
