Olecranon-törés

Meghatározás

Az olecranon az ulna felső (proximális) vége. A triceps brachii izomzatának kezdőpontját jelenti. Az olecranon része a könyökízület és itt artikulál a felkarcsont (trochlea humeri).

A könyökízület (Articulatio cubiti) három részből álló összetett kötés. Az ulna és a sugár egy ízületet alkot (proximális radioulnáris ízület), a felkarcsont és a sugár egy újabb ízületet alkot (humeroradiális ízület), végül a humerus és az ulna olecranonja artikulálódik a humeroulnaris ízületben. Ez utóbbi egy csuklócsukló, ahol a alsókar hajlítható vagy nyújtható ahhoz képest a felkar. Egy olecranon törés ezért az ulna felső részének törése alsókar.

Okok

Az olecranon-töréseket általában a könyökre kifejtett közvetlen erő okozza, leggyakrabban közvetlenül a könyökre esés vagy ritkábban ütés formájában. Olecranon esetén törés, a könyök masszívan duzzadt és zúzódott. A könyök a sérülés után azonnal erősen fájni kezd.

A tricepsz izomnak az olecranonhoz való kapcsolódása miatt a kar már nem nyújtható be aktívan a könyökízület abban az esetben, ha a törés a könyök. Jellemző továbbá, hogy a tricepsz izomzatának húzása felfelé húzza az olecranon törött csontdarabját, ahol az is tapintható. Hasonlóképpen meg lehet tapintani a könyöknél lévő rést ott, ahol egyébként az olecranon lenne.

Ez tipikusan a mozgás fájdalmas korlátozását eredményezi. A kórtörténet (orvos konzultációja) már az orvos számára kezdeti tájékoztatást ad a baleset menetéről, ami olecranon törés gyanújához vezethet. Az ellenőrzés során nyilvánvaló duzzanat, kék szín és a mozgás fájdalmas korlátozása megerősíti a gyanút.

A funkcionális vizsgálat során az orvos a nyújthatóság hiányát tapasztalja az ízületben, valamint egy tapintható rést. Ezenkívül a megszakadt olecranon-fragmenst a tricepsz izomzatának húzása tapintja feljebb. Az orvos ellenőrzi a perifériás motor működését (erősségét), érzékenységét (érzetét) és vér keringés (impulzusok) a alsókar a sérülések kizárása érdekében idegek or hajók.

Ezt követően a gyanút képalkotás igazolja. Először is egy Röntgen használt. A kép mindig két síkban készül, úgy, hogy a gerenda útja elölről hátra, majd oldalról haladjon.

Ha egy kísérő szalagkárosodás gyanúja merül fel, ez megerősíthető egy ultrahang vizsgálattal vagy „visszatartott képekkel”. Ebben a különös röntgen, a könyökízületet oldalirányban előfeszítik annak érdekében, hogy észleljék a stabilizáló szalagkészülék károsodása miatt megnövekedett hajtogatást. Az érrendszeri sérülések viszont viszonylag gyorsan kimutathatók.

Csak ritkán van szükség an angiográfia (a hajók kontrasztanyaggal Röntgen, CT vagy MRI). Minden lágyrész sérülések általában a legmegbízhatóbban az MRI detektálja. Kísérő idegkárosodás egyes esetekben csak hetek után lehet kimutatni, ezáltal az elektro-neurográfia (ENG) és az elektro-myographia (EMG) különösen hatékonynak bizonyult az ilyen károsodás diagnosztizálásában.